Függőágyakról

Függőágyakról

 Kenya. Egy katonai állomás mellett 3000 m magasan az Esőerdőben, vagy inkább, a Köderdőben. Nyáron, kora délutántól már kicsi volt a látótávolság a nagy köd miatt.

Valamikor a múltban is volt már függőágyam, de az csak amolyan Campingező stílus  volt. Igazából 2008 ban lettem függő. Úristen, de rég is volt a kezdet.

Már itt is függő voltam, csak még ágy nélkül.

Vettem egy JH  -t  azaz egy Jungle Hammock ot. Egy portáltárs szervezte a rendelést Amerikából és így jutottam hozzá. Ez nem csak simán függőágy. Alul zsebe van a Polifoamnak, hogy ne csúszkáljon el a derékalj. Felül, egy moszkitóháló biztosítja a nyugodt, rovarmentes alvást. Valóságos élvezet hallgatni a sok dühös szúnyogot, csak muzsikáljatok, míg én alszom. Persze nem csak a szúnyogtól véd, hanem minden rovartól mentessé teszi a hálóhelyemet, ami nem hátrány. A rendeléskor egyéni igények szerint alakítják a zsebeket, helyezik át a zipzárt, készítik el, változatlan áron.

Szerves tartozéka az önállóan kifeszítendő ponyva, melyet könnyedén köthetünk a függőágy fölé. Ez a ponyva kényelmes, esőmentes menedéket nyújt, akár nappali tartózkodásra, akár éjszakai nyugodt alváshoz. Megfelelő magasan kifeszítve, kis tűzzel megfőzhetjük az ételünket is alatta.

A teljes csomag súlya 1800gr és ebben már benne van néhány cövek, távtartó, a feszítő zsinórokon kívül. Ez a súly a bivak sátor és egy normál kétszemélyes sátor súlya között van. Szemben az előbb említettekkel, sokkal nagyobb a hely és univerzálisabb a kihasználhatósága.

Egy sátornak megfelelő alapterületű, száraz, vízszintes hely szükséges. Ezzel szemben a függőágynak csak két erős fa, vagy oszlop kell. Egyértelmű, hogy a sivatagban, a fátlan sarkvidéken, a magashegyekben a függőágy használata akadályokba ütközik. Ilyen helyeken az Iglu sátrat részesítem előnybe, amely megáll cövekelés nélkül is. Ennek a végig beszélése egy hosszabb diskurzus, és itt nem ez a célom, hanem, hogy bemutassam néhány függőágyamat.

Visszatérve a JH ra. Meglátni és megszeretni, no persze a próba után. Szóval, amint meghozta a postás, rögvest mentem a hegyre és felavattam. Reggel nem akaródzott kimászni belőle. Muszáj volt, dolgozni kellett mennem.

Hogy tovább szaporítsam a szót, olyannyira a kedvencemmé vált, hogy az elkövetkező években csak ezt vittem magammal. Ezekben az években az utjaim, Magyarországra, Olaszországba vezettek, le az Adrián, és természetesen a lakhelyem az Alpok bércei között. Főleg itt, nyáron és télen is megismerkedtem a függőágyazás rejtelmeivel.

Nem állítom, hogy nincs ennél jobb. Bizonnyal sok hasonló kivitelű, anyagú függőágy is van jelenleg is forgalomban ebben a viszonylag olcsó kategóriában. Nekem ez lett a kedvencem és ettől silányabb függőágyban nem akarok lakni. Mert ez  már lakás. Esőben, szélben, viharban, mindég helytállt. A téli hidegekben inkább a földön alszom, mert ott nem fúj át annyira a szél, mint a függőágy alatt.

Az alábbi kis albumban bemutatom, hol is használtam eddig.

Télen az Alpokban.

A Magyar nádrengetegben nyáron.

 

A nyári Alpokban, amikor még fent, a hó az úr.

 A  Tengerpartokon.    

Attilla barátommal és a feleségével a Horváth tengerparton nyaraltunk, a kempingben is a függőágyamat állítottam fel.

