Zagyva party, pákászbuschraft

Zagyva party, pákászbuschraft

Sikerült barátaimmal egyeztetni, és ismét együtt az „arany „ csapat, egy újabb jó kis táborozásra. A barátaim.  Filipich Attila Budaörsről, Nagy János Hatvanból és Nyitrai István Farmosról, ABC  sorrendben. Jó magam pedig Werfenből.

Jó baráti társaságban kellemesen eltöltött néhány nap önmagában is élmény. Mi azonban ennyi vel nem elégszünk meg, igyekszünk tartalmassá tenni az eltöltött időt.

István ötlete a mostani táborhelyre, egy kis sziget, a nádas tóban.  Kenuval a csatornákon keresztül be a szigetre. Kezdésnek is jó kaland.  Mivel védett terület, engedély is kell hozzá. Az nem gond.  Még egy kenut is kapnánk mellé. Nappal semmi probléma, de éjszaka hatalmas madár csapat  pihen meg  a szigeten, és övék az elsőbbség. Nem akarjuk pihenésükben zavarni őket. Enyhe az idő, csúszik a vonulás. A hideg beálltával, ők tovább mennek, és mi nyugodtan  táborozhatunk.  Azt most nincs időnk bevárni, másik helyet keresünk, valami ujat, de nem túl messze,  nem az utazásra akarjuk az időt szentelni. Zagyva part?  Nézzük meg. Az egyik regi horgászhelyemet kerestük fel. 

A folyó körülölel egy kis szigetet, kidőlt öles moha lepte fatörzsön  tudunk átjutni. Hangulatunk a tetőfokán.

 Sajnos nincs akkora szabad hely hogy a négy ponyvás körtáborunkat  fel tudjuk állítani. Nem dől össze a világ, alig száz méterre tökéletes helyre lelünk.

A fák között, néhány karó segítségével hamar kész a négy szög, körben kifeszítve a zsinór, mehet rá a ponyva. A nem kis tapasztalatunknak köszönhetően  a tábor felállítása nem sok időnket  vesz igénybe.

Utazással töltött hosszú nap áll mögöttünk. Ennek egyik fontos állomása a Hatvani kavicsbánya volt.  Az őr készséges volt, nem csak hogy beengedett, hanem még eligazított , hogy merre találunk érdekesebb köveket. A dolgozók, az érdekesebbeket,  a földből előkerülő régi csontokat, kis halomba rakják. Ebből válogathatunk. Barátaim a vitrinjeik számára válogattak az ősi maradványokból. Engem a kőzetek, ásványok érdekeltek. Tűzpattintáshoz, kőszerszámokhoz gyűjtök anyagot. Néhány nagyobb jáspissal, opállal lettem gazdagabb.

Útközben kisebb, de fontos bevásárlás. Két nagy szelet marha hús, és két vadas szinü süldő házi nyúl. A tervezett sütések, fő alapanyagai.

A nyulak még éltek, de csak zsákban tudtuk tárolni, ezért jobbnak véltük, ha lecsapom őket, és mint a vadat szokás, zsigerelve hűvös , szellős helyre akasztom tárolni másnapig a felhasználásukig.

Vadászatkor az elejtett vadat megpisiltetjük, és csak utána tesszük a hátizsákba, hogy ne szennyezze be. Ez nem vadászat, és a frissen leütött nyulat sem teszem hátizsákba, de azért bemutatom a technikáját, a fotózás kedvéért.

