2017. április 27., csütörtök





 Égei Tengeri Képeslapok


 Agios Arsenios


Egy kis hegyi falu  Naxos -on. Az 1000 m magas Zeus hegy közelében.




 
  A Főtér
 


 Kis kocsma.





 Egyetlen fán és egy időben, a virág a zöld citrom és a már beérett citrom.




A Fő út. 


 Kanyarog az út, a gépkocsik dudálva közlekednek, ugyanis nem egyirányú az út.




Ilyent is lehet látni .








Az utca meredek, de a fotó nem érzékelteti.




 A jellemző, a szép fehérre festett házak a kék ajtókkal ablakokkal.




   A Főtér












2017. április 1., szombat

Ponyvalak II.



                      
Ponyvalak II.  



                        A természet védelmének érdekében, mit teszek az építéskor.

Ez egy tengerparti homokbuckás, melyet a  boróka, és alacsony fenyők foltokban benőttek. Ezek között a bokorfoltok között tisztások, átjárók vannak. Én ezt a keskeny átjárót szemeltem ki magamnak, amely, a közepén kiszélesedik, kis tisztást képezve. Mivel szűk a hely, a fák ágai fent összeérnek és így nyújtva védelmet a nyári tűző nap ellen. Napfény így is jut be, de csak szűrve.
Az átjáró egyik végére tettem  kaput, és mellette nád vázra kötözött pálmalevelekkel zártam le.



A pálma ágakat nem én vágom le, hanem az üdülőhelyen gyűjtöm. Valamiért szokás a pálmák felnyírása, és nem csak a szárazat vágják le, hanem a zöldet is. Ezeket az út mellé kiteszik, hogy a lomtalanítok elszállítsák. Én ebből gyűjtögetek.

Az átjáró másik végét, neveztem ki a hátuljának. Ez szűkebb is, bozótosabb is, és a másik oldal jobban tetszett bejáratnak. Ide is készítettem kis falat nádból és pálmaágból. Majd kívülről, a fennmaradt kis nyitott részbe, a helyben fellelhető száraz, tüskés kórókból bepakoltam.



Pár méterről nézve is alig látható a tábor.



A fákhoz semmit nem szögelek, csak kötözök.

A bejáratnál alacsonyan keresztben növő ágtól már véresre vertem  felyem az első napokban. Védekezésül bevontam egy Polifoam csővel.



A bejáraton is kanyarítottam, lejjebb hordtam a lejtős homokból, és megszoktam, hogy fejre vigyázni. Feltartott kézzel kell bemenni.
A bajárat oldalára felkerült homokkal kis kertet csináltam, ahová a parton talált szivacsok, kagylók, mészvázak kerülnek, udvar dísznek.




Ennek a szépiának a mészvázába hogyan kerültek bele ezek a csövecskék, rejtély előttem. Így szedtem fel a partról.




A bejáratnál az egyik ágat, egy a bozótban talált, vasdarabbal nyomtam arrább.



Azt nem lehet letagadni, hogy sajnos sok a szemét, az itteniek sajnos ilyenek. Amikor itt elkezdtem tábor verni, 7 zsák szemetet hordtam el innen. Nem csak a környékemen tartok rendet, de felszedem a szemetet amerre megyek, az ösvényem mellett és a tengerparton is. A szinte állandó szél is bejátszik a szemetelésbe . Kellemes élmény volt, amikor egyik nap, látom, hogy jön a halász otthonról, húz egy zsákot maga után és szedi fel az útjába kerülő szemetet. Korábban már látta, hogy én takarítom a bozótost is. Valahogy úgy éreztem jó példával járok előtte.

A bejáratom előtt, mindkét oldalt, a fenyők ágaira zsinórt kötöttem, mellyel félre tudom húzni és úgy rögzíteni, pláne ha a kerékpárt hozom ki, vagy viszem be.

Zsinórral összefogott ágak


Ezzel a náddarabbal rögzítem egy ágvillában, a felhúzott ágaktól feszes zsinórt.



A bal oldali már bonyolultabb. A megkötözött ágról a zsinórt áttétellel bevezetem és ott egy ágcsonkba akasztom a zsineg végén lévő fület.




Az ágak leengedve, a bejárat elé.