A függőágyam ponyvája mögé kifeszítettem a 4 x 4 m es extra ponyvámat is, és így már valóságos lakosztályom lett.

Érdekes helyzet állt elő, a belépéskor. Mert ugye fizetni kell személyenként, autónként, sátranként. DE nem kell fizetni a függőágyért. Ezen aztán nem vesztünk össze. Ha nem kell fizetni, hát én nem erősködöm. Aztán ezt is megszoktam lassan utazásaim során. Autóval behajtok egy Camping ba, és közlöm., hogy nincs sátor. Nem is számolják fel. Ettől olcsóbb Campingom csak Izlandon volt. Két hónapig csavarogtam, ájuldozva a természet csodáin. Két izben gyalogoltam át a szigetet. Második alkalommal kereszteztem a korábbi utamat. Tudni kell hogy Izland közepe lakatlan, szinte. Élelemhez jutni esetleg csak 100 – 200 km enként lehet. Ahol van egy település, ott van Supermarket és Camping is. Igy jutottam vissza egy korábbi helyemre. A Recepciós kis hölgy nagyon megörült, és közölte, hogy minden ingyenes, nyugodtan táborozzak le. Én nyugodt voltam, sőt azóta sem vagyok ideges ha visszagondolok az ott töltött időkre.

Ha már Jungle, hát látogassuk meg a névadó hazáját.

 Irány Kenya, az Afrikai egyenlítő

és a 2000 m magasan fekvő fennsík és az ebből emelkedő Mount Kenya az ő 5000 m es csúcsaival. Mindenki a Kilimandjárót mássza, ott sok a turista, így esett a választás a Mount Kenya Lenana csúcsára.

Itt már járt előttem valaki. Tisztelet az emlékének

Mire felkelt a nap, társaságunk is lett.

Néhány fotó a felejthetetlen szépségű vadonról,

Az ott élő emberekről. 

A katonák úgy fel vannak öltözve, mint és télen az Alpokban.

A géppisztolyukat egy pillanatra le nem tévő katonákról, vendéglátóimról ebben a táborban.

Na és a függőágyról, melyben éjszakáimat töltöttem.

Nem véletlen hogy a kis bódé elé helyeztem a függőágyam. Nagyon fontos, hogy legyen mögöttem valami akadály, mert különben az elefántok éjjel esetleg arra akarnak menni, nem lévén más zavaró körülmény mint az a kis vacak ott fák között. Elég egy ormány legyintés és már ott sincs. Márnint a függőágy velem együtt. Hittem a Szuahéli harcosoknak és ezért oda költöztem hozzájuk. 

 Másnap mondták, hogy Kaffer bivaly szuszogott ott, arra ébredtek. Én nem.

Szúnyog nemcsak az esőerdőben van, hanem a Tiszai árterekben is. De még mennyi. Ott is hasznos a moszkítóhálós függőágy.

Tavasszal még nem fontos a moszkitó háló.

de nyáron annál inkáb

Egy alkalommal az élelmiszer áruházban elém került egy kis csomag, és azt írják, hogy függőágy. Hááát, elég pindurka, de nem drága, egy próbát megér. Megvettem. 

Nem csalódtam benne.

Az egész csomag 400 gr . A súlya megfelel első ránézésre is. A kikötéséhez valami karabiner félét adtak. Csak félét, ezért ki is hajítottam. Semmire nem való. A függőágy kikötéséhez semmilyen karabiner, vagy más kampó nem szükséges. Hegymászó, vagy hajós kötél, lapos heveder, bőségesen ellátja a funkcióját. A karabiner és egyéb vas, csak növeli a súlyt. A túlbonyolított rendszer, csak a hiba lehetőségét növeli. A kötél és a fém találkozásánál a súrlódás miatt gyorsabb a kopás, vagyis a szakadás. Tapasztaltam, hogy minél kevesebb fémet építek be, annál biztosabb a rendszer.

