A fűrészeimről

A  fűrészeimről

A bushcarfthoz, építéshez, ha nem is elengedhetetlen, de mindenképpen hasznos szerszám. Túrázáskor a tüzelőgyűjtéshez aprításhoz lehet jó szolgálatunkra. Esős időben minden száraz fa nedves kívül. Ilyenkor vastagabb száraz fából kuglikat fűrészelünk, és ezeket balta híján a késünkkel, ütőfa segítségével felhasogatjuk. A közepe száraz lesz.

Az alábbiakban bemutatom az én fűrészeimet, amelyeket szükség szerint, és alkalmanként magammal viszek.

Bicska fűrész. : kerti szerszám. Mezőgazdasági, kertészeti üzletekben vásárolható. Sajnos tok nélkül forgalmazzák. Az összecsukott fűrész nem tesz kárt semmiben, ezért nyugodtam becsúsztathatjuk a hátizsákunk zsebébe. A vásárlás után rögtön használatba vehetjük, nem úgy mint az alant következőket. A beszerzését mindenkinek ajánlom. Én bőrtokot varrtam neki amivel az övemre fel tudom fűzni. Túrákra nem hordom magammal, csak akkor ha terveim vannak vele, mint építkezés, gyűjtés.

Fűrészlap.: Az EDC táskám tartozéka, egy törött bicskafűrész lapja. Ez mindig velem van, az EDC táskával együtt. A fogaira egy bevágott műanyag csövet húzok, hogy megvédjem a többi tartozékot.

Tábori keretes fűrész készítése

Széles a skálája egy ilyen nagy asztalos fűrész felhasználási lehetőségének. Csak a leghétköznapibb felhasználását említem. Tüzelő. A Bükkben túrázva a közkedvelt barlang bivak- ban szoktunk megszállni. Mivel sokan járnak arra, a barlang környékén igen nehéz feladat száraz gallyat gyűjteni. Van ott száraz fa bőven, csak túl vastagok ahhoz, hogy eltörjük, késsel aprítsuk. Ha van a zsákban bicska fűrész az már javít valamit a helyzeten, de a combos fákat elnyiszatolni kemény munka. Ilyenkor milyen jól jönne egy nagy fűrész.

 Imáinkba foglalnánk ha valaki előhúzna egyet valamelyik bozótosból. De hát nem terem minden bokorban, viszont a gondos bushcrafter  az övéből elővarázsolhat egy fűrész lapot. Ezt  az övet speciálisan erre készítettem. Egy 80 cm hosszúságú fa fűrészlap kényelmesen elfér benne. Viselésekor észre sem veszem, meg sem érzem, hogy ott van.

                                    fűrészlap az övben

Ezt az övet hordhatom nadrágszíjként is, vagy mint a képen látható, felszerelés tartóként.

Bicska fűrész, Bushmann, EDC táska. A túloldalon mégegy kis táska élesztéknek apró gyújtósnak a Hobó kályhámhoz, esetleg a Gransfors kisbaltám is. Ez a kép télen készült az Alpokban, ahol a méternél mélyebb havon síléccel, hótalppal közlekedtem. Ilyen körülmények között letenni semmit nem lehet. Azonnal eltűnne a mély hóban, ezért praktikusnak találtam ezt a megoldást. És ha már így rákaptam, megmarad nyárra is ez a felszerelés.

 Ez a lényeg, egy jó lap, a többit adja az erdő.

Kétféle fűrészt szoktam készíteni. Az egyik az asztalosok által is közkedvelt keretes fűrész. A másik egy egyszerű íves, mellyel a tüzelőnek szánt ágakat szokták felfűrészelni a bakon.

Kezdjük a nehezebbikkel, az asztalos fűrésszel. Kis odafigyeléssel csinos szerszámot készíthetünk alig egy óra leforgása alatt.

Szükségünk van zsinegre, de az mindig van a hátizsákban. Ha nincs, akkor a bakancs fűző, vagy a zsákunk behúzó zsinórja. Tavasszal, ősszel, amikor fiatal csalán hajtással tele a határ, annak a szárából is készíthetünk erős zsineget.

Kell egy db 80 cm –es , három db 40 cm-es ág. A hosszabb kicsit vastagabb is legyen. Az egyik rövid, lehet kicsit karcsúbb is. Ez lesz a feszítő szár.