A nyúl zsigerelése:

A két hátsó lábánál fogva, felkötöm egy ágra. A hátsó lábai között, óvatosan felvágom a bőrt a hasfallal együtt. A mutató ujjamat a kés hegye alá teszem, ily módon a penge foka végig fut az ujjamon és a tenyeremen.  Az újammal a kés hegyét  bevezetem a hasüregbe és lefelé végig vágom a teljes has oldalt. a bordákkal együtt. Az ujammal a kés hegyét védem, nehogy beleszúrjak a belekbe, vagy a gyomorba és beszennyezzem a húst.  Miután végig vágtam a kibuggyanó beleket ledobom, de ügyelve hogy a máj a kezemben maradjon. A májon rajta marad az epehólyag is. Ezt e kés hegyével megcsippentve lehúzom a májról és a szemétbe dobom.  A torkáig felvágott nyulat megtisztítottam a tápcsatornáktól  is. A hasfalakat egy gallyal kipeckelem, hogy nyitva maradjon, ne fülledjen be. Ezzel meg is vagyok, a hűvös tárolásról a megkésett őszi idő gondoskodik.

   

Ennyi minden elegendő is volt egy napra.

Másnap pirkadatkor, elindultam horgászbotommal és pergető készségemmel a part mentén. Jókora szakaszon megdobáltam a vizet, de semmi nem reagált az egyébként igen kívánatos villantókra , volblerekre.

Attila mindegyikünket megajándékozott egy – egy drótfűrésszel, melyet Kínából rendelt.  Össze is állítottunk több különböző fűrészt. Ki melyiket nem ismerte, ki lehetett próbálni. A legjobb ilyenkor a tüzelő készlet gyarapítása. Száraz fával bőségesen el voltunk látva. Lakott helytől távol, a gyenge minőségű száraz, másutt korhadt, nyárfát nem  szállitják haza, így marad nekünk.

A botos kenyér sütése, nekem már a mindennapjaim része vált . Most az ízlés szerinti változó recepteket próbáljuk.

István tojást is hozott magával, és azzal gyúrta meg a tésztát. Majd az ő szokott alaposságával szép vékony hosszú nudlit sodort .

Hamarosan szép szint kapott a megsült kenyér.

A készre sült tészta lehúzható a botról, olyan mint valami féle kürtős kenyér.

Attila zablisztből készítette. A vastagabb tésztának több sütési idő kell.

A  botos kenyér  sütő állvány.

A nyárfolyamán, a Líbiai tengeren, Gavos szigetén töltöttem néhány hetet. Itt mindennapos ténykedésem a szigonyozás és a horgászat volt.

A többlet halat tisztítás és finom sózás után a tűző napon kiszárítottam. 

A száraz halat kis vászon zsákocskákban tárolom, a szárított marhahúrhoz hasonlóan. 

 Igy vittem belőlük az Északi sarkvidékre is magammal és hoztam most is a maradékot.

A sózott, szárított hal kiváltóan fogyasztható. Minősége hibátlan, a kis szálkák a tárolás hónapjai alatt porhanyóssá váltak. Fokoztuk az íz hatást, azzal, hogy a halakat  a parázsban levő áttüzesedett kőre tettük sülni.

Mindenki fogyasztott a szárított marhahúsból is, melyet még a nyár eleljén az Adria partján szárítottam.

Az eltelt, hónapok, a folyamatos szállítás, a különböző tárolási körülmények ellenére a hal és a hús is megőrizte jó minőségét. Elmondhatom, hogy a módszer bevált , kiválóan alkalmazható.

Hal sóban tárolását, szárítását, már évek óta csinálom.

A továbbiakban nem írok naplószerűen, hanem inkább felsorolom a végzett munkáinkat. Ez igy egyeseknek száraz, mások viszont örülhetnek, hogy nem kell végig olvasniuk a meséimet.

Hogy cáfoljam saját szavaimat. November végét írjuk, de a fagy , hó helyett, borongós , nyálkás, sáros időt fogtunk ki. De fő a pozitív gondolkodás. Nem esett az eső, nem fujt viharos szél. Kellemesen teltek napjaink.

A nyulak hintáztak a friss levegőn , a marhahús szeletek, az árnyékban pihentek. Mondjuk a nappal nem sok bajunk volt.

 

 A táborunk közepén egy nagyobb közös tüzet raktunk, melyet folyamatosan életben is tartottunk.

Terveim között szerepelt a kövön sütés, gödörben főzés, az egyéb hagyományos módok, minta a nyárson sütés  mellett.

