A tűz táplálása, a tűz helye

A tűz táplálása, a tűz helye

Miután már meg tudtuk gyújtani a tüzet, táplálni is kell azt, nehogy kialudjon, és a szükségeinknek megfelelő meleget adjon. Nem mindegy, hogy nagy lángon akarunk vizet forralni, vagy csak finom parázson sütni a burgonyát, vagy az agyagba burkolt halat. Ne agy isten a gyakorlottabb pákászok, már halat is füstölhetnek rajta.

Csak főzésre kell, vagy éjszakai melegedésre is. Ezek szerint válasszuk meg a tűz fajtáját, milyenre van szükségünk.

A tűz hasznos segítő, életet mentő, de halált, pusztulást is hozhat. Gondosan bánjunk vele. Tartsuk be a tűzgyújtási tilalmakat! Időbeni, helybeni, korlátozásokat. Figyeljünk, hogy a tűzrakó hely biztonságos legyen, a tűz ne terjedhessen el! Ne csak a kormány rendeleteit tartsuk be, hanem azt is amit a  józan ész diktál.

A tűz táplálása

Ezt a részt azok számára írom, akik első alkalommal gyújtanak tüzet. Ezt a legtöbben feleslegesnek tartanák szóbahozni.

Egy kis történettel kezdem. Régen történt. Egy jómódú Németnek dolgoztam. Tél volt, és éjjel leállt a gázfűtése a tanyán. Nem akart zavarni engem. Egész éjjel fagyoskodott, jól meg is fázott. Pedig ott volt a kandalló, bekészítve a tüzelő, csak be kellett volna gyújtania. De ő nem tudta. Sosem gyújtott még be, ott voltak az alkalmazottak.

De nem kell ilyen messzire menni.

A városban élők, központi fűtéses lakásokban élők, tán még soha életükben nem fűtöttek kályhával, nem raktak, nem tápláltak tüzet.

Sokan dobálják esős időben a kívül vizes száraz fát, ágat a tűzre és csodálkoznak, hogy nehezen gyullad, füstölve ég.

A megoldás. Jó, ha van nálunk tábori fűrész. A közismert a „bicska” fűrész, vagy a betolható pengéjű.

Házi készítésű öv. 80cm hosszú fűrészlapot lehet belebujtatni. Könnyen elkészíthetjük hozzá a keretet és egy kiváló fűrészt kapunk.

A fűrésszel vastagabb fát is könnyen feldarabolhatunk kis kuglikra. A száraz, de megázott fa belseje, száraz. Ezeket, a kis tuskókat, balta híjában a késünkkel, egy ütőfa segítségével felapríthatjuk.

A száraz középső részekkel már könnyen megy a tűzgyújtás. A vizes fát a tűz köré pakolva szárítjuk. A hosszabb rönköket, megtámasztva, egymásra téve szárítjuk, kissé távolabb a tűztől. A tűz és a feltornyozott rönkök között helyezkedünk el. A száradó tűzifa a hő terelő szerepét is betölti.

Feleslegesen ne vágjunk ki fákat. A kidőlt száraz fa, ág bőven elegendő. Azt se felejtsük el, hogy ahol tartózkodunk, az, valakinek a tulajdona, és a száraz fára is szüksége lehet. A kevés száraz gally elhasználásával kevésbé okozunk veszteséget.

A tűz helye

A tüzünknek valamiféle hely is kell. Fontos, hogy megvédje az erős széltől, ne kaphasson ki belőle zsarátnokot, ami könnyen bajt, erdőtüzet okozhat.

Készítsünk tűzgödröt, vagy rakjuk körbe kövekkel. A környékéről távolítsuk el a száraz leveleket, gallyakat, vagyis minden éghetőt. Meggátolva a tűz tovaterjedését. Sose hagyjuk magára a tüzet. Sziklák, kövek között könnyebb a dolgunk, mert a szélvédőn kívül már edénytartó állványunk is van. A környező kövek. A tűz mellé leszúrt,  két ágas boton keresztül fektetett rúdon hintázó bográcsot már csak látott mindenki. Megoldhatjuk egyetlen bottal is, amelyet feltámasztunk, és a tűz fölé emelkedő végére, kampós bottal akasztjuk az edényünket.