A fához a kötelet vagy hevedert egy úgynevezett szorító nyolcassal rögzítem. Ez tökéletesen tart, amíg terhelve a kötél, de mihelyst lazítunk a terhelésen, könnyen oldható a kötés.

a biztonság kedvéért, még egy biztosító csomót is köthetünk rá, hogy nyugodtabbak legyünk.

Az alábbiakban bemutatom a szorító nyolcast. Ez az egyszerűbb felállás. Így kell kezdeni megtanulni, miután ezt már tudjuk, majd az után már sikerülni fog,a fatörzs köré kötés is.

Szakadó esőben, a víz végigfolyik a fa törzsén, elérve a függőágy kötelét, azon irányt váltva bejuthat a függőágyba. Ezt egyszerűen meg tudom gátolni. A fatörzsre kötött szorító nyolcas után, a kötél véget, egy ismételt csomóval, egy biztosítással, nevezze ki hogy akarja, ismét megkötve, a kötél végét lógva hagyom a fa törzse és a függőágy között. Ez lefogja vezetni az esővizet és a függőágyunk száraz marad.

Mindezeket mondatja velem a sok éves tapasztalat.

A fentebb említett kikötés, csomózás, valamennyi függőágyra alkalmazható.

Ezek után visszatérek a közértben vásárolt függőágyra.

Az anyagokhoz nem értek, valami erős, vízhatlan nem nyúló müszál.

Méreteket sem tudok megadni másképp, minthogy egy személynek kényelmes hosszúságú, szélessége akkora , hogy átlósan belefekhetek. Mondhatom tobzódni lehet benne. Nagyon kényelmes. Forgolódni, testhelyzetet változtatni benne, könnyen lehet. Egyszóval, ez is a tökély. A fentebb említett JH tól miben különbözik. A súlya a harmada, de nincs szúnyogháló, nincs tető és a többi. Miért szeretettem meg ezt is, miért és hová hordom magammal.

Oly annyira kicsi, és könnyen pakolható, hogy nem jelent gondot, a hátizsákba eltenni. Alkalmas napközbeni pihenésre. Két fa közé kikötni, kell ennél jobb!

Az elkövetkező sziklás meredekek megmászása előtt jól esik egy kis pihenő.

Az Égei tenger szigetvilága eléggé kopár, hogy finoman fejezzem ki magam. Sokat járom azt a vidéket. Ezt a kis függőágyat, oda is mindig magammal viszem. Sohasem lehet tudni, bárhol lehet két fa egymástól nem messzebb öt métertől. Vannak még csodák. Aki keres, az talál is. Az egyik szigeten egy kis borókás fenyveses bozótra leltem. A közepében tisztás. Épp elegendő a táboromat felépíteni., és még a kis függőágyamnak is került két megfelelő fa.

Azért nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok.

Éjszaka érkeztem meg a hajóval a szigetre. A kikötőből arra indultam amerre fogyatkoztak a fények. Valami csendes helyet kerestem éjszakai pihenésre. Sőt, nem csak pihenni, aludni is akartam. Megszoktam a csavargást, a világjárást, nem zavartatom magam, bárhol tudok aludni, ahol lefekhetek. A sziklák között találtam egy kis homokos részt, meg is aludtam ott. Másnap felhátizsákozva, neki indultam a szigetnek, valami kevés elképzelésem volt, hogy is néz ki a part vonal. Átvágva egy félszigeten, kellemes borókás területre jutottam. Elszórtan fenyőkkel és üregi nyulakkal. A part menti homokból sziklák meredeztek, különböző formákkal kábítva. Amott, egy kis bokorcsoport által védett tisztás. Mellette csodás kilátással a tengerre. Ó, itt a helyem. El is voltam délután, még este is, de aztán éjszakára feltámadt a szél. De még milyen szél. Igazi tengeri vihar, amely már nem ment újdonság számba nálam. Na, hogy rövidre fogjam, távozni kellett. A szépség nem elég. A talajszinten, a bokrok tövében lapulva, csendes, nyugodt éjszakám volt. Majd két nap múlva ráleltem a védettem táboromra, amely az óta is áll. Remélem.