Mindkét oldalt felhúzva



Nyitott kapunál



Üregi nyulak élnek körülöttem, lassan megszokják állandó ittlétemet. Énekesmadarak,gyíkok, gekkok gazdagítják az élővilágot. Nem messze innen Agámák is élnek, és egy elütött Négycsíkos sikló hevert az úton. Tavaly naponta megjelent egy Feldegg sólyompár esti vadászatra. Sok virág, színes lágyszárú növény a szomszédom.


2017. március 30., csütörtök

A Banyatank



                      A Banyatank - ról. 



 
Mint praktikus, üzemanyagmentes, szállító eszköz, a Bushcraftokon  is, és szállító eszköz  a  túlélő felszereléshez is.

Lapjára összecsukható.




Amikor elő szőr olvastam erről, nem tudtam hová tegyem, miről is van szó. Aztán majd leestem a székről a röhögéstől. Találó egy név, a városi gyalogos közlekedés megkeserítésére.

Nem tudom mi a neve annak a kerekes hátizsákra szerelhető hord váznak, melyet a neten néha látok, de elgondolkodtatott.
A téliesített változatát, a Tundrán használják. Ez kerék nélküli egyszerű szánkó. Könnyű, lapos műanyag. A hatalmas hómezőkön, a befagyott - tavakon,- folyókon a gyalogos közlekedés leggyorsabb sílécen. A hátizsákra még otthon ráerősítjük a kis műanyagszánkót, mellé a léceket. így indulunk útnak. Az elején a hátizsákot rendesen felvesszük a hátunkra, amelyen már fent van minden. Amint elérjük a síterepet, a szánkót csak lefektetjük, benne van a felszerelésünk. A léceket kell felcsatolni és már suhanhatunk is kényelmesen. No persze sielni azért tudni is kell.

Ilyen előzetesek után döntöttem egy ’ Banyatank ’ beszerzésére, mivel anyag, műhely hiányában nem tudtam magam készíteni.
Előzetes információm is volt egy saját készítésűről. Az illető nagyon gondosan megtervezte, elkészítette. Erdélybe mentek túrázni személygépkocsival egy adott parkolóig és onnan a gyalogos út. Kellemes út után a parkolóban elkezdtek felpakolni. A kerekes hord is összeállt. Indulhatnak. Már talán 10 m t is megtettek, amikor állj, szerelvényt igazíts. Ez abból állt, hogy az egész kerekes szerkezet repült a bozótba. Természetesen nem  hagyták ott, csak a hirtelen felindulás kívánta meg.
Szóval semmi jót még nem hallottam róla.
Nem túrázáshoz terveztem, hanem tábori szállító eszköznek.
Az Égei tengeri szigeten lévő táboromhoz mentem le, de most sok felszerelést vittem magammal. Autóbusszal mentem Athénig, két nagy 40 kg os csomagot vihettem díjmentesen.
A 90 l es hátizsákomra felszereltem az Ausztriában frissen vásárolt  kétkerekű kocsit.

 Háton is vihető




és kereken is húzható megoldással.



Behajtható lábain stabilan megáll.

Kényelmes, praktikus, kevés túl súllyal.
Emellett még vittem kisebb hátizsákot, horgász zsákot, még táskát……
Az utazással, pakolással nem volt gond. Vonat, busz, taxi, hajó, és végén ismét taxi amellyel már a szigeten, a kívánt partszakaszra, az út végéig vitettem magam. A víz szélénél kiszálltam a puha homokon, kipakolt a sofőr , én fizettem. Szép csillagos éjszaka volt, csendesen morajlott a tenger.
Na, most ugrik a majom a vízbe. Hamarosan kiderül volt e értelme eddig utaztatni a kis kocsit. A nagy hátizsák már rajta volt, erre még kis csatos hevederekkel felerősítettem a többi csomagot. Kivéve a kisebb hátizsákot, melyet felvettem. és nekiindultam éjszakai túrámnak a parton.
Hát mit mondjak. Teljes siker. A nagy súly a kocsi kerekein van, ha megállok pihenni, csak rábillentem a lábára, a homokon is stabilan állva marad.
Nem csupán e miatt az egyetlen út miatt hoztam magammal, hanem további terveim is vannak vele.



Banyatank, vízhordásra.