A mi fajtánk nem csak nyáron alszik kint a szabadban, hanem a kemény telekben is.

Mindent vastagon hó borít hogyan gyújtsunk tüzet?  Több megoldás is kínálkozik. Találunk egy sziklát, leseperjük róla a havat, vagy egy szélvédett, hó mentes helyet. No de ha több méter vastag a hóréteg, és nem találunk az imént említett helyekből? Én az Alpokban élek a hegyek között, itt ez a normális.

 Olyan fából ami nem jól ég, vizes, alapot készítünk. Egy valóságos kis platót a letaposott havon. Erre már nyugodtan felépíthetjük a kis gúlánkat, amit majd begyújtunk. A gúlától stabilabb ha kis „gerenda házat” építünk. Két kar vastag ágat párhuzamosan, arasznyira egymástól, lefektetünk. Erre tesszük a felépítményt. Száraz vékony gallyakkal, hasított gyújtóssal. Minden irányban keresztezve egymást. Emígyen felépítjük a kis tornyunkat.. Az előre meggyújtott, és az építmény alá helyezett élesztékkel ezt is könnyedén lángra lobbanthatjuk.

Egyedül járok nem szokásom nagy tüzet rakni. Egyetlen hasáb fa is elegendő lehet a főzéshez. Sőt, saját maga nyújtja az állványt is. Akár órákig ég, meleget , fényt adva. Még táplálni sem kell.

 Ez a Ferröer kályha.

Onnét tanultam el, évtizedekkel ezelőtt. Ezért adtam neki ezt a nevet. Azóta van internet, ott sok mindenről lehet olvasni, látni, és más neveket használnak.

Az elve mindnek ugyanaz. A meleg levegő felfelé emelkedik. A tűz felfelé terjed. Egy szűk helyen a tűz erősen felfelé áramolva ég, húzza a levegőt, ezzel biztosítva az oxigén utánpótlást.

Egy fatörzsbe befűrészelek, vagy ketté hasítom és egy távtartó felhasználásával vissza illesztem. A hasadék alját begyújtom. A láng a szűk helyen, mint egy kis kéményben felfelé

húz, és végig begyújtja azt. A begyújtásához, én maradék gyertya viaszból kis lapos gyertyákat készítek. Ezek beférnek a repedésbe és mire elégnek, begyújtják a hasadékot.

Itt egy egész estét betöltő rönk, rajta a lábassal.

Ezen a képen egy gyors, tea készítő, leves főző Ferröer kályha.

Lefűrészeltem egy kis kuglit az egyik száraz fából. Kettéhasítottam. Belenyomtam a mély hóba, hogy stabilan álljon., majd begyújtottam a hasadékot.  Máris mehet rá a hóval teli bögre.

Az alábbi képeken. Egy fenyő rönköt ketté hasítottam, távtartót helyeztem bele, majd alul dróttal összekötöztem.

Itt egy nyárfa rönkbe befűrészeltem, és gyertyával begyújtottam.

Az elv ugyanaz , de más felállásban. A hó olyan mély hogy csak hótalppal tudok mozogni. Ezeket a száraz ágakat körben a hóba szúrom, középen begyújtom. Sokfelé találok, fák sebeiből lecsorgó gyantát. Jobb gyújtóst a szupermarketben sem kapni. Serceg, dübörög az egész. Igaz füstje is van. Az ágak teteje szintén megtartja az edényt, de esti világításnak is kivalló.

Az ilyen mély hóban tűz mellett aludni, hát elég macerás lenne.

Érdemes sátrat vinni vagy hó menedéket építeni.

  Elásni magunkat a hó alá. Kint repkednek a mínuszok,  odabent meg akár +1 C is lehet.

A hideg nem jár feltétlenül együtt a hóval. Ilyenkor a tűz mellett alvás hangulatát nem cserélném fel semmivel.

Lehet, a tűzet, csillagalakban körben rakott fákkal táplálni. Amikor felébredek, csak beljebb tolom őket. Én ezt szeretem.