Kövön sütés.

A hatvani sóderbányából hoztam egy alkalmasnak itélt lapos  követ. Figyelem,!!! Ez a sütési módszer veszélyt rejt  magában, mert némelyik kő szétrobbanhat a nagy hőtől, és a repeszek balesetet okozhatnak. Emiatt nem ajánlom az alkalmazását másoknak.  Azt a tanácsot kaptam, hogy ezt vegyem bele az írásaimba.

A megtisztított, száraz követ beletettem a tűzbe, majd egy  - két óra elteltével elkezdtük a sütés.

Egy tenyérnyi, vékony szelet  marhahúst rátettem a kőre.

Attila útközben a piacon vett egy öntött, kétrészes „sütő lapot”. Nem tudom mi a tisztességes neve. Ezt is munkába vettük.  A felforrósított lapok közé betettük a húst, jól összeszori totta, ( kiklopfolta )

 majd a tűz fölött  megkezdte a sütést.

nagy a sürgölődés a tűznél.

A sütés ellenőrzése könnyű, csak a kés hegyével meg kell bökni.  Órám nincs, nem tudom mennyi idő telt el, de nem sok, mikor is késznek ítéltük. A kövön sült hús szaftos, de még kissé rágós. Megfelelő minősítést kapott.   A húsokat nem sóztuk meg előre, de ennek ellenére sem volt ízetlen.

A vaslapok között sült húsról. Csalódás. Arra számíthattunk, hogy a zárt helyen kevésbé szárad a hús, szaftosabb marad. Az ellenkezője történt. Kiszáradt a hús. ( Nem felejtem , hogy a tavalyi Lappföldi utamon, a fűbe csavart parázsban  sült csukám is kiszáradt.) Újabb tanulság.

A kövön sült szárított hal, jó csemege volt általános megelégedéssel. 

A szigetre ívelő fatörzs tövében és oldalán sok fiatal laskára leltünk.

Téli fűlőkében  sem volt hiány.

Tenyérnyi laska szelet, finoman sózva, forró kövön megsütve.  Hibát nem találni benne.

Összegezve, a kövön sütés eredményes.

Egyetlen gondot a kő jelent.  Az adott helyen találunk e megfelelőt, vagy visszük magunkkal.

Gödörben sütés, - főzés.

Kell egy kis gödör.

Félig tölteni parázzsal.

 Friss csalán levélbe göngyöltem a húst, majd a parázsra helyeztem.

Befedtem a kiszedett földdel és magára hagytuk. Enyhe füst szállt fel.

Ez a kis tűzgödör, a nagy testvér mellett foglalt helyett, akitől kapott egy kis melegséget is.

Jó idő elteltével kibontottuk. Nem sok minden történt. A parázs alul kialudt, a hús a csalánban még eléggé nyers maradt. A csalán levelek is csak épphogy megfonnyadtak.

 Újabb tapasztalás, kevés volt a parázs. Nem történt semmi baj. Gödör kitisztít, tele parázzsal. Újabb hústekercs friss csalánnal . és most még szomszédot is kapott. Az egyik süldő nyuszi mellső lábát, lapockáját, fűbe csavartam, és most már előre megsóztam.

 Rá a parázsra, de most felülre is parázs került és nem földeltem le.

Most már szépen leégett a parázs, no nézzük meg. Hát néztük, csak néztük, kotorásztunk a maradványok alatt. végre előkerült egy kis csomag, aztán egy nagyon kicsi. Ez utóbbi a nyúl volt, de elégett, majd nyomtalanul. A nagyobb tekercs a marhahús. No ennek már csak az egyik vége égett le, a többi viszont ehető, zamatos kellően átfőtt.

Gödörben sütés, - főzés tapasztalatai

Kis gödörnél, kevés húsnál. Alul  - felül legyen parázs, gyakran ellenőrizni. Az ételkészítés ezen módját még gyakorolni kell.

Kis tábori széket nem hoztam magammal, úgy terveztem, hogy a helyszínen készítek egyet.