Kérgezzük le, hogy csinosabb legyen.

A hosszabb ág mindkét végében, azonos irányban homorú bemetszést faragunk.

Helyet készítünk a két oldalsó tartónak, hogy biztosan feküdjenek.

Az oldalsó tartók aljába, hosszirányban 2-3 cm mélyen befűrészelünk. Ez a fűrészlap helye. A felhasznált faágak lehet hogy nem egyenesek. Ez nem baj, mindössze figyeljünk az íveikre, hogy fekszik jobban, merre fog hajlani.

A  biztonságos fűrészelést segíti, ha egy faághoz, vagy vékony fatörzshöz hozzáfogjuk a munkadarabot.

Mikor a fűrészlapot beillesztjük az oldal szárak vájataiba, arra figyeljünk, hogy 2cm rel túl érjenek. A lapok végeiben gyárilag lyukakat képeztek. Ezek a lyukak kilátszanak a szár külső oldalán. Kis ágakat szorítunk beléjük és így rögzítjük a fűrészt.

----------------------kép pöcök illesztése

A két oldal szár közé, közép tájon beillesztjük merevítőt. Ezt a hosszú bot képviseli. Ügyelve hogy a merevítő végeiben képzett homorú részbe illeszkedjenek az oldalak.

Az oldal szárak felső végeit összekötöm több réteg zsinórral. Előnyös ha oly módon vágom le az ágakat, hogy a felső végén kis csomót hagyok. Ez megakadályozza a zsinór lecsúszását. Ha nincs rá lehetőség, késünkkel bemélyedést faragunk a zsinegnek.

A bal oldalt jól látható az említett csonk.

A zsinegek közé bedugjuk az előzőleg laposra faragott, vagy hasított spannoló szárat.

Ennek segítségével, a szár forgatásával, sodorjuk a zsinórt. Ezáltal az veszít a hosszúságából, összébb húzza az oldalakat. Ily módon a merevítő másik oldalán lévő fűrész lapot feszíteni kezdi. Néhány tekerés után már érezzük, hogy a fűrészünk stabilan áll. A penge feszes, használatra kész.

A másik, az egyszerűbb megoldás, az íves keretű fűrész.

Percek alatt elkészíthető. Vágok 1 db. 1.3 – 1.5m hosszú ágat. A fűrészlapom ugyebár 80 cm hosszú.

Ezen a képen 1.5 m hosszú az ág és abból lett a fenti szép nagy hasú fűrész, mellyel már vastag fákat is ki lehet vágni.

Mindössze csak ennyi szerszám kell hozzá.

Egy kis fűrészlap, az EDC táskám tartozéka

Bushman

 

Az ág mindkét végét azonos irányban, erős dőlésszöggel mélyen befűrészelem.

Úgy hajtom ívben az ágat, hogy a mélyebben bevágott oldal kerül az ív közepe felé. Így passzol bele jobban a fűrészlap, és marad benne stabilan.

Mint az előzőnél itt is túl ér a lap a kereten. A kilógó részen levő lyukba tesszük a kis ág csapokat. Ezzel már használatra kész is a fűrész, jól megspannolva, feszülő lappal.

Már ki tudtuk dönteni a nagy száraz fát, szállítható darabokra vágva.

A többnapos esőzés alatt a száraz fa is csurom víz kívülről. Begyújtani nem lehet vele.

Semmi gond, itt a jó kis fűrészünk, könnyűszerrel kuglikat darabolunk a fatörzsből. Nem hosszúakat csak, arasznyiakat.

Ezeket a kis kuglikat felhasogatjuk. A közepe száraz, kiváló gyújtós. Hasogatáshoz nem hoztunk baltát? Semmi gond. Késünkkel, ütőfa segítségével feltudjuk hasogatni. A késünk kímélése érdekében ütőfát használunk és nem követ, vagy valami vasat.

Előre tudjuk, hogy késsel fogunk hasogatni, ezért csomómentes kuglikat vágjunk.

A hasítandó fán a kés, az ütőfa mellette.

Szépen hasad a fa

Biztos feltűnt, hogy a fotók nem egy fűrész  elkészítése közben készültek. Tán valaki slamposnak gondol, vagy úgy vélheti, hogy csak úgy hirtelen kapkodtam össze innen – onnan a képeket. Nem ez történt.