Többen a hosszú tűzre esküsznek. Két fatörzs egymásmellé fektetve, középen végig begyújtva.  Nem ismerős? Ferröer kályha elve.  Két méteres rönkök, egész éjjel melegen tarják a mellettük fekvőket.

Megint más. Ásni kell egy 2 m hosszú nem mély árkot. Ebben tüzet gyújtunk, teljes hosszában. Jó sok vastag parázs legyen. Ekkor leföldeljük az egészet. A föld átmelegszik és jól fűtött derékaljat kapunk.

A tűz felöli oldalunk ég, a másik pedig fagyos széllel dacol. Ezért ide kifeszítjük a hő terelő ponyvánkat, és hamarosan olyan melegünk lesz, hogy vetkőzhetünk gatyára. A környéken

fellelhető száraz tűzrevalót összegyűjtjük, és a hátunk mögött támfalat rakunk belőle. Többszörös a haszon. Véd a széltől, visszaveri a hőt, és szárítja a tüzelőt.

Természetesen még számtalan módja van a tűz elhelyezésének, és számtalan tűzfajta létezik

Mielőtt tábort bontunk, oltsuk ki a tüzet. Ne hagyjunk parazsat se. A feltámadó szél, izzásba hozhatja, és felgyújthatja a környezetet.

A szabadtűzhöz venném még a partfalba vájt kemencét is.

Ez a fotó nyáron készült Farmoson.

Jó arasznyira  a partfal teteje alatt, egy vödörnyi méretű mélyedést vágok. A tetejét, hátul átlukasztom, ez lesz a kémény.  A kemencébe befűtök, hogy jól átforrósodjon. A vastag parazsat eligazítom, és lehet bepakolni a sütni valót. Pogácsát, lepényt, vagy ami jól esik. A kemence nyílását, sárral tapasztott vesszőből font ajtóval zártuk le, hogy ne szökjön ki a meleg.

Kiváló társam a Hobó kályha. Kevés tüzelővel is megfelelően üzemel. A nyílt tűzzel szemben az előnye, hogy a meleget összpontosítja. A felmelegedett oldalfala is az edénynek, bögrének adja át a hőt. Aki kipróbálja, döbbenten fogja tapasztalni, hogy milyen kevés apró gally kell csupán egy tea elkészítéséhez, vagy a hó megolvasztásához.

Az alábbi két fotóval akarom érzékeltetni ezt. Annyi havat olvasztottam, hogy 2l vizet nyerjek, és mindössze csak annyi ágat használtam el, amennyivel kisebb a második gally rakás.

 Minden sz. ral elmegy. Szó szerint. A sivatagban az mindenütt fellelhető. Sok helyütt más nem lévén, száraz teve ürülékkel üzemeltettem. Egy nagy marék száraz bogyó elegendő volt. Úgy égett mint a brikett. Szépen tartotta a parazsat. A szárazsággal ugyebár itt nem volt gond.

Az eső sem áztatta szét a teve bogyókat. Még a füstje is kellemesebb volt, mint a helyenként fellelhető száraz cserjék gallyainak.

Aki már táborozott télen, pláne a magashegyekben, tudja, tapasztalhatta, hogy a hagyományos főzőkből, gáz, a hideg, és a kis légnyomás miatt, nehezen jön ki a palackból. A fele benne is marad. Már kaphatóak szuper főzők, melyek ezt kiküszöbölik, jó pénzért, de nekem nincs ezekkel tapasztalatom. Ilyenkor jobb a benzines főző. Akár melyiket is visszük magunkkal, bőséges mennyiségű üzemanyagot kell berakni a hátizsákba, és vinni. Ez plusz súlyt és helyet

jelent. Alapos csomagolást, jó bánásmódot a benzin tartájnak, ha nem szeretnénk, hogy minden attól illatozzon. Repülőn utazva sem gázt, sem benzint nem vihetünk magunkkal. A gázpalack beszerzése nehézségekbe ütközhet, benzinhez még a legeldugottabb helyeken is hozzájuthatunk. A legmegfelelőbbnek a Hobó kályhát tartom, mert a sarkvidék, az óceán közepe és még egy- két extrém hely kivételével, mindenütt találunk hozzá fűtőanyagot.