Összefoglalva, ez, és a hozzá hasonló függőágyak nagyon jól szolgálnak. Önmagában, ponyva nélkül, a szabadban alvásra nem mindig jó. Nincs ami megvédjen az esőtől, harmattól. Amint fentebb leírtam a tapasztalataimat, a mindennapi éltem része.

A sorrendben harmadikként vásárolt függőágyam, ami még most is megvan. Azért e fogalmazás, mert igazából a legelső függőágyam is ilyen volt, de azt már megette az idő vas foga. Akkoriban csak a pusztában éltem és nem utaztam más tájakra.

Néhány éve irt nekem egy társunk, aki Idegenlégiósként szolgált Afrikában. Leszolgálta az idejét, leszerelt, és már a boldogok életét élvezi. Ő irta, hogy náluk a felszerelés része volt egy hálós függőágy. Ez nem az éjszakai pihenést szolgálta, hanem a nappalit. A működési területükre, az  ingoványos erdő volt a jellemző. A talpuk szárazat nemigen érintett. Az egész napos harcászkodás alatt nem volt hely lepihenni. A zsákot nem lehetett letenni, mert rögvest megmászták a bogarak, az élelem tönkre ment, az ingoványban. Ezt segíteni volt a hálós függőágy. Két mozdulat kikötni két fa közé a hálót,és máris bele lehet vetni a felszerelést. Tiszta, száraz helyre, bele lehet ülni, oda rakni a kenyér zsákot, enni , pihenni, akár aludni is, ha idő van rá. Ez a kicsi, keskeny háló éjszakai alváshoz már kényelmetlen. Ha ott akarnak aludni, ahhoz kapnak egy normális méretű függőágyat, abban alszanak, és a fejük fölé kötik fel a kis hálósat, abba téve minden felszerelésüket, a fegyverekkel együtt, elérhető távolságban.

Amint láttam egy ilyent rögtön meg is vettem.

Fele akkora a csomag térfogata mint az előzőnek, a súlya 300 gr.

A kikötése ennek sem jelent gondot.

A háló végébe belekötök egy hegymászó kötelet.

Három méter hosszúságú elegendő. Amit adnak hozzá, karabinert, zsinórt, az megy a levesbe, ahogyan szoktuk mondani.

Első próba.

Rövid, keskeny, nyom a háló.

 Szóval kényelmetlen. Semmi baj, nem luxus szállónak lett kitalálva. Amire kell arra pontosan megfelel. Ha nincs más hely a lepakolásra, pihenésre, egy lápos területen, itt a függő háló. Ki kell kötni, bele lehet pakolni, ülni, vagy feküdni. Egy két órácskát még el is szundít benne az ember.

Kipróbáltam, a célnak kiváló. Ez már szinte a zsebben is elfér.

Egymás mellett a két kis függőágy. becsomagolva.

Ja, hogy kényelmetlen, mondhatja az olyan, aki még nem ácsorgott egy sziklapárkányon egy éjszakát. Akkor egyből rájön, hogy kényelmesebb egy hálóba bekötve aludni, mint kapaszkodva ácsorogni.  / Hegymászó mondás /

Végül. hogy legyen humor is az írásban.

Nagyon gyermek koromban úgyképzeltem, hogy a függőágy két végében egy egy fának kell lennie. Csak úgy képzelhető el a használata, és azt négy fa közé kell kötni.

Aztán megöregedtem. és még sosem volt ilyen függőágyam. Na most lett.

Valahol a városban megláttam és lecsaptam rá. Fülig ért a vigyorom, na ez milyen lehet. A legelső alkalmas helyen, a hegyen ki is próbáltam.

Na most volt csak igazán nagy a vigyor. Az első beleüléskor már kint is voltaml. Hanyatt fordulva estem ki belőle. Hát ilyen nincs, mondom, ülök bele ismét, és már az ismerős avar illatát érzem.