Direkt válogattam így össze a képeket, jól érzékeltetve, hogy nem csak egy alkalommal készítettem fűrészt. Minden bushcraft túrámon, kint alváskor újabb fűrészt készítek.

Megkedveltem. Hasznos, könnyen elkészíthető, jól kezelhető szerszám.

Az övemben hordva mindig velem van a 80 cm –es nyers fához való fűrészlap. Ez jó szárazfához is.

Kézi láncfűrész: Csinos kis szerszám, elegáns tokban. Nagyjából ennyit mondhatok róla. 

Néhányszor már kipróbáltam, de inkább használom, bármelyik másik fűrészt, mint ezt.

  Drót fűrész:             Sokan ismerik, de ez ideig még nem hallottam, hogy valaki egy jó szót is szolt volna róla. Ezért kezdtem neki ennek a kis ismertetőnek, hogy felhívjam rá a figyelmet. A fűrész jó, csak nem úgy kell használni, ahogy azt eddig hallottuk, gondoltuk. Az enyém Francia gyártmány, és már 30 éve lehet a birtokomban. Öt – tízévente egyszer elővettem és arra a megállapításra jutottam, hogy könnyebb elrágni a fát, mint ezzel elvágni. Mint a képen láthatjuk, van két műanyag fogantyúja, azokat megmarkolva kell húzogatni a drótot, ugyanúgy, mint a kézi láncfűrésznél.

 Vágja a fát, csak igen keservesen.  És akkor a közelmúltban Attila barátomnak megvilágosodása támadt. Használjuk úgy, mint a nagy íves fűrészt. Egy meghajtott ág közé kifeszítve. Leszedtem róla a fogantyúkat, és egy – egy karikát fűztem a végeibe.  Egy ág végein bemetszéseket ejtettem, ívben meghajtva, rápasszítottam a karikák segítségével a drótot.

 Egy csodálatos kis fűrészt kaptam.  Ennek a legnagyobb előnye, hogy elcsomagolva igen kis helyen, akár egy gyufás dobozban is elfér.   Természetesen ne várjunk el tőle olyan hatásfokot, mint a nagy keretes fűrésztől, de ettől a picitől jó teljesítmény ez.

Akár magasan a fejünk felett lévő ágat is levághatjuk könnyedén, egy kézzel.

 

  A szállításához  egy vékony bőrbe csavarom, ebbe nem akadnak bele a fogak. 

Vasfűrészlap. Vajmi ritkán lehet rá szükségünk odakint a „vadonban”, de hogy teljes legyen a készlet. Szerszám üzletekben beszerezhetőek ezek a kis fűrészlapok. Én varrtam neki egy kis csuklószíjat, amelybe be lehet fűzni, és feltűnés nélkül viselni.

                                  

Hús és Hal szárítása

Hússzárítás

Mongóliában télen segédkeztem hús szárításában. Nagy csíkokat vágtunk a marha húsából, akár alkarnyi darabokat is. Ezeket a húscsíkokat behasítottuk majdnem teljes hosszában, majd egy kifeszített drótra aggattuk.  Mint egy fordított V betű, a két szára lefelé lóg, a közepén a drót tartja. Az idő már keményre fordult, a fagyos idő maradt tavaszig, azaz hónapokig. A felakasztott húscsíkok keményre fagynak, és lassan száradnak. Mire kitavaszodik, keményre szárad. A drót a ház „belépőjében” volt feltéve. Ez a család nem Ger –ben lakott, hanem egy kis házban, amely egyetlen helyiségből állt. A házak elé deszkából kis előteret építettek. Itt ugyanolyan hideg volt mint kint. / a ger, a sátor neve, amit a Szovjetek neveztek jurtának. Úgy mint a főváros eredeti nevén  Urga. Ulánbátor név jelentése bátor vörös/ Ez a fajta építkezés volt ott akkor jellemző.

Ez volt a tartósítás. A friss hús, kint feküdt a ház előtt egy ponyvával letakarva. A fagyott állat húsából csapott le a gazda fejszével egy – egy darabot a kívánalom szerint. Nem éltek jó módban, kevés húst ettek. Vágni is csak ritkán tudtak. Friss hús híján a szárított húsból törtek darabokat a levesbe. Volt, hogy csak szőrös bőr darab jutott.  A szárított húst kalapáccsal megtörték, majd ollóval darabkákat nyestek.