A lapjaira szétszedhető fajták előnye, a kis hely igény. Mondhatni zsebben elfér. A stabilitása miatt viszonylag vastag anyagból kell készüljön. Nem szabad, hogy a hőtől vetemedjen, mert az meggátolná a szerelhetőségét. Számomra ez okozza a hátrányát. 750 gr. Repülővel utazva, ez már jelentős súly többlet. De a gyalogos túráknál is meggondolom, mit teszek a hátizsákba.

A másik nem szimpatikus tulajdonsága, az örökös összeszerelés. A szétszedés nem gond, mert szétesik. A vastag fal előnye a jó hőtároló képesség.

     

                     Hobó kályha szét szedve

                                           összerakva

                                   

Ezen gondokon segít az „Ikeás „ néven elterjedt, de más üzletekben is kapható, evőeszköz szárító. Henger, vagy szögletes formában, mindegy. Csak ajtót kell rá vágni és kész. Én a nyitott felével, a szájával lefelé használom. Így a nagy hóban, sziklára téve is könnyű vízszintesre állítani. Egyúttal az edényt is van mire rátenni.

Lehet talpra állítva használni is, de ez esetben kis drótpálcákat kell a tetejére erősíteni, ami megtartja a bögrét.

Előnye a kis súly, nem kell szerelni, és olcsó. Szállításkor bele teszem az élelmiszert, és így nem foglal plusz helyet. Elkerülhetetlenül kormos lesz. Hóval, mohával, le lehet takarítani a nagyját. Használat után kis vászonzsákba teszem, így rakom a hátizsákba, és ezzel megóvom a koromtól a többi felszerelést.

Konzervdobozból készíthetjük el a legolcsóbb Hobó kályhát, késünk, bicskánk segítségével percek alatt. Bárhol járunk a világban, konzervbefőttet tudunk venni. Nem drága, és még finom is. A továbbiakban már  csak a fantáziánkra van bízva, milyen kályhát alkotunk belőle. A konzervnek vékony a fala, ezért hamar szétég. És akkor mi van, legfeljebb ehetünk mégegy őszibarack befőttet.  

Gáz főzők

   A legközismertebb, legegyszerűbben használható főzők. Számolatlan fajtájú, márkájú  van forgalomban. Több fórumon mindent kimerítő írásokat, teszteket lehet olvasni. Nem kívánkozok versenybe szállni velük. Könnyen szinte mindenütt használhatóak. Szinte. Itt jön a de. Csak néhány példát említek. Magas hegyekben, nagy hidegben alig, vagy egyáltalán nem használhatók. Amennyiben a civilizációt hosszabb időre magunk mögött kívánjuk hagyni, sok gázpalackot kell felmálházni.  Vagyis ennek is megvannak a hátrányai mint minden másnak. Hosszabb utakra egy  gáz égő fejet, magammal szoktam vinni. Kicsi elfér a hátizsákban. Izlandon, a Campingek be betévedve többször is kínáltak ingyen !!! gázpalackot. Ezen a túrán leginkább gázfőzőt használtam, mert alig találtam éghető anyagot. A sok eső miatt minden nedves volt.

Natúr hő központ

Ha már Izlandot említettem hadd mutassak be egy helyi sajátosságot. A legtermészetesebb fűtést.

A földből lyukakon felszálló forró gőz erővel főzni is lehet.

                                         Teakészítés bio energiával.

Általában nincs termo energiánk. Hóban, hidegben, fátlan vidéken, de még az Óperenciás tengeren is túl  kóborolva, benzinhez hozzá tudunk jutni. Ezt akkor tapasztaltam legelőszőr, mikor az Altáj hegységen keresztül vágtam Kína felé. Három ezer méter felett, kietlen, fátlan hóborította úttalan vidéken. Benzin került a primusz - ba, hogy a rettentő hidegben havat olvasszunk, amibe lisztet hintve, megszórva szárított hússal levest főzhessünk.


                                                   Föző összeállítás

Benzin kályhák

Az alábbi két típussal rendelkezem.