Ez már vicc. Óvatosabb leszek, na most szépen finoman. Sikerült. Nagyon odafigyelve, nem ficánkolva benne maradtam. Nem fog ki rajtam. Hát nem is. Azóta is a szekrény tetején pihen, szépen becsomagolva, ujj kötelekkel.  Így van ez jól.

Rakotuli, a tradicionális Számi tűz

     Rakotuli, a tradicionális Számi tűz

Jukka Kantola,  az Inari vidékéről származó Számi férfi elmondása és sajátkezű rajza alapján.

Ő itt született, ezen a vidéken nőt fel, megtanulta az életben maradást. Most a gyerekei miatt, hogy az életük könnyebb legyen, a jobb tanulási lehetőség miatt beköltözött Ouluba.

Én két napja hagytam el Rumakuru Vanhát. Ott még erdős, dombos a vidék. A Vanha szó azt jelöli, hogy a régi, az ősi, az eredeti. Kis rönkház, kályhával fűthető, két ember kényelmesen elalhat a padokon, és még ketten a földön. Én is ott töltöttem az éjszakát egymagamban.

Bent a falon, fotó a hőskorból

A házzal szemben kis patak csörgedez a völgy alján, biztosítva egész nyárra az ivóvizet.

Dél felé haladva az utam enyhén emelkedett, és ezzel együtt ritkult a növényzet, fogyadoztak a fák. Imitt – amott még árválkodott egy fenyő, de többségben csak a törpe nyír maradt meg. Némelyik még a törpénél is törpébb, inkább csak kúszik. A levelük, nyírlevél ezeknek a küszó növényeknek is. Egy tóparti menedékháznál találkoztam össze, egy szintén hátizsákos Számi férfival. Közös tűz mellett ültünk és lassan beszédbe elegyedtünk. Könnyű dolgom volt, mivel ő tudott Németül, és szívesen mesélt az itteni életről. A családnak jobb a város, de az ő szíve ide húz. Amikor teheti buszra ül és egy két hétre beveti magát a sarkvidéki tundrába. Ez az Ő világa. Télen is jön. Ilyenkor magas, széles síléccel járja a vidéket. Romakuru ban rendszeresen megszálltak még az ő szülei is amikor erre vitt az utjuk. Két évtizede, hogy megépült itt egy nagy turista központ, Saariselka. Az itt, azt úgy kell értelmezni, hogy gyalog néhány nap. Előtte lakatlan vidék volt ez is, és a központi menedék Romakuru volt.

A téli sítúrák, néha megnehezülnek. Az idő változásával ragadóssá válik a hó, és nem csúszik a léc. Ilyenkor nem tud tovább menni. Egyszerűen elássa magát a hóba, és vár. Egy két napnál többet nem kell várni, ismét jó lesz a hó. Errefelé a hó nem vastag, esetleg a méteres vastagságot éri el.

A kint alváshoz jó, ha van tűz is. Ennek meggyújtásáról, két módjáról, beszélt nekem uj ismerősöm.

Rakotuli, a tradicionális Számi hosszú tűz.

Meg kell jegyeznem, hogy az itt élő őslakosok a  Számik, de a föld a Lapp föld, és nem szeretik ha lapoknak nevezik őket.

Ehhez a tűzhöz ki kell választani a megfelelő fát. Lábon száradt, legalább comb vastag, szürke színű, kéregnélküli, álló fát. A fa színe jelzi, hogy száraz. Korhadt fa nem felel meg, csak az egészséges száraz.

Kidöntjük a fát és másfél – két méter hosszú rönköket fűrészelünk. A darabok egyik oldalát baltával meglapoljuk. Egyenletes, bütyök nélküli sima felületet kell kapjunk.

A tűz helyének a kiválasztásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni.

A szél irányával azonos irányba fektessük a rönköt. Ne keresztbe.

A fekhelyem a tűztől egy méterre legyen ne távolabb.

