Házi nyúl bőrének kikészítése. Primitív technológia.

    Házi nyúl bőrének kikészítése.  Két nap leforgása alatt.

Primitív technológia.                      

Az alábbi leírásom egy Tímár számára, bizonnyal kontárkodásnak minősül, de én itt a primitív módszert akarom bemutatni, amivel ha nem is minőségű, de használható prémet kapunk. Ez már tartós, nem rothad, időt álló.

Egyszerű módon, konyhasóval.

A leütött nyúl mellső lábait az első ízületnél levágom. A farától kezdve zsákszerűen lehúzom a bőrt. Úgy is szokták mondani, hogy lerántja az ember a bundáját. A mellső lábak is könnyen kihúzhatóak mivel előzőleg levágtam a tappancsokat. A fejnél levágom. A tetemet kizsigerelem, és az ehető részeket félre teszem.

 Itt most a prémmel foglalkozok.  Hús nem maradhatott az irhán, ha valami mégis akkor az leszedjük.

Az irhát / a szőrös fele belül van ./ Alaposan bekenem, bedörzsölöm konyhasóval. Ügyelve, hogy a szélek, redők ne hogy kimaradjanak.  Az ilyen helyen bepállik, és hullik a szőr.

A besózott gereznát, egy műanyag tálcára terítve, bevittem a szobába száradni.  Erre a prémre szükségem volt azonnal, ezért nem tároltam.

Hajdan az volt szokásom, hogy a téli prémeket, tisztítva sózva egymásra pakoltam egy ládában és ott várták meg a következő hosszú téli estéket, amikor a tűzhely mellett ülve kapartam a bőröket. Ha egyszer belekezd az ember, minden télre van mit feldolgozni.

Itt 20 C alatt van a hőmérséklet. Hirtelen hőnek nem jó kitenni.

A só kiszívja a nedvességet a bőrből. és vizes lesz. Majd megszárad.

Másnap reggel folyik a lé a tálca aljában, ez jó. A bőr felszívja a sós lét, a víz elpárolog.

Estére a gerezna már szikkadt, a víznek nyoma sincs.

Elkezdtem a hártyák lehúzását, körömmel csipkedve. Ez nem igazán előnyős, mert ki is téptem egy helyen. Szerencsére csak a hátsó végén, amit amúgy is levágtam volna. Közben húzkodtam a bört, széltében hosszában, keresztben, és gyűrögettem.

Ezt hajdan az asszonyok rágással oldották meg. Szó szerint, rágták a bőrt, így puhították.

Már több mint tíz éve nem foglalkoztam bőrkikészítéssel.

Akkoriban egy kaparó eszközt használtam. Egy egyszerű derékszögben hajtott vasból. Ilyen formában lehet kapni a szaküzletekben. Mivel ennek éles sarkai vannak, ami nekem hátrány, ezért azt legömbölyítem. A lemez éleinél, enyhe kaparó élt képezek ki. Csak alig legyen sorjás. Olvastam, hogy a kopott vas fűrészlapot ajánlják. Kipróbáltam, de nekem nem tetszett. Könnyen belekapott az irhába. Valahol halottam, hogy az Észak Amerikai Indiánok mit használnak. Annak alapján találtam ki a derékszögű vasdarabot.

Egy jó hidrokvarcit kő, még jobban tetszene, de nehéz hozzá jutni. Maradt a görbe vas.

Így aztán a műhelyben fellelt anyagok közül kiválasztottam a nekem megfelelőt.  Lecsiszoltam a sarkokat, kiképeztem a finom kaparó élt, és azzal dolgoztam ma délután.

Ez lett az eredmény, 24 óra elteltével, a nyúzás sózás, és a kaparó használata után.

A hát rész erősebb, vastagabb.

Összegyűrve is fotóztam, hogy lehessen sejteni a puhaságát.  Természetesen amint letettem, rögtön „kirúgta” magát. Még így is látni, hogy nem sprőd.

Ha takarót, kabátot szeretnék készíteni ilyen süldő nyúl prémjéből, alá varrnék valami vásznat, bélésanyagot, hogy a varrásoknál szét ne szakítsam.  Ilyen módon kikészített téli, kóbormacska prémjéből varrtam meleg kesztyűt, bélésanyag nélkül, és jól szolgált. De annak nagyon erős a bőre.

Az idősebb házinyúl téli prémje is jobb mint a süldőé.

Hússzárítás, füstöléssel.