Sokszor ettem szárított húst, de az egyik emlékem, amely a túléléshez leginkább kötődik.

Télen egy Zil teherautóval igyekeztünk az Altáj hegység hágóin keresztüljutni.  A cél egy Kazak falu, a Kínai határnál, vagy már túl rajta. Ki tudja. Valami cserekereskedelmi út volt, engem meg mint stoppost felvettek. Na út az nem volt. Csak a hegy, a hó, a hideg. Késő délután lerobbant az autó, a kuplunggal volt baj. A teherautó egyik oldalán a ponyvát leengedtük a hóig, hogy legalább ennyi védelme legyen a sofőrnek, míg javítja az autót.  Ma már itt töltjlük az éjszakát a semmi közepén. A sofőrnek volt egy primusz benzin főzője. Kis faládikájából került só, liszt, szárított hús. Havat olvasztottunk a lábaskájában, az olvadt hólevet megsózta, meghintette liszttel, és néhány csipetnyi szárított húst darabolt bele. Négyen voltunk, fejenként 2 adag leves jutott. Egy adag, az egy üres májkrémes konzervdoboznyi volt. Nem ez volt az egyetlen közös éjszakánk a hegyen.

Egy másik alkalommal, nyáron, a Ger tetején láttam húsokat kiterítve. A sajtokat is itt szárítják.

Az utóbbi években a neten, a portálokon olvastam, hogy ki hogyan próbál jerky –t készíteni. Minden féle receptek, hő forgatós, hőszabályzós, légbefúvós meg mit tudómén milyen készülékekkel. No hát én ezzel nem is próbálkoztam.

Most viszont agylágyító hőség van a tengerparton, és miért ne alapon, kipróbálom a hússzárítást a lehető legegyszerűbb módon. Két mártózás között.

Marhahúsból és bárányból

Bő fél kg bárányhúst vettem, csonttal együtt.

 Kicsontozás után még vékonyabb szeletekre vágtam, majd a késem fokával, mindkét oldalát, mindkét irányban kiklopfoltam. Így jól megszaggattam. Sóztam, borsoztam.

 Később félvén, hogy baja esik. Még megsóztam.

A húst délután vettem, nem tudtam hűtőbe tenni, hogy holnap a hőségben tegyem száradni. Így megcsináltam most, 18 – óra tájt. Helyszín, Adriai tenger partja, Horvátország, Murter mellett.

Először egy zsinórra akasztottam, száradni, de itt kevés volt a nap.

 Háztartási papírtörlőre tettem, hogy a nedvességet elszívja. Végül is egy aprólyukú zöld hálóra tettem. 

Tűzött rá a nap, a háló is forró volt és szellőzött. Néha egy – egy légy rászállt, de nem volt jelentősége. Nem köpték be. Gyorsan szikkadt. Éjszakára tálcástul betettem az autóba. Nem tudtam biztonságosan egész nap egy helyen hagyni, ahol tűz rá a nap. Ezért állandóan vittem a nap után. Szépen szárad.

 12 óra múltával (másnap 10-kor) már volt kisebb száraz darab. Ezekből kóstoltam. Sós, de nem ehetetlenül.  Finom.

24 óra elteltével: alakul, szárad, de még nem jó.

 36 óra múlva (szombat dél) még kell száradnia. Finom, nem túl sós.

itt már a marhahús, a következő adag is tálcán van.

13. szombat.

Fellelkesülve az eddigieken, és mivel ma is napos meleg időnek nézünk elébe, és a húsbolt is nyitva volt, és szép sötét vörös marha húst láttam. Vettem 1 kg Szin marhahúst.

Fél – egy cm vékony szeletekre szeltem. A balta fokával kiklopfoltam, egyik oldalát borsoztam és mindkét oldalát sóztam. kb normális mennyiségű sóval. ( kevesebbel, mint a tegnapelőttit ) Zsírpapíron, tálcára teregettem az elkészített hússzeleteket.