A fekhelyem a magasabban legyen mint az alsó rönk, a felsővel egy magasságban, de ha lehet, még feljebb. Ennek két oka van. Az egyik, hogy magasabban melegebb lesz mint lent. A másik az, amennyiben a felső rönk leesne, és felénk billen, ne tudjon ránk gurulni az égő farönk.

Ha havas az idő, először letaposom, elkotrom a havat. Alapot készítek a tűznek. Ágakból, gallyakból, hogy a meleg hatására megolvadt hólé ne áztassa alulról a tüzelőt.

Az egyik rönköt a kiválasztott helyre a szél irányába lefektetem, de úgy, hogy a lapolt része felül legyen. Erre fektetem rá a másikat, a lapolt részével lefelé. Fontos, hogy a szél hosszában fújjon. A jó minőségű fa égni fog szélcsendben is, de a gyengébb minőségűnek, kell a jó oldalszél.

A két vízszintesen, egymáson fekvő rönk közé, távtartókat dugok be, oly magasakat, hogy 3 ujjnyira megemelje a felsőt az alsótól. Két tartó elegendő, a két végénél.

A felső fát rögzíteni kell, nehogy lebillenjen. Az emberek legtöbben azt a megoldást választanák, hogy két – két karót leütnek az egymáson fekvő rönkök két oldalán és ezzel kalodába fogják a fákat. Ezzel a megoldással az a baj, miközben a  tűz ég, ezek a karók is meggyulladnak, elégnek, és leeshet a felső rönk, ezzel véget vetve fűtésnek. Ezért más megoldás kell.  Kell két hosszabb karó. Az egyik végét kihegyezem, a másikvégén pedig átütök egy szöget. A hegyes végét a földbe szúrom . ferdén a rönköktől. és nagyobb kővel rögzítem. A másik végén lévő szöget pedig a felső tűzifarönk végébe ütöm.

Ez a helyszínen készült kis rajz, melyet Számi ismerősöm vetett papírra, remélem érthetővé teszi amiket leírtam.

A jobb oldali rajz, az egymáson fekvő két rönkkel azt ábrázolja, hogy hagyhatunk kis ágcsonkot is távtartónak.

Bőséges élesztékre, gyújtósra van szükségünk. Rengeteg nyírfa háncsra, tollaságra, vékony faszilánkra. Az elkészített rönkök közé a háromujjnyi magas résbe, a távtartók közét teletömöm élesztékkel, gyújtóssal. Majd végig meggyújtom. Ahogy fogy a gyújtós, folyamatosan rakok utána, tömködöm a résekbe a gallyakat. Mindezt addig folytatom, amíg rendesen be nem gyullad a rönk, teljes hosszában. Ha ez megtörtént kiütöm a távtartókat.

Figyelem ! A fentebb említett ágcsonk távtartókat is ki kell ütni baltával. Ez nem egyszerű ezért jobb, ha a magunk által becsúsztatott távtartókat használjuk.

Ha mindent jól végeztünk, akkor már meg is vagyunk. A tűz, a fa vastagságától függően, 5 -6 órás időtartamra ki fog tartani.

A gyakorlatban ez nem lesz ilyen egyszerű. Az első próbálkozások kudarcba fulladhatnak, semmi baj, ismételni, gyakorolni kell. Ne felejtsük, hogy ők is gyerekként kezdték el figyelni, hogyan csinálja a papa. Kezdéskor vékonyabb fát is választhatunk. kisebb tűz is elég a gyakorláshoz.

Téli hangulat

Mikor Gábor megérkezett vele együtt láttunk neki egy ilyen gyakorlatnak. Kar vastag, szürke, még lábon álló, de már száraz fát választottunk. Baltánk nem lévén, a késünkkel lapoltuk meg a fákat.