A tenger itt hullámzik nem sokkal alattam, de annak kissé sós az íze. Abban fürdök, mosogatok, és megfelelő arányban édesvízzel keverve főzésre is használom. Sajnos édes vízre is szükség van. Készítettem nejlonos lepárlókat, desztilláltam tengervizet, de ezek nem elég termelékenyek. Erről egy külön beszámolóban olvashattok. A téli időszakban, tavasz elején esik eső bővebben, de az esővíz tárolására, hatalmas gyűjtő felület és nagy tartály szükséges.
Marad az ivóvíz hordás. A táborhely kiválasztásánál ez egy sarkalatos pont.  E miatt is esett erre a borókás dűnére a választásom. Alig egy km re tőlem van egy vízcsap a tengerparton.



 Itt télen sincs fagy, ezért nem is zárják el a vizet. A víz szállítását, tárolását , legegyszerűbben  palackokkal oldom meg. Van egy 40 l es vízhatlan zsákom, ezt rögzítem a kocsin és ebbe teszem a palackokat. 15  -  20l vizet is el tudok benne húzni, a parti homokon sétálva.



Azoknak is figyelmébe ajánlom, akik vészeseti csomagot tartanak otthon készenlétben,  vagy épp most tervezik az összeállítását, gondolkodjanak el rajta. Az nem kerül semmibe.
Gyakran olvasom, a kérdéseket, milyen szállító eszköz javasolt.
A terepen egy kis kocsi is jól  jöhet.
Egy olyan súlyú csomagot, mely egy gyereknek a hátizsákban sok lenne, egy ilyen kis kocsin játszva elhúzza. Vizet, tüzelőt, rőzsét szállítani.

Banyatank, mint kerékpár utánfutó




A kerékpár hátsó csomagtartójához, két pánttal hozzárögzítve stabilan megáll és a kanyarokat is jól veszi. Egy pánttal is lehet, csak abban az esetben jobban billeg, kevésbé stabil.



Az első próba út, felszerelve de nem terhelve, egy pallósoron a tengerparton.



Észre sem veszem, hogy ott van mögöttem. Az út göröngyös, kanyargós, de semmi gond nincs.

Lemegyek az útról a bozótba,



Majd a homokon megyek tovább. Itt már nem tudom hajtani, de ez csupán erőnlét kérdése.




Ennek a terep próbának a lényege a felfüggesztés stabilitása volt. Itt már  biztonságosabb a két pántos rögzítés, míg aszfaltozott úton az egy is elegendő.

Kissé felpakoltam. A hátizsák, a kiegészítő zsebekkel 105 l es. Rajta keresztben egy nagy horgász zsák, amelybe több bot is belefér és az oldalsó rekeszébe hal kiemelő szák, és bot tartók is helyet kapnak. Még ott van üresen a három kerékpár táska, és még ezekre is kötözhetek csomagot.



Így megrakodva, még hajtani is lehet a kerékpárt. Egy vészhelyzetben, ha menni kell, még további csomagokat is rakhatok a vázra, igaz ebben az esetben már csak tolni tudom. De, így felpakolva, már igen komoly mennyiségű felszerelést tudok magammal vinni. Gyakorlatilag mindent, ami az életben maradásomhoz szükséges.

Természetesen,  bő választékban kaphatók a kerékpár utánfutók is, de azt nem szívesen cipelném a hátizsákomon. Azok is jó választások, kinek mi tetszik, mire van igénye. Milyen célra, hol akarjuk használni. A Banyatank,  nem kerékpár utánfutó, hanem kézikocsi, ami több funkciót is elláthat.

Ettől többet már nem várhatok el, ettől az egyszerű, és viszonylag olcsó, de annál univerzálisabban felhasználható szállító eszközről.

Háton hordható, 

kézzel húzható és 

kerékpár után futóként is használható.

 

2017. március 29., szerda

Ponyvalak



A  Kabin v. Ponyvalak



A takaró ponyva egyik felhasználási módja, egy tartós menedék építéséhez.

Az aranyláz idején Észak Amerikában elterjedt volt a ponyvával borított favázas sátor, menedék, ház, amely a kabin nevet kapta. Valódi ponyvához nehéz hozzájutni, ezért én is a közismert takaró ponyva néven kapható műanyagot használom. Megjegyzem, hogy minden helyen, minden korban az egyszerű menedéket az éppen beszerezhető anyagokból készítették. Azok a kabinok, téglalap alakúak voltak függőleges falakkal, és sátortetővel, hogy miért pont ilyen azt nem tudom, de feltételezem, hogy a faanyag merevsége miatt, de lehetett hagyomány miatt is. Maradt a régi sátorforma, csak magasabb oldalakra helyezték. A váz stabilabb, nem olyan gyorsan építhető, bontható, mint a sátraknál.
Én itt, az Égei- tenger szigetvilágára jellemző nádat használtam a váz felépítéséhez. Mivel a nád hajlékony, én az íves formát találtam egyszerűbbnek.