  Juwel

 Német gyártmány. Még a hajdani NDK – ban készült. Akkoriban az volt a menő, akinek ilyenje volt.  Nemrégiben sikerült vásárolnom nosztalgiából egyet.  Rögtön csalódással indult. Amint kiveszem a csomagolásból, az apróbb alkatrészek szanaszét potyognak. A szélvédő szerepét is betöltő tároló doboz annyira lyukacsos, hogy minden ki esik belőle. Ezért vadászni kell még egy henger alakú dobozt, amibe mindezt belerakom. Ez az unpraktikus tárolás, szállítás, kedvemet szegte.  Mivel közben Hobó kályha fanatikus lettem, csak kipróbáltam, feltankoltam, de túrákra nem hordtam magammal.

Primusz

Orosz gyártmány. Pontosabban, még a Szovjetunióban készült.

Hozzájutni nehéz volt. Lengyel országban kaptam az első főzőmet. Már akkor sem volt ujj. Használtam még vagy 35 évig, akkor a szelep végérvényesen megadta magát.

Egyszerű, nagyszerű. A sebbenzint szereti, de elmegy a keverék motorbenzinnel is, csak azzal nagyon traktor hangja van, és köpköd az olajtól. Állítólag néha felrobban, magam még nem tapasztaltam.

Ez volt az első, és sokáig egyetlen főzőm.

A közelmúltban Zoltán barátom megajándékozott a korábbival megegyező de újabb primusszal.

Újabban forgalomba helyeztek, vegyes üzemelésű főzőket is. Ezek benzinen kívül működnek, hígítóval, és még több más éghető anyaggal.

Viaszfőző

Kevéssé ismert ezért bővebben írok róla.

Ezt túlélő főzőnek is nevezhetjük, feltéve, hogy valahol találunk raktáron sok viaszt, gyertyát.

Egyetlen hátránya a kormozása, de ettől eltekintve nem számít neki a hideg, a nagy tengerszint feletti magasság sem. Készítettem gyertya viaszból és méh viaszból is. Az előbbi jobban kormolt, az utóbbi kevésbé égett. Vállalkozó szellemű kollégánk ötvözte a kettőt. Eredmény. „ igaz hogy gyengébben ég, de legalább jól kormol „

Viaszfőző készítése:

 Anyagszükséglet: viasz, hullám papír karton, zárható fémdoboz / pipadohányos, kézkrémes stb./

A karton a kanóc szerepét tölti be. A tartó doboz méretének megfelelő  hosszúságú, szélességű csíkokat vágunk./ a papír szelet hossza nem több mint a doboz ármérője és nem szélesebb mint a doboz magassága. / két csíkot középen, keresztben félig bevágunk, majd egymásba toljuk őket, hogy csillag formát kapjunk. Beletesszük a fém dobozba, felöntjük színig olvadt viasszal. Megvárjuk míg kihűl. Ezzel készen is a viaszfőzőnk.

A papírkartont gyújtjuk meg. A doboz tetejével el tudjuk oltani. Várjuk meg még meghűl, hogy ne folyjék, és ezután el is tehetjük.

. Figyelem !!!! nyáron átforrósodhat, a viasz megpuhul, kissé megfolyik. Ezért a főzőt tároljuk mindig vízszintesen.

                                                           Viaszfőző készítése

      Egy konzervdobozból könnyen készíthetünk, egy lábat, amelyre az edényünket tesszük.

                    A fenti képen pamutot szenesítek a viaszfőzőn.

                    Alul, viaszfőzőn készül a bacsora.

Az alábbiakban álljon itt néhány írásom a tapasztalásaimról.

Viaszfőző teszt

A mai napon kis túrát tettem, (a szintkülönbség 600m).  Felmentem kb. 1700 m magasra, az erdő határ fölé. Itt már nagyon meredek volt a hegyoldal, a hó vastagsága ismeretlen, de vastag.  Direkt ilyen helyet választottam ki. A hó talpakkal letapostam egy kis területet, de miután levettem, elsüllyedt a lábam a mély hóban, vagyis a szilárd talaj mélyen van. A mai tervemhez pont megfelelő.

                        Ebéd főzés viaszfőzőn, hólé használatával.

                  A gázpalack csak félig volt, a hidegben, 1500m felett már nem jött ki a gáz.
                      A viaszfőző kiválóan üzemelt.