Előkészítettük a gyújtóst, majd a hallottak alapján kezdődött a tűzgyújtás. Minden kérgünket, gyújtósunkat elhasználtunk, de mégsem gyulladt meg a felső rúd. Azaz már - már meggyulladt, de ez nem volt tartós. Végül is kialudt, azaz nem gyulladt be a hosszú tűz. Közben teljes lett a sötétség, el is fáradtunk, vacsorát is kellett még főzni. Ez volt hát az első kísérlet. Visszagondolva, magasabb rést kellett volna hagyni, oda több gyújtós befér, és a nagyobb hő eredményesebben tudja meggyújtani a rönköt. A többszöri gyakorlással sikerülnie kell.

Ezen a tájon főleg fenyő és nyírfa él. A Rakotuli – hoz csak a fenyő alkalmas, mert az itteni nyírfák görbék.

Ahogy megyek az Északi sark felé egyre kevesebb lesz a fenyő, és minden fa alacsonyabb is lesz. Hamarosan csak a kis növésű, nyírfák adják a tűzrevalót, azok is szegényesen. Ezen a kihalt vidéken a tűzgyújtásnak más hagyományai, szokásai vannak. Az alábbiakat ugyancsak Számi ismerősöm, Jukka Kantola magyarázta el nekem, és én lejegyzeteltem akkor, hogy most szavait pontosan tudjam papírra vetni.

Téli szabadtűz Nyírfával, Jukka Kantola nyomán.

Északon már csak ez van. Nyírfa. Az élő fát kell kivágni, ez jó tüzelni, jól is ég. Különösen télen amikor kevés vizet tartalmaz a  fa, mert nem szállít tápanyagot a koronába. Hogy mi a baj a száraz fával? A magam tapasztalata szerint, a földön fekvő ágak, közepe már pudvás, rohadt, tehát, nincs is száraz fa. Úgy látszik nem tud kiszáradni, ennek oka lehet a kéreg olajtartalma, ami nem engedi szellőzni. Ezt már csak én gondolom így, nem a tanítom szavai ezek.

Ilyen könnyen leválik a kéreg a már pudvás ágról.

Amit ő mondott, hogy télen, nyáron, csak az élő nyírfával lehet tüzelni. Fűrészelni, kell, mert nem törik az élő ág, csak szaggatni lehet. Tehát jó ha legalább egy  bicska fűrész a hátizsákban, ha ilyen útra megyek. Miután összeszedtem a tűzifát, gallyakból alapot készítek a letaposott hóra. Ide jó a korhadt ág, bármi amin meg tudom gyújtani a tüzet.

Nyírfa háncsot, kérget, sokat gyűjtök össze, legalább egy vödörnyit. Ez kerül alulra, közvetlenül az alapra. Erre vékony gallyakat, halmozok szintén nagy mennyiségben. A halmozással csak óvatosan, nem ész nélkül szórni, hanem szépen válogatva, Az ágacskák vékonyabbik vége nézzen a szél felé, amerről fúj a szél arra nézzen a vékonya. Erre vastagabb gyújtósokat, tollas ágakat helyezek, szintén ügyelve, hogy a vékonyabb végek a széllel szembe nézzenek. Újabb réteg következik, már vastagabb tűzifából. Jókora, máglyát rakok így össze.

Alul meggyújtom a háncsot. Hevesen gyullad, jól ég, majd füstölni kezd. Nem szabad hozzányúlni. Az alsó részen a háncsot nem szabad piszkálni. Füstöl mint a fene,  de nem szabad hozzá nyúlni. Csak a tetejére rakhatom folyamatosan a hasított könnyen gyulladó ágakat. Türelmünk elnyeri jutalmát, belobban a tűz. Nagy tüzet kell rakni, kicsit nem lehet ebből a fából. A hobó kályha féle stílus itt felejtős. Sok gyújtós kell, sok tollas ág faragás, de elérjük célunkat.

Míg másutt egy marék száraz akác gallyból is lehet olyan tüzet rakni, amin megfő az étel, itt Északon nem lehet. A kis tűz itt meg sem gyullad, illetve rögtön ki is alszik. Folyamatos táplálás mellett közepes tűz még megél. de nagyon füstöl.

Nem véletlen hogy az őslakosság ilyen tüzeket rak. 

Téli szállás  a nyíresben.