Ez a nád 4 -6 m magasra is megnő, sok a görbe de könnyen találni számomra megfelelőeket.
Ebből készült a váz. Két - két 4 m hosszú nádat a vékonyabbik részüknél 1m hosszan egymáshoz kötöztem. 4 pár nád adta a váz alapját.
(Magyarországon a nád helyett még jobban használható az Ecetfa ,vagy más néven Bálványfa fiatal , 2 éves hajtása, vagy amit éppen találunk. ) Kimértem a földön a helyet, 3 x 4 m , kis lyukakat ástam, ebbe bele dugtam, hajtottam a nádakat. Magas boltíveket kaptam.
Felülre és oldalra , merevítő nádakat kötöztem, kábel kötegelővel. Autentikus módja a vízbe áztatott nyersbőr szíj, amely megszáradása közben összemegy, és alaposan összeszorítja a kötést. Készíthetünk csalán kötelet is, de most nekem ez volt a megoldhatóbb mód. Tegnap vettem egy 6 x 4 m es takaró fóliát, olyan, mint a közismert Tescós ponyva, csak ez kívül kék, belül narancssárga és van még egy középső rétege is, Ára 5400 ft átszámítva, tehát nem is drága. Természetesen körbe ringlizve, bár lehetne sűrűbben is. Ezt majd később pótlom.
Elkezdtem felhúzni a ponyvát, megeredt az eső, de én győztem. A kabin hátsó oldalára, falára, a régi, tavaly már szétszakadt ponyvámat rögzítettem.  Még néhány nádmerevítőt raktam be, hogy stabilabb legyen, és hogy tudjam hová felkötözni a felszerelést.
Középen 2 m magas, 3 x 3.50 m alapterületű tágas ponyvalakom lett. Hogy ne verjen be az eső, bejárati, elhúzható függönyt tettem fel a 2 x 3 m es takaró ponyvámból.
Jobb oldalon  a  fekhelyem, a lábrésznél a horgász felszerelés.



Középen a Nappali, író asztallal.



Bal oldalon a konyha, éléskamra, raktár, ruhatár, víz készlet.



Gáz rezsón főzök, egy 11,5 kg os palackkal, ez most itt a legegyszerűbb.



Juwel benzinfőzőm, és természetesen a Hobó kályhám is van a camping gázfőzőn kívül. Az Európában használatos turista gázégőfejek menete nem kompatibilis az itteniekkel. Ezt fontos tudni az ide utazóknak.
 A kabin 2 m magassága lehetővé teszi, hogy egy kis un. Jancsi kályhát is beállítsak, amely télen fűtésre is alkalmas,nem csupán főzéshez. Természetesen a kályhához kályhacső is szükséges, és a ponyvára egy hőszigetelt füstcső kivezető. Ezekre itt nincs szükségem, mert télen sem kell fűtenem. Azonban az építési elv, miszerint télen is fűthető, megfelelő. Megjegyzem, hogy Mongóliában télen laktam Ger.- ben, vagy, ahogy sokan helytelenül ismerik, jurtában. (A Szovjet hatalom sok mindent átnevezett, még az ősi írásukat is betiltotta. A főváros Urga. Ezt nevezték át Ulan bator – nak, ami szó szerinti fordításban  Vörös Bátort  jelent. Elég gusztustalanul.)
A Ger – ben egy pici alacsony tűzhelyben szárított trágyával tüzeltünk. Azon főtt az egyszerű étel. Ezen tapasztalataim alapján egy ilyen kabinban is átvészelném a telet.
No persze, ez mégsem igazi kabin, ezért, joggal orrolhatnak meg rám a téma szeretői, ismerői, amennyiben kabinnak nevezem. A kabinnak jellegzetes alakja, formája van. Ennek is jellegzetes, csak másmilyen az alak és forma.
A váz, egy szögletes, kissé téglalap alakú Iglu hoz hasonló.


