2015. november 9., hétfő

II. Tundrai utam. Kis kés – Nagy kés



Kis kés – Nagy kés




Mindezidáig egyetlen kést hordtam magammal. Az utóbbi években valamelyik Morát, de a 811 – es lett a kedvencem, vagy a Hultaforst. Amikor bushcraftra mentem akkor a Bushmann –t . Ilyenkor is volt még egy Mora a hátizsákban.( mindig minden hátizsákomban volt egy Mora.) De övön, vagyis kéznél, mindig csak egy.
Erre a tundrai utamra úgy készültem, lehet, szükségem lesz nagy késre, a Bushmannra. Baltát nem viszek, ezen az úton több lesz a bushcraft és kevesebb a túra kilométer. A fűrészlap tartó  övemet vettem fel, fűrész nélkül, mert a repülőre nem vihetem fel. Majd kint veszek lapot. A Bushmann bekerült a hátizsákba. Kis kést nem raktam el, mert abban  biztos voltam, hogy kint akarok venni egy Számi pukkót és két kis késre nem lesz szükségem.
Ivalóban rögtön be is vásároltam. Egy LMF Scout 2.0 szikravetőt és felkerült a bujtatóra. Egy 50 cm es fűrészlap bele az övembe. Késekből itt a nagy a választék , mindenütt kapni. Morát láttam 3.5  euróért. Sokáig válogattam, jártam az üzleteket, de mindig visszatértem ide és megvettem ezt. Egyszerű szépsége miatt, és mert olyan jól passzolt a kezembe. Ez nekem készült. Kellemes kis penge, szépen díszíti a kovácsolás.  A fa markolat különösen szép mintázatú és jó fogású. Sokat végig néztem, kézbevettem, markoltam. Az azonos modellek sem egyformák. Nem teljesen azonos a kiképzésük. Alak, méret, formázásban van eltérés még a majdnem azonosaknál is. Nem sablonra készültek, más a bakni is. Csupán az ár egyezett meg, 28 euró. Szóval visszamentem és ezt vettem meg. Azóta is örömmel nézegetem, használom. Jól kézre áll, jó vele faragni, könnyű élezni. A tokja is tetszik, autentikus forma.
Amint megvettem, rögvest felkerült az övemre, a Bushmann elé.



 Az itt töltött 6 hét alatt le sem vettem. Se buszon, se autóstoppolás közben. Mikor élelemért mentem a Szupermarketbe, vagy beültem egy kávét meginni a késeim mindig a helyükön voltak. Itt ez mindennapos viselet. Nem jön a rendőr megnézni, hogy miaz,  hány centis a penge, meg egyéb ilyen idiótaságok. Egy fickónak öt kés lógott az oldalán.
Így aztán mindkét késem állandóan a kezem ügyében van és mindig azt használom, amelyik a legmegfelelőbb az adott feladatnak, és ez itt a lényeg. Hiába van a másik kés a hátizsákban, az ember nem veszi elő, hanem azt használja amelyik ott van.  Pedig ez nagyon fontos. A megfelelő eszköz a megfelelő célra. Erről beszélni kevés. Én most megéreztem,  hatalmas a különbség, hogy nem egy mindenes késem van. Jó volt Mora, de ez így egészen más.
Le kell csapnom egy gallyat, ott a Bushmann.  Menedékállításnál egy kisebb macheta szerepét tölti be. Méreténél és súlyánál fogva jól lehet csapni vele. Az őv fűrészemmel kidöntöm, felkugliznom a tüzelőt, és vele, ha kell ütőfával, felhasogatom a gyújtósnak valót. Nem balta, hanem kés, de attól, hogy ilyen célra, ilyen módon is használom, nem szentségtelenítem meg vele. Megbecsült késem, akit méreténél, erősségénél fogva ilyen feladatokra is használhatok. A kisebb késeket illetlenség megerőszakolni, ütéssel feszegetéssel. Bevallom magam is elkövettem már ezt a gyalázatot szükségből.  Van jó Gransfors Wildlife Hatchet  baltám is , de meg kell gondolni milyen súlyt, viszek magammal. Miután a felfűrészelt kuglit széthasogattam, megvan a jó száraz gyújtósom.



 A következő lépés, hogy tollas ágat faragjak. Bushmann a tokjába, és kézbe a kis pukko.





 Könnyebb a finom vonalú kis pengével a vékony szilánkokat faragni, felgöndöríteni a farostokat. Öröm vele is a munka. A dolgát végzi. Lecsapni vele egy gallyat, na azt már nem szereti, nem az ő dolga.
Ismerkedésünk alkalmával nem elégedtem meg a tollas ágkészítéssel, többre vágytam. Nem akartam letenni a kezemből, és miért kéne. Időm van, erdő körülöttem, a szerszámaim is velem vannak. Itt az ideje egy jó kis buhcraftnak.
Ideje van már egy kuksát, egy fa ivó edényt faragnom.
--------------521 ----------531

Az ővfűrészemmel felvágtam a rönköt, a kívánt helyeken befűrészeltem. A bushmannal, ütőfával kicsaptam a felesleget, kinagyoltam.