Két főzőt teszteltem, egyikben gyertyaviasz, a másikban méhviasz.

Itt a havat lehetetlen volt keményre taposni. A puha hó a főző melegétől olvad, a főző megdőlhet. Ezért az egyik vágódeszkámat tettem alá, melyet tönkre is tett. Mindkettő tökéletesen funkcionált, de a gyertya viasz jobban égett.

Havat olvasztottam, a meleg vízből kávét készítettem, a maradékot forraltam, majd száraztésztából porral  levest főztem.

Miközben a leves főtt, a lábasra helyezett serpenyőben ( a lábas fordított fedele ) olvasztottam a havat.

Ezután rizst főztem. Darabka szalonnával és hagymával. A lábas tetején folyamatosan olvasztottam a havat, de csak mosogatáshoz. Négyre járt , ezért már nem volt időm arra, hogy legalább 2l vizet megolvasszak, amire szükség lenne, a következő napra, többnapos túra esetén.

A főzés, mosogatás két órát vett igénybe. Ez alatt másfél doboz 100 gr- os töltetű viaszt használtam el. A korom letakarítása hóval, papír zsebkendővel. Nagy hidegben hóval mosogatni? Eléggé macerás volt a tisztítás. A nagy mennyiségű kormot letakarítani, sok idő, és utána a kezemről már ne is beszéljünk. Jól összefagyott mire végeztem, de még így is koszos maradt. Mivel tüzet nem gyújtottam, nem volt hol megmelegíteni.

Meglátásaim a fent leírtak alapján.

A viaszfőző jó! De egy ilyen jellegű túra során, ebédet főzni, nagy időveszteség. A hosszú téli estéken van rá idő. Főzni, havat olvasztani, a másnapi szükségletet. De egy estére kell, minimum 200gr viasz, és rengeteg papírtörlő. Végszükségre érdemes betenni a hátizsákba, arra az esetre, ha nincs más megoldás.

A hús jóval hamarább megsül, mint a rizs megfő.

Száraz tészta helyett, instant tésztát vinni. Azt nem kell főzni, annak jobb híján az is elég ha meleg vízben áztatjuk.

Ehhez a főzéshez, még az  a kellemetlenség is hozzájárult, hogy leülni nem volt hová, a mély puha hó miatt. Csak guggolni, vagy állni, a hótalpakon. A forgolódás sem könnyű.  A talp csak a cipő orrához van rögzítve, ezért a hátra lépés nem egyszerű.

A fentiek miatt érdemes megfontolni, hogy hol és mikor akarok viaszfőzőt használni.

2009-01-25 Ausztria -. Alpok        

   Sági Oszkár

Ui.: Azért nem hagytam ennyiben a dolgot, és később ismét teszteltem, zordabb körülmények között, este,utána kint aludtam. Valószínűleg a szélcsend miatt, vagy hóesés hatására /légnyomás /, de annyira kormolt / ugyanabból a készlet viaszból /, hogy még a szellőztető nyílásokat is majd eltömte. Még tovább tartott a takarítás és még koszosabb lettem. A serpenyőben akartam olvasztani a havat, de az szépen feketedett a viasz kormától. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mosogatás közben kemény fagyos idő volt.

Szóval nagyon kedvemet szegte a viaszfőző használata.

Jobb lesz a primuszt vinni, vagy Hobó kályhát.

De nem beszélek le senkit, hogy kipróbálja!

A tudás, tapasztalat sosem árt.

Szarvashús sütés

Perforált lemezből hajtottam az edény tartó lábat, és ezt félkörben, elfordítható lemezzel borítottam.

Turáink során nem mindig van lehetőségünk tüzet gyújtani. Ilyenkor sok más lehetőség kínálkozik, mint a primusz, a gázfőző,stb.

Jelen esetben  viaszfőzőt használtam, az érdekelt, hogy milyen a hatásfoka.

Ebbe a dobozba 1o dkg viaszt olvasztottam bele. Ez a mennyiség folyamatos üzemben kb, 1 órát képes üzemelni. Vajon mi mindenre elegendő ez a fűtőanyag.