Hússzárítás, füstöléssel.

Korábbi írásomban a napon szárított a húsról volt szó. De most tél van. Igaz, ki – ki süt a nap, de ez vajmi kevés ahhoz, hogy megszárítsa a húst.

 Mongóliában télen egyszerűen kiakasztották a marhahús csíkokat egy drótra, az ott megfagyott. Ilyen műveleteknek, magam is részese voltam. Mire kitavaszodott, és elmúltak a fagyok, a hús már tökéletesen száraz volt. A marha többi része ott hevert, ponyvával letakarva, kint a bejárat mellett. A legegyszerűbb Bio fagyasztóban. A Főnök reggel kiment, a baltával lecsapott egy darab fagyos faggyús húst, bent a szárított trágyával fűtött kis tűzhelyen a serpenyőben megsütötte. Befaltuk, némi pirított gabonaszemekkel és sós teával leöblítve. Kezdhettük a napot. Lóra kaptunk, sas az öklön, puska a háton. Előttünk a hatalmas, vad, de szeretni való, csodálatos pusztaság. Akit befogad, azt táplálja, akit nem, az pedig a földet táplálja.

Visszatérve a jelenbe.

Most még gyakran meleg az idő, nem tartós a fagy, ezért egy másik módszert próbálok ki. A húst meleg füstön fogom szárítani.

Ma vettem 3 kg Marha húst. Vékony szeletekre felvágtam, majd kiklopfoltam. A szeleteket finoman megsóztam, csak annyira, mint amikor valaki megsózza a zsíros kenyeret. Ezután bors darálóval, durvára őrölt fekete borssal megszórtam.

 A frissen őrölt bors még tartalmazza azt a finom aromát, amiért végül is használjuk. Az őrölt bors, amit készen lehet venni, az már sokat veszített az aromájából.

A sózás, borsozás után, kézzel megveregetem, hogy beletapadjon az őrlemény. Ezután megfordítom, és a másik oldalakkal elvégzem ugyanezt.

Az ily módon előkészített hús szeleteket, egymásra téve egy edényben eltettem holnapig. Hűvös helyen.

Nem akartam kint hagyni a teraszon, nehogy a nyestek szétszórják. A hússal nem lenne gondjuk, azt örömmel fogyasztanák, de a só, meg a bors, már nem az Ő ízlésüknek megfelelő, ezért nem ennék meg, de lehet, hogy széttúrnák. Ezért nem lehet rájuk rosszat gondolni. Ők is élni akarnak. Önző módon én is.

Másnap.

Szép napos idő, alig – 10 C fokot mutat az udvari hőmérő. Bepakoltam a hátizsákba, most még a hálózsákot is, egy Finn katonait.

Tűzgyújtás acéllal, kővel / jáspissal / és az újabb kedvencemmel a Punk wooddal. Egyetlen kis ütéssel a lepattanó szikra máris életre kel. Ölőszőr még alig látni, csak egy pici piros pötty, de aztán hamarosan növekszik. Késheggyel kiveszem az izzó szenesített, hajdan odvas fadarabkákat. Teszek mellé még pár csipetnyit, úgy egy mokkás kanálnyit. Mindenütt találni errefelé gyantát valamelyik sérült törzsű fa törzséről lefolyva. No persze van készleten is. A parázsra, vagy egy darabka szétszedett, megtépázott papír zsebkendőt teszek, vagy kis tollas ágat, közé a gyantát, hamarosan lángra lobban. Ha szélcsend van, megfújom a bodzából készített fúvócsővel. A fenyőgyanta jól ég, nagy hőt ad, és begyújtja a rőzsét, amit a sziklafal alól szedek ki. Itt sem eső, sem a hó nem éri. Az élő tűzből szedek parazsat a hobó kályhába. Így könnyebb, szükségem lesz mind a két tűzre. Ez a hobó kályha egy 20 l – es vödörből készült, és mint már korábban leírtam erre egy  felső részt helyezve, összeállítottam a Hobó smokert, amivel jól tudok húsokat BBQ – zni.

Most ezt használom a hús szárítására is. A felső perem alá egy tenyérnyivel, két réteg, lemezt tettem, hogy a direkt hőt megfogja. A tetejére került a nagy grill rács, telepakolva a hússzeletekkel. három kis kő a szélére, amelyekre került a második kisebb rács.

Erre is hússzeleteket raktam,

 Idővel e fölé került újabb kövek közbeiktatásával a 3. rács. Ez már egy keskeny hal sütő rács volt.