 Tábori fotel.

 Ebben István volt a segítségemre, jobban mondva én az anyagot szedtem össze, ő pedig az összeállítást végezte, saját ötletei alapján. Ezek igen jónak bizonyultak.  Maréknyi folyondárt szedett össze, ezt a folyóban kissé megáztatta, kézzel megtörte, és aztán használta fel a kötözésre.

Kezdésnek három, villás, csuklónyi vastag ágat vágtam. Az ágvillákat megfelelően összeillesztve, kötözés nélkül is egyben marad a váz. A Számiktól tanultam, erős, nagy állványokat építenek fel ilyen lábakkal. Nem ássák a földbe, hanem csak összeillesztik a 3 vagy 4 ágat és stabill de bontható lábat kapnak.

A folyondárral kötözés is megtette a magáét, jó tapasztalás. A csalán kötélnek most nincs szezonja, mert kevés a szár és már öreg. No meg a folyondár hamarabb elkészül használhatóra.

Munka után a megérdemelt pihenés

Viricselés

István észre vette, hogy az egyik fának folyik a nedve, ha a kérget megsértjük. Cseppenként összejött egy kupára való, mindnyájan jókat kortyintottunk a nemes nedűből.  Enyhe zamata kellemes volt.

János szereti a gombát, gyűjteni, főzni , enni, ebből következett hogy a

laskapörkölt

elkészitése az ő szórakozása lesz.

A végén István, a frissen szedett  tyúkhúrral megszórta.

Menetközben ki – ki a kedve szerint, sütött szalonnát, kolbászt. még rántotta is került az asztalra.

Az ilyen utjaimon én semmilyen luxus ételt nem hordok magammal, úgymond nem zabálni megyek, hanem csavarogni, világot látni. Az ilyen baráti találkozók egy kicsit bulik is és elfér egy kis luxus. Az is cél hogy mindenki  jól érezze magát . Az én étrendemet követni nem muszáj, az az én magán ügyem, hogy én igyekszem élesben játszani. Nem csak kóstolgatni, az itt készült ételt, hanem mint fő étkezést , azon élni. Nem csak egy hétvégén, hanem heteken keresztül, akkor derül ki, mi ami hiányzik.

Nyúl nyárson.

Két, jókora villás nyársat vágtak faragtak, és e közé rögzítették az egyik egész süldőt. Fűszer sóval megszórta, szalonnával, foghagymával megspékelte Attila. Parázs fölött nyárson forgatva sült meg. A parázs folyamatos megoldására azt csináltuk, hogy a nyárs alatt volt a parázs, de mellette égett a tűz, és innen tudtuk a szükséges mennyiséget pótolni. Miután a külső részek megsültek, Attila lefaragta és az alatta levőt tovább sütötte, úgy mint az ökröknél szokás.

Ivóvíz ott folyt  körülöttünk, csupán meg kellett tisztítani.

Még egy egyszerű ételt megemlítek.

Fokhagymás burgonya, tyúkhúrral.

Nincsen ebben az ételben semmi különlegesség, okosság, csupán gyanítom, hogy kevés embernek jut eszébe ezzel gazdagítani az étrendjét. Na azért van benne egy kis eltérés a megszokottól. A nyers tyúkhúr. Igy megmarad a C-vitamin, aminek ilyenkor már jelentkezhet a hiánya is.

Elkészítés: A hajába főtt burgonyát megtisztítjuk a hajától és apró kockákra vágjuk. Kevés olajban megforgatjuk. Én szeretem a minőségi Oliva olajat. ( még van egy kis házi olajam, Horvátországból. ) Megszórjuk apróra vágott foghagymával, és a frissen szedett, megmosott összevagdalt tyúkhúrral. Finoman megsózzuk, összekeverjük.

Önálló ételként is fogyaszthatjuk. Olcsó, egyszerű és vitamin dús étel.

Jó étvágyat és kellemes időtöltést, jó bushcraft kodást kívánunk.