A következő hét szeles, esős, viharos volt. Nem örvendtem neki, de legalább próbára tette a Ponyvalakot. Kiválóan szerepelt. Az egyik íves tartónád megpattant, de egyben maradt, nem szakadt szét, csupán szépséghiba, de azért jó lesz megerősíteni.
Befejeztem a berendezkedést, drótból akasztókat hajtottam a konyhába. Ma is volt vihar, bőségesen esett az eső, szél, mennydörgés és minden ami ilyenkor illik. Ezzel meg is volt  az új menedékem használhatósági főpróbája. Lehet akár milyen kellemetlen az idő , idebent kényelmesen elvagyok. Nem kell egy alacsony sátorban kuporogni, vagy mint a tavalyi ponyvám alá a szél behordta az esőt. Mivel nem volt eléggé meredek, megállt az eső a tetőn.
Ezzel a mostani megoldással vége a fentebb említett kényelmetlenségeknek.  lomtalanításból gyűjtöttem műanyag ládákat. Ebből 8 db ot leraktam és arra  helyeztem  a fekhelyemet. Már elmúltam 20 éves, ahogy szokták mondani, könnyebb magasról felkelni, mint a földről.



Elkészült, egy olcsó, egyedül is könnyen, egyszerűen felállítható menedék.

Teltek a napok, kis szünetekkel esett az eső, erős szél fujt, égzengéssel színesítve.


Szélcsendes, tiszta időre ébredtem. Elmentem nádért, és kicsit átépítettem a menedékem. Ha laposabbra állítom vázat, kisebb az ív, talán nem roppan meg a többi tartó. A jobb oldalán felszedtem a váz lábait és kb 70 cm rel kijjebb helyeztem.  A közepe így sem lett sokkal alacsonyabb, 1.80 m magas. Az alap területe 3 x 4.2 m.
Még kapott néhány odamerevítőt. Ezek jobban kifeszítik a ponyvát, és akasztásra is jók. A hátsó falhoz napsugár alakban helyeztem el nádakat, dísznek, és tartónak.
A mostani alakja még határozottabb téglalap, amelynek a hosszabbik oldala az eleje, mely teljesen nyitott. Itt a bejárat. Csak esőben, viharban húzom be az elejére, zsinórral felfüggesztett, elhúzható függönyt.
Az első felálláshoz képest kissé átrendeztem. A fekhely került a főhelyre. Az ujj alacsonyabb ív miatt, az oldalfalnál már kényelmetlenebb a fekvés. Tágult a tér.



Az íróasztal előrekerült, jobban szabadban érzem magam.





A konyhába még készítek egy kis előkészítő pultot a gázpalack fölé, amint találok, raklapokat hozzá. A berendezés a környéken fellelhető anyagokból kerül ki. Eszerint fogom tovább fejleszteni.



Ennél a Ponyva lak felállításánál, fontos szempont az is, hogy nem kell kikötni sehova. Nincs szükség fákra, mint a hagyományos féltetős, sátortetős megoldásoknál. Önmagát megtartja. A ponyvát sem ásom le a földbe, mindössze alul, a merevítőkhöz rögzítem. Tehát, oldalt a ponyva alja a levegőben van, úgy félarasznyi magasan.
A ponyváról lefolyó esőnek kis árkot húztam, hogy azon folyjék végig és ne belülre kerüljön. A vizesárokból kitermelt homokot, beszórtam a ponyva belső része alá. Így a csapadék kizárva, de megmaradt egy szellőző rés végig, mindkét oldalt. Ez jól fog jönni a nyári kánikulánál.
Most még kissé korai ez a nagy szellőztetés, de hamarosan már jól fog jönni.
Jelen esetben a bejárati függönytartó zsinórját fákhoz kötöttem. Mert adott volt. Laza homokos területen is felállítható. Itt azért helyeztem bozótba, hogy a nyári kánikulában csak szórt fényt kapjon, és így elviselhetőbbé tegye a hőséget.
Egy ponyva menedékben azt szeretem, hogy nyitott. Látom, mi történik körülöttem, látom az élővilágot.
Ennek a Ponyvalaknak, a nagy, nyitott eleje mindezt biztosítja, de nagyobb védelmet nyújt az időjárással szemben. Nem zár el az engem körbevevő világtól, mint egy sátor. Szabadban érezhetem magam.
Így, alaposan felszerelve, berendezkedve, több mint egy egyszerű menedék, ezért adtam neki jobb híján a Ponyva lak nevet.
Egyszerűen felállítható, olcsó menedék.

Időközben elkészült a konyhaasztal is egy raklapból.