 A húsból a só által kiszívott nedvesség miatt, hogy gyorsabban száradjon, forgattam, papírt cseréltem. Most háztartási papírtörlőt tettem alá. Tán fél óra elteltével ezt a papírt is lecseréltem egy friss szárazra. Közben is átforgattam a szeleteket. Fém zöld legyek jöttek ugyan, de nem sok, és beköpni sem tudták a húst. Eleinte legyezgettem. A hús felszíne gyorsan szárad, keményedik és nem jó a légynek. Viszont két sirály szemet vetett rá. Gyorsan közöltem velük, hogy hess. Jobb lenne, ha alulról is szellőzne, nem kellene forgatni. Valami rács féle, szárítókeret, vagy ágasfa, de az most nincs. Tűz a nap, és fúj, a szél, optimális idő szerintem a hússzárításhoz.

2-3 óra elteltével már alig jönnek a legyek. Ha földre tesszük a szárítót, figyeljünk a hangyákra, rá ne találjanak. Nekik a száraz is jó.

 Jól szikkad a hús.

Az első adag, már 48 órája szárad.

Megvagyok vele elégedve, állapotra, ízre. Kézzel lehet tépni, nem törik. Hagyom száradni. Pár kisebb darabot, beledobtam az esti levesembe. Nem főztem, csak a forró instant levesbe dobtam, próbaként.

Eredmény. Kellemes birka íz. A faggyús húsdarab felázott, puhult, de rágós, hiszen nyers. Tökéletes. Az eltarthatóságára vagyok kíváncsi és a későbbi felhasználáskor az ízére nyersen, áztatva, főzve. A Jerky, amit Izlandon vettem, úgy volt ízletes, ahogy a zacskóból ettem. Áztatva nem volt olyan jó.

A mai adag 6 óra múlva. Szikkadtak, szép a színük.

Megvagyok elégedve velük. Este hétkor már árnyékba kerültem, de a szél még fuj, és estig az autó tetején hagyom.

Tábori csendélet.

Lássuk a holnapot.

A reggeli napos idő után egész napos szélvihar volt. Féltem, hogy a száradó húst elfújja a szél, ezért beraktam az autóba. Így is száradt. Az első adag úgy vélem már kész, a második talán még egy napot száradhat. Még nem teszem őket zacskóba, hogy lássam, változnak e még. A nyelvi nehézségek miatt nem tiszta, de az első adag, bárány lehet.  Más az íze (finomabb ), világosabb, könnyebb rágni. Ez több sót is kapott. A második adag, színe szebb, sötét. Ez rágósabb, a kevesebb só miatt ízetlenebb. De végül is ez hasonlít legjobban az Izlandon vett Yerki hez. Az sem volt kemény törhető, inkább kissé rugalmas, mit ez is.

----------

Ezzel a szárított hússal nem az a célom, hogy levesbe főzzem, hanem, hogy vándorlás közben főzés nélkül is legyen valami enni valóm. Természetesen főzve is letesztelni fogom.

06. 15.-e hétfő. Nagyon fellelkesített az eredményes hús szárítás, ezért ma újabb adaggal vettem.

2kg marhahúst csonttal

0.6 kg ( lamm ) bárányt

A módszer ugyanaz, mint az eddigiek. Ezeket most alaposabban megsóztam a második adaghoz képest. 

Szélcsendes nap volt, néha kis felhő, emiatt nem volt akkora a hőség. A hús jól szárad. Az előző adagokat, vászon zacskókba tettem.

 Hajlítható, tépni lehet belőle, de nem törik. Tegnap megjelentek a darazsak, esete még az autóba is utána mentek a száradó húsnak.

06. 16.- kedd 18 .00 óra Tegnap dél óta meg száradt a hús. Lehet már így is jó lenne, de én inkább még várok vele és nem teszem a vászonzacskóba. Kóstolót tartottam. Kiváló. A sóssága így a jó, ízletes. Majdnem törik, lehet tépni.

Főzés, a második adag szárított , a kevésbé sózott marha húsból.

 Egy kisebb darabot felaprítottam, és a délelőtt folyamán vízben áztattam.

Főztem valameddig, majd instant tésztát tettem bele.  Meg kellett sóznom.

A rövid főzés után még rágós maradt a hús. Ennek nem lett olyan jó zamata, mint a már fentebb említett első adag húsnak, ami lehet hogy bárány, de nem biztos. A Horvát nyelvtudásom nem az igazi, még csiszolgatni kell.

A különböző állatok, más – más testrésze, eltérő ízeket produkál.