Nézzük a hússütést.

A húst kis kockákra vágtam es megszórtam fűszer keverékkel.( valamilyen mindig van a készletemben,)

A serpenyőbe kis darab szalonnát rakok alulra, majd rá a húst.

A főzőre helyezve lefedem. Egyrészt, hogy a hús a saját levében párolódjon, másrészt, hogy a viasz füstje ne keveredjen az ételbe.

Néha leveszem, megkeverem, hogy ne égjen le.

Kb, 15 perc alatt megsül a hús.

.

Viaszfőző. Teamécsesből

Tegnapesete csináltam teamécsesekből, viaszfőzőt kartonpapír kanóccal. tény hogy kevésbé kormolt. DE a régi mécseseim sem kormoztak nagyon amikor a kertben teszteltem, és szavas húst sütöttem rajta.

A gondok akkor kezdődtek, amikor télen jó kis mínuszokban ezen olvasztottam a havat, főztem rajta stb. Lehet hogy légynyomás tette, a teljes szélcsend, az erdei kis manók. nem tudom csak azt, hogy annyira kormolt, hogy szinte eltömte a szellőző nyílásokat -perforált lemez - Ráadásul ebben a mínuszokban valamelyest letakarítani a sok kormot, a lábasomról, is ha enni akartam. fagyos kézzel nem épp kellemes, a kezem is fekete lett. ilyenkor nincs elég papírtörlő, meleg víz, mint otthon.

Sokszor használtam már különböző helyzetekben, de volt hogy jól megszívatott. Az a személyes véleményem, hogy szükségben jó lehet, de 100% - ban nem rá tervezek.

Érdekességképp, néhány túlélő főzőkben használatos tüzelőanyag fűtőértéke:

~40-45 MJ/kg: propán, bután, benzin, gázolaj, paraffin (gyertya)
~30 MJ/kg: alkohol
~10-15 MJ/kg: fa

Spiritusz főző

Könnyű kis eszköz. Lassan melegít, de a zord körülmények között is megállja a helyét.

A tartály közepén feltöltjük alkohollal, amely az oldalsó dupla falu részben elhelyezett anyagba felszívódik. Begyújtás után felmelegszik, az alkohol gőz a külső perem lyukain át távozik, és itt égő rózsát kapunk.

Spiritusz főző,  katonai 

Régmúlt idők emléke. Nem tudom manapság mit használnak. Az itt bemutatott főző, egy zárható fém doboz, teletöltve azbeszt törmelékkel.

Használat előtt ráteszem a lábat, szeszt öntök bele, és meggyújtom. Elcsomagolásakor a lába kívül rápasszol a dobozra.

Ezek az alkoholos főzők, a viaszfőző, a hobó kályhához hasonlatosan a szemétből is összeszedhetőek, elkészíthetőek. Tehát igazi túlélő felszerelés.

Esbit főző

Édesapám katona ládájában láttam egy német feliratos összehajtható lemez dobozkát. Még a II. Világháborúból maradt meg. Akkor is használták már.  Az én ifjú koromban spiritusz tablettát tettünk bele. Lehet ma is ugyanaz az anyag, csak most esbit a neve. Egy időben sokat jártam a Tátrába. Az akkori Csehszlovákiában sok jó, olcsó Tura felszerelést lehetett kapni. / a nyugatot nem ismertük / gyakran használtuk a spiritusz tablettát.

Főző gél.

 Én Dubai ban vettem kíváncsiságból néhány dobozzal. Amennyire sejtem nem igazából főzésre szánták, mint inkább a fondük – be melegen tartás céljára.

Neve, adatai :         Falcon   Chafing Dish Fuel

Methanol Gel

235 gr égési idő 3 óra

Az alábbi képen, jobbra fent a Juwel benzinfőző. Alatta jobbra lent a gél, a majdnem színtelen lángja itta fotón nem látszik. Mellette a zippo öngyújtó, a katonai szeszes főző, felette az esbit. Szép sárga lánggal ég a tabletta.

Nagyon kicsi a hő értéke.  A rizsen halamat / 8dkg rizs + szárított hal / 50 perc alatt főztem meg. Meleg időben / cca 30 – fok /

Végül is nem rossz, ha nincs más. Napi 2 instant leves, és1 rizs elkészítése esetén 3 napra elegendő.