Fűrész, Bushmann és végül a kis kés. A további munkákat már ezzel végeztem. A kuksa öblének mélyítését is lassan, sok munkával, de megoldottuk. A visszamaradt felszálkásodott fát tűzzel égettem le. Bele egy darab vörösen izzó  parazsat, az EDC – m ből elő a kis tűzfúlyó gumicsövet.








 A leégett szenes maradványt a földről felszedett éles ködarabbal dörzsöltem, csiszoltam ki.


 Örömmel, jól haladt a munka, másnap már fel is avathattam, a kannámban frissen főzött kávéval.



A napi többszöri tűzgyújtás a gyújtós aprítással kezdődik, és mivel kéznél a kicsi és olyan jó vele faragni, rögtön tollas ágak is készülnek. A jó, száraz, vékony anyagot a szikravető is könnyebben gyújtja. A nagy késsel nehezebben megy a finom tollas ág faragás, ezért nem is szoktam, csak vékony gallyacskákat hasogatok. De most hogy már élvezem és örömmel veszem kézbe a pukko -t, alig várom már, hogy használhassam. Állandó az azonnali tollas ág faragás. Most tűnt fel nekem, valahogyan könnyebben megy újabban a tűzgyújtás is. Igaz, itt mindig van jó száraz fa a tűzrakhelyeken. Ahol nincs, ott fűrészelek. De mégis, valami történt. A tollas ág. Amit azelőtt ritkán faragtam. Ez a kis kés kedveltette meg velem a farigcsálást. Annyira jó fekszik a kezembe, finom a fogása, jó a pengéje. Faragásra termett. Bocsánat Morák, kik otthon pihennek a tokjukba. Az élet már csak ilyen.  De azért otthon összehasonlító teszteket fogok végezni.  Most mikor ezt papírra vetem már felszerelkeztem. Övemen a Bushmann, 811 -es Mora, és két pukko. A tavalyi damaszt és az idei kis finom. Vagy csak nekem lett nagyobb a gyakorlatom.  Ha egy nagyobb ágat le kell csapni, kihegyezni, Bushmann, finom munka Pukko.
Amikor menedéképítési céllal megyek ki, akkor viszem a Gransforst  is, favésőt és egy 18 mm es cigányfúrót. Ezekkel a szerszámaimmal  már komolyabb menedéket is feltudok építeni, facsapokkal rögzítve.





A kés nem balta, nem ásó, de nem is fegyver, csak annak is használható. Nem hinném, hogy megsértem azzal, hogy az élelem szerzésemhez ásóként használva szedem ki a gyökereket.  A katánkórót a kávémhoz, a gyékény gyökeret a reggelimhez, kiásni a partfal kemencét. A munka végeztével megtisztítva, megfenve a tokjába teszem, az őt megillető helyre. Én büszkén hordom őket, mert jól szolgálnak. Segítik az életemet. Nem híres márkák, nem neves mesterek müvei egyszerű kések. Még egy kisebb vagyonba sem kerülnek.  A túlélésnél, bushcraftnál, fontos szempont, hogy a kevés nálunk lévő eszköz minél többrétűen felhasználható legyen. Ilyen a nagykés is. Az univerzális, mindenre jó szerszámoknak nem vagyok nagy híve. Ami mindenre jó, esetleg semmire sem jó.  Persze kivételek mindenütt akadnak.
Évtizedek óta forgatom a kést a kezembe és nem szégyellem bevallani, hogy csak most éreztem rá, hogy nem mindegy milyen késünk van , mire használjuk. Kell a kis / faragó kés / és kell a nagy / túlélő / kés. A halhoz a filéző kés, a bőrösmunkához a félholdkés, szabászkés, de nem sororom tovább. Nem mindegy a penge mérete, anyaga, élezése stb. Jó ha mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbbet és minél hamarabb. Kezdésnek egy olcsóbb elegendő, de később sem biztos hogy vagyonokat kell költeni rá. A Bushmann –t nem is látom a lapokon fotókon, hogy mások is használnák. Túl olcsó, nem egy neves mester műve. Nem baj, én megszerettem. Az én nagy késem. Megérdemeli a helyét.  Az utóbbi években annyit csavargok,  hogy a késeim is kezdenek hozzám nőni, de csak most érett meg a kapcsolat, a választás.
Befejezésül még néhány kép a tundrai faragásokbol.
Fakanál, és leveses kanál, facsipesz





Játszani is kell néha. Ezt a gyerek jatékot faragtam.  Amiért büszke vagyok rá, hogy nem használtam mércét, ceruzát az előrajzoláshoz. A tüzifából kivettem egy gyújtóst és abból faragtam ki. A propellert és a szárat is. Szépen repül, még fel is száll egy kicsit. Egyenesen repül, a szárán landol függőlegesen.

  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése