2019. június 29., szombat

Vadnövény konyha alapjai


Vadnövény konyha alapjai


Idén tavasszal néhány hétig Pákász bushcrafton voltam.
A korábbi években barátaimmal rendszeresen mentünk néhány napra, amelyekről már beszámoltam.
Az idei év magányos és hosszú táborozás volt.
 Látogatóim azért így is akadtak, de ők nem vettek részt a Bushcrafton.
A hetek alatt, a növényvilág sokat változott, ez az élelmezésemben is jelentős szerepet játszott.
A kezdődő tavaszi szűkös napok után, bővült a választék. A mindennapos élelmeim közé tartozott a gyékény és a tyúkhúr. Ezek mint alap és tömeg élelmek szerepeltek. Ízesítésűl és gazdagítva ételemet, gyűjtöttem a helyben fellelhető és ehető vadnövényeket. Sok ehető vadnövény található a természetben. Azonban a legtöbbjük, csak ízesítésnek, kiegészítésnek való. Ezekből nagy mennyiséget fogyasztani nem élvezetes.
Az én meglátásom szerint, kellenek az alapnövények, amelyek az étel tömegét adják. Ezeknek alig van zamatjuk. Ilyen a tyúkhúr, a nyers gyékény, csalán, és még több más is. Enyhe íze van az egy éves bogáncs gyökérnek is. Ezek nagy mennyiségben könnyűszerrel gyűjthetők.  Egyéb növényekkel gazdagíthatjuk az ételünk tartalmát. és megadhatjuk az aromáját is. A sóska savanyít, a torma csípőssé tesz és így tovább.
Minél gazdagabb az ismeretünk, annál választékosabban, ízletesebb ételeket készíthetünk magunknak, a természet ölén fellelhető ezernyi növényből.






Gyékény gyűjtése és előkészítése, étkezéshez.

A gyékényt, akár a partról is gyűjthetjük, de gyakran bekell mennünk érte a vízbe. Az idei fiatal hajtást megragadva, egy erősebb húzással kitudjuk húzni a tarackos gyökérből. Tiszta, fehér szárrészt kapunk. Az alját érdemes levágni. A felső fedő rétegek, telelhetnek petékkel, ezért azokat visszadobom a vízbe, ne pusztítsam az élővilágot.
Az alsó 1 -2 arasznyi hosszúságú fehér részt fogom csak hasznosítani, ezért ott lecsapom a késemmel , és csak ezeket viszem mamagammal.
A gyékény alsó szárrészét körmömmel, vagy a késemmel hosszában felhasítom, és csak a belső puha részt aprítom fel és rakom a levesbe. / Ez vajpuha, rostmentes. Régebben a teljes rostos szárat fogyasztottam, de ez nehezen emészthető és meg fekszi a gyomrot. A mindennapos fogyasztásnál ez már gondot jelentett.



Néhány újabb receptem következzen az alábbiakban.


Gyékényes Tyúkhúrleves Gombával


- A gyékényszár alsó fehér részének a közepét apróra vágom.
- Tyúkhúrt felaprítom
- Csiperkéből 3 tenyérnyit feldarabolok.
Ízesítésnek adok hozzá.
-       Vad hagymát
-       10 levél vadsóskát
-       10 „”      mezei zsálya levelet
-       4 szál útszéli zsázsa leveleit.
-       2 szem burgonyát felkockázva / el is hagyhatjuk /
-       szalonnabőrt
-       sózom, borsozom, erőspaprikát rakok még bele

Mindezt természetesen megfelelő mennyiségű vízben teszem fel főni.

Kiadós, sűrű leves lesz az eredmény.
Az egyik tanyáról kaptam tojást, hát abból is bele kevertem kettőt a levesbe. Ez már csak ráadás.





Csípős, édes, savanyú, Gyékény saláta

Hozzávalók:
-       Gyékény min. 10 szál
-       Tyúkhúr / 2 nagy marékkal /
-       Útszéli zsázsa / 4 szál levelei /
-       Vadhagyma vagy vörös hagyma 1 fej
-       Fokhagyma 3 gerezd
-       Oliva olaj, / de más étolaj is megteszi /
-       Só, cukor, víz, ecet, chili paprika örlemény / őrölt erős paprika egy csipetnyi /

A vörös hagymát felszeletelem, a fokhagymát a késem lapjával összezúzom, majd apróra vágom.
Beleszórom a hagymákat a salátás edénybe, megsózom, összekeverem.
A gyékény alsó fehér részét használom fel. A külső rostos részt eltávolítom, a belsejét, felkarikázom,  majd a hagymához keverem.
Míg a fentiek a sóban állnak, elkészítem a többit.
A tyúkhúrt, zsázsát apróra vágom, és a többihez adom.
1-     2 evőkanál olíva olajjal meglocsolom, meghintem az erőspaprikával és jól elkeverem.
1.5 dl vízbe 1- 2  Ek / Evőkanál / ecetet öntök / a mennyiség az ecet erősségétől függ /
2 Ek cukrot adok hozzá, és oldódásig keverem, majd ráöntöm a salátára.
Ismételten  átkeverem ,majd állni hagyom néhány órát, de még jobb, másnapig pihentetni.

Kiegészíthetjük vadsóskával, mezei zsálya levéllel is.


Mezei Zsálya és Menta szirup készítése

A szirupokat mindkét növényből külön – külön készítettem el, de azonos módon.
Zsályából, jó összemarok egészséges levelet gyűjtöttem..
Mentából a felső szép leveleket és a csúcshajtásokat szedtem le.
A leveleket, a Bushman késemmel deszkán felaprítottam.
Vízzel, cukorral szirupot főztem. / 4 dl vízhez, 20 dkg cukrot adtam. /
A forrásban lévő szirupot a felaprított levelekre öntöttem.
Alaposan felkavarva, lefedve hűlni hagytam.
Miután kehült, leszűrtem, a leveleket alaposan kinyomkodtam.
Ezzel készen is van, a vízzel hígítva  fogyasztható kellemes üdítő ital.

A bodza virágjából is készítettem üdítő italt, de az már annyira közismert, hogy nem akarom ismételni.
A csalánszószról is írtam már korábban, az is az étrendem részét alkotta.


2018. december 22., szombat

Házi nyúl bőrének kikészítése. Primitív technológia.





    Házi nyúl bőrének kikészítése.  Két nap leforgása alatt.




Primitív technológia.                      




Az alábbi leírásom egy Tímár számára, bizonnyal kontárkodásnak minősül, de én itt a primitív módszert akarom bemutatni, amivel ha nem is minőségű, de használható prémet kapunk. Ez már tartós, nem rothad, időt álló.

Egyszerű módon, konyhasóval.
A leütött nyúl mellső lábait az első ízületnél levágom. A farától kezdve zsákszerűen lehúzom a bőrt. Úgy is szokták mondani, hogy lerántja az ember a bundáját. A mellső lábak is könnyen kihúzhatóak mivel előzőleg levágtam a tappancsokat. A fejnél levágom. A tetemet kizsigerelem, és az ehető részeket félre teszem.
 Itt most a prémmel foglalkozok.  Hús nem maradhatott az irhán, ha valami mégis akkor az leszedjük.
Az irhát / a szőrös fele belül van ./ Alaposan bekenem, bedörzsölöm konyhasóval. Ügyelve, hogy a szélek, redők ne hogy kimaradjanak.  Az ilyen helyen bepállik, és hullik a szőr.
A besózott gereznát, egy műanyag tálcára terítve, bevittem a szobába száradni.  Erre a prémre szükségem volt azonnal, ezért nem tároltam.
Hajdan az volt szokásom, hogy a téli prémeket, tisztítva sózva egymásra pakoltam egy ládában és ott várták meg a következő hosszú téli estéket, amikor a tűzhely mellett ülve kapartam a bőröket. Ha egyszer belekezd az ember, minden télre van mit feldolgozni.




Itt 20 C alatt van a hőmérséklet. Hirtelen hőnek nem jó kitenni.
A só kiszívja a nedvességet a bőrből. és vizes lesz. Majd megszárad.
Másnap reggel folyik a lé a tálca aljában, ez jó. A bőr felszívja a sós lét, a víz elpárolog.

Estére a gerezna már szikkadt, a víznek nyoma sincs.
Elkezdtem a hártyák lehúzását, körömmel csipkedve. Ez nem igazán előnyős, mert ki is téptem egy helyen. Szerencsére csak a hátsó végén, amit amúgy is levágtam volna. Közben húzkodtam a bört, széltében hosszában, keresztben, és gyűrögettem.
Ezt hajdan az asszonyok rágással oldották meg. Szó szerint, rágták a bőrt, így puhították.




Már több mint tíz éve nem foglalkoztam bőrkikészítéssel.
Akkoriban egy kaparó eszközt használtam. Egy egyszerű derékszögben hajtott vasból. Ilyen formában lehet kapni a szaküzletekben. Mivel ennek éles sarkai vannak, ami nekem hátrány, ezért azt legömbölyítem. A lemez éleinél, enyhe kaparó élt képezek ki. Csak alig legyen sorjás. Olvastam, hogy a kopott vas fűrészlapot ajánlják. Kipróbáltam, de nekem nem tetszett. Könnyen belekapott az irhába. Valahol halottam, hogy az Észak Amerikai Indiánok mit használnak. Annak alapján találtam ki a derékszögű vasdarabot.
Egy jó hidrokvarcit kő, még jobban tetszene, de nehéz hozzá jutni. Maradt a görbe vas.
Így aztán a műhelyben fellelt anyagok közül kiválasztottam a nekem megfelelőt.  Lecsiszoltam a sarkokat, kiképeztem a finom kaparó élt, és azzal dolgoztam ma délután.




Ez lett az eredmény, 24 óra elteltével, a nyúzás sózás, és a kaparó használata után.




A hát rész erősebb, vastagabb.




Összegyűrve is fotóztam, hogy lehessen sejteni a puhaságát.  Természetesen amint letettem, rögtön „kirúgta” magát. Még így is látni, hogy nem sprőd.





Ha takarót, kabátot szeretnék készíteni ilyen süldő nyúl prémjéből, alá varrnék valami vásznat, bélésanyagot, hogy a varrásoknál szét ne szakítsam.  Ilyen módon kikészített téli, kóbormacska prémjéből varrtam meleg kesztyűt, bélésanyag nélkül, és jól szolgált. De annak nagyon erős a bőre.
Az idősebb házinyúl téli prémje is jobb mint a süldőé.

2018. december 18., kedd

Hússzárítás, füstöléssel.


Hússzárítás, füstöléssel.



Korábbi írásomban a napon szárított a húsról volt szó. De most tél van. Igaz, ki – ki süt a nap, de ez vajmi kevés ahhoz, hogy megszárítsa a húst.
 Mongóliában télen egyszerűen kiakasztották a marhahús csíkokat egy drótra, az ott megfagyott. Ilyen műveleteknek, magam is részese voltam. Mire kitavaszodott, és elmúltak a fagyok, a hús már tökéletesen száraz volt. A marha többi része ott hevert, ponyvával letakarva, kint a bejárat mellett. A legegyszerűbb Bio fagyasztóban. A Főnök reggel kiment, a baltával lecsapott egy darab fagyos faggyús húst, bent a szárított trágyával fűtött kis tűzhelyen a serpenyőben megsütötte. Befaltuk, némi pirított gabonaszemekkel és sós teával leöblítve. Kezdhettük a napot. Lóra kaptunk, sas az öklön, puska a háton. Előttünk a hatalmas, vad, de szeretni való, csodálatos pusztaság. Akit befogad, azt táplálja, akit nem, az pedig a földet táplálja.
Visszatérve a jelenbe.
Most még gyakran meleg az idő, nem tartós a fagy, ezért egy másik módszert próbálok ki. A húst meleg füstön fogom szárítani.
Ma vettem 3 kg Marha húst. Vékony szeletekre felvágtam, majd kiklopfoltam. A szeleteket finoman megsóztam, csak annyira, mint amikor valaki megsózza a zsíros kenyeret. Ezután bors darálóval, durvára őrölt fekete borssal megszórtam.
 A frissen őrölt bors még tartalmazza azt a finom aromát, amiért végül is használjuk. Az őrölt bors, amit készen lehet venni, az már sokat veszített az aromájából.
A sózás, borsozás után, kézzel megveregetem, hogy beletapadjon az őrlemény. Ezután megfordítom, és a másik oldalakkal elvégzem ugyanezt.
Az ily módon előkészített hús szeleteket, egymásra téve egy edényben eltettem holnapig. Hűvös helyen.
Nem akartam kint hagyni a teraszon, nehogy a nyestek szétszórják. A hússal nem lenne gondjuk, azt örömmel fogyasztanák, de a só, meg a bors, már nem az Ő ízlésüknek megfelelő, ezért nem ennék meg, de lehet, hogy széttúrnák. Ezért nem lehet rájuk rosszat gondolni. Ők is élni akarnak. Önző módon én is.

Másnap.




Szép napos idő, alig – 10 C fokot mutat az udvari hőmérő. Bepakoltam a hátizsákba, most még a hálózsákot is, egy Finn katonait.
Tűzgyújtás acéllal, kővel / jáspissal / és az újabb kedvencemmel a Punk wooddal. Egyetlen kis ütéssel a lepattanó szikra máris életre kel. Ölőszőr még alig látni, csak egy pici piros pötty, de aztán hamarosan növekszik. Késheggyel kiveszem az izzó szenesített, hajdan odvas fadarabkákat. Teszek mellé még pár csipetnyit, úgy egy mokkás kanálnyit. Mindenütt találni errefelé gyantát valamelyik sérült törzsű fa törzséről lefolyva. No persze van készleten is. A parázsra, vagy egy darabka szétszedett, megtépázott papír zsebkendőt teszek, vagy kis tollas ágat, közé a gyantát, hamarosan lángra lobban. Ha szélcsend van, megfújom a bodzából készített fúvócsővel. A fenyőgyanta jól ég, nagy hőt ad, és begyújtja a rőzsét, amit a sziklafal alól szedek ki. Itt sem eső, sem a hó nem éri. Az élő tűzből szedek parazsat a hobó kályhába. Így könnyebb, szükségem lesz mind a két tűzre. Ez a hobó kályha egy 20 l – es vödörből készült, és mint már korábban leírtam erre egy  felső részt helyezve, összeállítottam a Hobó smokert, amivel jól tudok húsokat BBQ – zni.
Most ezt használom a hús szárítására is. A felső perem alá egy tenyérnyivel, két réteg, lemezt tettem, hogy a direkt hőt megfogja. A tetejére került a nagy grill rács, telepakolva a hússzeletekkel. három kis kő a szélére, amelyekre került a második kisebb rács.



Erre is hússzeleteket raktam,



 Idővel e fölé került újabb kövek közbeiktatásával a 3. rács. Ez már egy keskeny hal sütő rács volt.



Kerestem lábon álló kisebb kiszáradt fát, ezt fűrészeltem fel kis darabokra, majd baltával szükség szerint széthasítottam.




A tüzelés lényege most az volt, hogy meleg füstöt adjak a húsnak. Nem sütni akartam, csupán szárítani. Természetesen, az alja kissé sült is, de a teteje inkább csak langyos volt. Rendszeresen forgattam, cserélgettem a húsokat, alulról fel és vissza. Sötét gesztenye szint kaptak, végül szinte feketék lettek, de ez csak a füst és nem égtek meg.




Addig folytattam, míg a vékonyabbja pattanva, mint egy száraz gally, el nem tört. Éjszakába nyúlt az idő mire az első két kg húst megszárítottam.
Másnap egy vödör fedőt szöggel kilyukasztgattam.



Ez lett a harmadik hő terelő, és egyúttal rács is. A forró lemezen a húsok a saját szaftjukban párolódtak, tán kissé sültek is. Mondhatni kaptak egy kis hőkezelést. Efölött a másik két rácson a többi hús szelet, Ezen a három helyen elfért már a maradék 1 kg.
Vigyáztam, nehogy a lemezen még égjenek a húsok. Folyamatosan forgattam és cserélgettem őket. Hamarosan annyira összeestek, hogy már a két rácson elfért mind. A húsokból csöpögött a faggyú, a lemezre. Időnként kivettem a másik tűzön leégettem a zsiradékot, tisztára töröltem és úgy helyeztem vissza. Nem akartam, hogy az égő faggyú füstje érje a húst.
Reggeltől estig megszárítottam ezt az adagot is.

A vastagabb szeleteket még hagytam volna a meleg füstön, de másnap reggel jelenésem volt. Nem akartem innen indulni. Akármilyen egyszerűen is öltözik az ember, de ne legyen piszkos, és enyhén szólva büdös.


A tüzelésről. Folyamatosan pakoltam a kis hasábokat, de ügyeltem, hogy ne legyen nagy láng. Ilyenkor két szétnyitott konzerves dobozzal zártam le az etető nyílást. A parázs tömeget igyekeztem növelni, de csak annyira, hogy a felső húsok csupán langyosak voltak.




Itthon vászonzacskóban meleg helyre akasztottam fel. Szépen zörögnek, csörögnek, amikor megrázom.

Közben azért ettem is.
Egy- egy szeletet kicsentem, és kóstolgattam.
 Nagyon jó ez már most is.



 Kövön sütöttem marha Sztéket. A fotókon látható az eltelt idő.  10 perc alatt elkészült a Marhahús a forró kövön.





 Zablisztből gyúrtam lepényt, melyet szintén kövön sütöttem meg.





Hóléből zabkása leves készítettem. Na mit ne mondjak, jól éltem. Cukrozott vörös bort melegítettem, hogy feldobja az amúgy is kellemes hangulatomat.




Rossz terrorista lenne belőlem, mert még egy követ sem tudok szétrobbantani. Pediglen most a folyópartra odafagyott lapos kövekből rugdostam fel kettőt és azokat tettem a tűzbe. Erre mások külön figyelmeztetnek, hogy az ilyen kövek szétrobbanhatnak. Az egyik ki birt két napot, a másik az elején három darabra vált, de a helyén maradt.



Robbanásról szó sem volt, Rendszeresen használom a forró köveket, de nekem nem volt velük gondom.



Közben szenesítettem odvas fát, azaz Punk woodot készítettem, több adaggal is.












Olvasztottam fenyőgyantát, ezt kiöntöttem WC papírra, szépen szétlapítottam, papírral fedve és hagytam kihűlni. Majd egy másik alkalommal felhasználom a tűzgyújtáshoz.
A frissen leszedett gyanta, puha, megfolyik a melegben és ragad. A kiolvasztott gyanta, amikor kihűl, kőkeménnyé válik. Ha a dobozban hagyom nehéz kiszedni. Vannak ilyen darabjaim is, de most ezt találtam ki. A papíron keresztül nem ragad a kezemhez, könnyen törik, A papír egyúttal Éleszték is. Majd a következő alkalommal meglátom, hogyan vált be.




Éjszakai világításnak, olajmécset használtam. A cserép edénykét magam formáztam, égettem szabad tűzön. A kanócnak egy pamut csíkot helyeztem bele.








2018. november 19., hétfő

Faszén készítés.


                                          
                                                 Faszén készítés.




Egy 20 l es vödörbe raktam, lábon száradt fiatal fa, / valószínű Bükk / törzséből, felfűrészelt és széthasított darabokat.




A vödör fedelén egy 200 as szöggel lyukat ütöttem, a távozó gázok számára, majd rátettem, ezzel lezárva  vödröt.
Tűzön, tűz felett hagytam szenesedni a fát. Szépen jött a fehér füst.



Másfél óra múlva megnéztem. Még csak gyengén szenesedtek .




Az alján egy kisebb darab viszont már teljesen elszenesedett.




A következő alkalommal tovább szenesítettem.   Az eredmény megfelelő. Minimum bolti minőségű faszénhez jutottam.





Arra nagyon kell vigyázni, hogy csak akkor szabad felnyitni, ha már teljesen kihűlt. A langyos még nem jó, mert szép lassan begyulladhat.
Ezt tapasztaltam, amikor az egyik ellenőrzés során a „kihűlt ” vödör aljáról kiszedtem a kisebb,  kész darabokat.
Kiöntöttem egy vödör fedőre. Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy finom füst száll fel.



 Izzani kezdett. Lefedtem, de még így is kapott annyi levegőt, hogy a fedő is melegedett.
Kihasználva a” tűzhelyet”.  Banánt sütöttem rajta.



 Még letakartam alufóliával, míg végre kihűlt.

Későbbiekben a faszenet, grillezésre, BBQ zásra használtam el.



A faszén égetése, nem jelent külön gondot a táborban.  Amikor ég a tűz, ráteszem, ha szükségem van a helyre a tőznél, akkor leveszem.  AmÍg este csak ülök a tűz mellett, melegszem,  a faszén is el készül, Ha nem  egy nap alatt az sem jelent  gondot.
A tűz mellett szárítom az uszadék fát, rajta pedig a vödörben szenesítem a fát,





Mi haszna lehet a faszénnek, túrázáskor, táborozáskor.



A súly.
1kg faszén parazsán megsül egy egész csirke, vagy 1kg oldalas, gomba, zöldség, hal vagy bármi más. Igazából nem kell tüzet gyújtanunk, Láng, fény nem lesz,. de kis füst és az illata az messze elszáll.

Az időjárás.
Minden csurom víz lehet , a faszenet könnyű begyújtani, és ha spórólni akarunk vele. Mellette, felette száríthatjuk a tüzelőt, amit még időben ráteszünk, amíg még van jó parázs.
Érdekes tapasztalat volt, Kenyában, az Esőerdőben. Mindent a sűrű növényzet borít, fa van bőven, de azt meggyújtani, már nem is egyszerű. Nem csoda hogy itt sok a szénégető. Kis zacskóban veszik a faszenet, és azon sütnek főznek. Táboroztam katonák mellett, akiknek pici vastag falú „ fazekuk” volt és abban izzott a faszén.  Az volt a tűzhely.






Víztisztítás.
Jobb híján, az ilyen apróra tört faszénen átszűrve, iható vizet kaphatunk.




Gyomorbántalom estén.
Fertőtlenítő „ tabletta „ Ez nem aktív szén, ezért több kell belőle, de jobb minta a semmi,

Végezetűl, csak szórakozásból is szenesíthetünk fát.
Semmit sem veszíthetünk vele, csupán a tapasztalati tudásunk fog gyarapodni.

Jó szórakozást.


Ehhez kapcsolódó téma a pudvás fa szenesítése.
 A Punk Wood készítése.


Pudvás fenyő szenesítés élesztéknek.


Egy fenyő ág pudvás belsejét kikapartam. Ahhoz túl nedves volt, hogy acéllal és kovával felizzítsam.




Dobozban, tűz felett elszenesítettem.



A nagy vödörben a faszén készül, a kis dobozban a Punk Wood





Miután kihűlt, acéllal szikrákat pattintottam rá. Hamar parázslani kezdett.  Amikor fújtam szikra esőt zúdított rám. Meggyújtottam a tollas ágat.





Lezártam, hogy kialudni, kihűlni. Újabb próba, siker. Harmadszor is megismételtem.
Eredmény. Könnyebben gyulladt, meg mint a szenesített pamut, bár arról sem mondok rosszat.

https://www.youtube.com/watch?v=zkzRy_nBBok&list=PLitOMHl3feBlP4bmkZ3U71OLYRanSE5Zs

https://youtu.be/zkzRy_nBBok



 A természetben fellelhető, nincs szükség a civilizációra, a tiszta pamut beszerzéséhez.
  A tollasság meggyújtása után lezárom, kialtatom. Többször is meg lehet gyújtani. Könnyebb elkészíteni, mint a taplót.


Ez az éleszték a nemzetközi szakirodalomban Punk Wood néven ismert. Hatékony, és bármilyen pudvás fából elkészíthető. Hamar nagy mennyiségű parazsat produkál.


Ha az izzó Punk Woodra faszenet teszek, azt is  izzásba hozza, begyújtja.