Kerestem lábon álló kisebb kiszáradt fát, ezt fűrészeltem fel kis darabokra, majd baltával szükség szerint széthasítottam.

A tüzelés lényege most az volt, hogy meleg füstöt adjak a húsnak. Nem sütni akartam, csupán szárítani. Természetesen, az alja kissé sült is, de a teteje inkább csak langyos volt. Rendszeresen forgattam, cserélgettem a húsokat, alulról fel és vissza. Sötét gesztenye szint kaptak, végül szinte feketék lettek, de ez csak a füst és nem égtek meg.

Addig folytattam, míg a vékonyabbja pattanva, mint egy száraz gally, el nem tört. Éjszakába nyúlt az idő mire az első két kg húst megszárítottam.

Másnap egy vödör fedőt szöggel kilyukasztgattam.

Ez lett a harmadik hő terelő, és egyúttal rács is. A forró lemezen a húsok a saját szaftjukban párolódtak, tán kissé sültek is. Mondhatni kaptak egy kis hőkezelést. Efölött a másik két rácson a többi hús szelet, Ezen a három helyen elfért már a maradék 1 kg.

Vigyáztam, nehogy a lemezen még égjenek a húsok. Folyamatosan forgattam és cserélgettem őket. Hamarosan annyira összeestek, hogy már a két rácson elfért mind. A húsokból csöpögött a faggyú, a lemezre. Időnként kivettem a másik tűzön leégettem a zsiradékot, tisztára töröltem és úgy helyeztem vissza. Nem akartam, hogy az égő faggyú füstje érje a húst.

Reggeltől estig megszárítottam ezt az adagot is.

A vastagabb szeleteket még hagytam volna a meleg füstön, de másnap reggel jelenésem volt. Nem akartem innen indulni. Akármilyen egyszerűen is öltözik az ember, de ne legyen piszkos, és enyhén szólva büdös.

A tüzelésről. Folyamatosan pakoltam a kis hasábokat, de ügyeltem, hogy ne legyen nagy láng. Ilyenkor két szétnyitott konzerves dobozzal zártam le az etető nyílást. A parázs tömeget igyekeztem növelni, de csak annyira, hogy a felső húsok csupán langyosak voltak.

Itthon vászonzacskóban meleg helyre akasztottam fel. Szépen zörögnek, csörögnek, amikor megrázom.

Közben azért ettem is.

Egy- egy szeletet kicsentem, és kóstolgattam.

 Nagyon jó ez már most is.

 Kövön sütöttem marha Sztéket. A fotókon látható az eltelt idő.  10 perc alatt elkészült a Marhahús a forró kövön.

 Zablisztből gyúrtam lepényt, melyet szintén kövön sütöttem meg.

Hóléből zabkása leves készítettem. Na mit ne mondjak, jól éltem. Cukrozott vörös bort melegítettem, hogy feldobja az amúgy is kellemes hangulatomat.

Rossz terrorista lenne belőlem, mert még egy követ sem tudok szétrobbantani. Pediglen most a folyópartra odafagyott lapos kövekből rugdostam fel kettőt és azokat tettem a tűzbe. Erre mások külön figyelmeztetnek, hogy az ilyen kövek szétrobbanhatnak. Az egyik ki birt két napot, a másik az elején három darabra vált, de a helyén maradt.

Robbanásról szó sem volt, Rendszeresen használom a forró köveket, de nekem nem volt velük gondom.

Közben szenesítettem odvas fát, azaz Punk woodot készítettem, több adaggal is.

Olvasztottam fenyőgyantát, ezt kiöntöttem WC papírra, szépen szétlapítottam, papírral fedve és hagytam kihűlni. Majd egy másik alkalommal felhasználom a tűzgyújtáshoz.

A frissen leszedett gyanta, puha, megfolyik a melegben és ragad. A kiolvasztott gyanta, amikor kihűl, kőkeménnyé válik. Ha a dobozban hagyom nehéz kiszedni. Vannak ilyen darabjaim is, de most ezt találtam ki. A papíron keresztül nem ragad a kezemhez, könnyen törik, A papír egyúttal Éleszték is. Majd a következő alkalommal meglátom, hogyan vált be.

Éjszakai világításnak, olajmécset használtam. A cserép edénykét magam formáztam, égettem szabad tűzön. A kanócnak egy pamut csíkot helyeztem bele.