A szárítás eredményessége, majd néhány hónap alatt derül ki. Az mindenesetre már most is sikernek könyvelhető el, hogy ilyen módon, szárítással is tárolhatóvá tudjuk tenni a húst. Ez a legegyszerűbb módja. Lehet variálni, pácolással, ízesítéssel, füstöléssel, de az már egy másik történet. Egy alkalommal, füstölt kecskecombot kaptam, amely a kamrában felejtődött. Száraz volt és kemény. Aztán nálam is elpihent, talán évekig. Ekkor mát úgy nézett ki , mint amin nincs is hús. Minden nedvesség kiment belőle és az izom rászáradt a csontra. Nem úgy festett, mint amiről le lehet enni valamit. Hosszú áztatás, alapos főzés után egy remek babgulyás készült belőle.

Ma 10 napja, hogy elkezdtem a hús szárítását. A különböző húsokat, más – más laza szövésű vászonzacskóban tárolom. Meghagytam nagy darabokban, nem törtem össze, hogy jobban szellőzőn, s ha kell száradjon.

Zörög a zacskóban a szárítmány. Már nem rugalmas, könnyen törik. Ma is mintát vettem, megkóstoltam, csak úgy szárazon, ahogyan a későbbiekben fogyasztani akarom. Megvagyok vele elégedve, azt kaptam amit vártam. Sőt, még jobbat.

Két hét elteltével sincs semmi bajuk. Ma lemértem a szárítmányt.

• 1. adag     56 gr
• 2.   ""     258 ""
• 3.   ""     534 ""
• 4.    ""    172 ""

A mérés nem pontos, mivel a csontot nem tudtam visszamérni, és közben fogyasztottam is belőle.   Ezzel együtt elmondhatom, hogy a szárítmány, a friss hús 1/4 - ed része lett.

Hal szárítás

Kis kárászokkal végeztem, az első kísérletet.

A halakat megtisztítottam, fejüket meghagytam.  A bordákat a gerinc mellett eltörtem, és szétnyitottam laposra. Beletettem a sózott halas edénybe. 1-2 óra múltán, vastagon borítva a sóval, kivettem, majd a fejüknél felfűztem egy zsinórra és kitettem a napra száradni. (A sóban áztatás felesleges, elegendő lehet az alapos besózás is, úgy mint a húsoknál.) A felfűzött halakat, a zsinóron összelehet tolni, és így már könnyen szállítható az egész füzér, ha az idő rosszra fordulna, megeredne az eső.

Két nap elteltével, már szárazak voltak, de nem kemények. A felesleges sót lesöpörtem róluk. Mivel el kellett utaznom, becsomagoltam. Majd később a szobában kiterítve tároltam.

Jelen állapotuk: vékonyra száradtak, szagtalanok, de nem törnek kissé hajlíthatóak)

Majd visszatérve Ausztriába, magammal hoztam. A szobámban tároltam a száraz halakat, egy tálban, de még felfűzve. Okt. 10.-én megkóstoltam.

Késsel levágtam egy kis darabot. Száraz, de nem törékeny. Kegyetlenül sós de csak az első pillanatban. Érdekes, hogy a szálkák szintén puhák. Így szép lassan elfogyasztottam mindenestül.

Egy nagyobb darabot ( gerinc, oldal és a farok) 5 – 10 percre vízbe áztattam, hogy a nagyja sót leoldjam róla.  Határozottan ízletes. Jó kis csemege. Innen már néhány nagyobb szálkát kiköptem a végén.

Most a feje következik, áztatás nélkül. Ez nem jött be. Kezdetben még jó volt, majd határozottan kellemetlen avas íze lett, ki is köptem.

Végezetül a megmaradt darabok, mosás nélkül. Kiváló, de ha sokat akarunk enni belőle nem árt a sót kissé lemosni.

Következő teszt, sütés paprikás lisztben.

A száraz sós halakat vízben kiáztattam. Hagytam lecsöpögni, majd a szokásos módon paprikás lisztben átforgatás után serpenyőben, bő olajban kisütöttem.

Valamennyi teszt kielégítő eredménnyel zárult.

Amire nem számítottam. A szálkák megpuhulnak, ehetővé vállnak, a fej viszont megavasodott. Ez nem jelent gondot, mert egyszerűen csak le kell tépni és kidobni.