Hobó kályhában használva, jobb a teljesítménye.

Élesztéknek kivalló!!! A sivatagi szélben ezt használtam a száraz teve ürülék begyújtásához, a Hobó kályhában. Egy babszemnyi méretű gélt, beraktam a kályhába, az ürülék alá, és a szikravetővel, egyetlen mozdulattal begyújtottam.

A környéken fellelhető / Arab sivatag / növények közül is sok jó élesztéknek valót találtam,  de a szél miatt, a géllel való begyújtás volt a legegyszerűbb. Illetve , a magammal hozott, nyírfakéreg és tampon kombinációja.

Nagy a tárháza, a  főzésre alkalmas eszközöknek, kályháknak.

Az interneten böngészve napokig lehet olvasni. Itt azért csak ennyi szerepel, mert ezek a saját  használati eszközeim, és a saját tapasztalásaim bemutatója.

A tűz gyújtás

A tűz gyújtása

Egy ismerősömet, Afrikai útjáról hazatérve, élményeiről faggattak.

-        No, és hogyan gyújtottak tüzet a bennszülöttek?

-        Hát, elkérték az öngyújtómat.

Így is lehet, sőt javasolom, egy benzines öngyújtó tartalékba helyezését. Miért is? Egy alkalommal Angliában a repülőtéren kiengedtették a gázt a pipa gyújtómból.  Hidegben nagy magasságban a gázgyújtó nem működik. Szemmel láthatólag nem állnak tőlem távol a konzervatív tárgyak, így hát vettem egy Zippó öngyújtót.

Feltöltve, ha nem használom 1 hétig is kitart benne a benzin, anélkül hogy elpárologna. Ezt nem mondhatom el az olcsóbb kivitelűekről.  Meggyújtva leállíthatom és mécsesként is funkcionál még ha rövid ideig is.

 Kezdők számára még biztonságot jelent a vízhatlan gyufa. Magunk is elkészíthetjük nagyon egyszerűen. A megolvasztott viaszba beleforgatjuk a gyufaszálakat, majd száradni hagyjuk. Jó ha  hosszan viaszoljuk, az ilyen gyufaszál tovább ég és gyújtósként is jobban funkcionál.  Az ilyen gyufa a víz alól kivéve is gyullad. Csak el ne felejtsük a védelmet biztosító viaszréteget előzőleg eltávolítani.

        

                               Házi készítésű gyertyaviasszal vízállóvá tett gyufa.

                                  "Gyári" vízhatlan gyufa a dörzs lappal és a vízálló tasakkal.

 De mi egy időutazás résztvevőiként az ősibb módokat gyakoroljuk. Ezekből az eszközökből nem fogy ki a gáz, a benzin, nem ázik el. Extrém viszonyok között is üzemképesek. Alapvetően két módszert különböztetünk meg. Az elsőnél mesterségesen előállított anyagot, eszközt  veszünk segítségül, mint a magnéziumtömb, szikravető, nagyítólencse. A másik ősibb módinál, csak a természetben, a helyszínen fellelhető anyagokat használjuk, ilyen az íjas tűzfúrás is.

A teljesség igénye nélkül még megemlíteném a Városi Túlélést is. Tűzgyújtás vegyi anyagok használatával. A leghétköznapibb anyagok, iskolákban, laborokban, gyógyszertárakban fellelhetőek az összetevők.  Káliumpermanganát (hipermangán ) ( KMnO4 ) kristályra glicerint csepegtetünk, lángra fog lobbanni.

Az alábbi kis videón kenderkóc meggyújtását mutatom be, szikravető segítségével, majd a nyírfakéreg előkészítését, nagyítólencsés begyújtáshoz, szenesített pamut segítségével.

. Mi is az az éleszték ?

Alacsony hőfokon gyullad és jól ég.  Tudom, a benzin ! de szerencsére nem ez folyik a patakokban.   Melyek ezek a természetben is gyakorta előforduló anyagok? Nyírfakéreg, száraz időben, a sok száraz fűféle, a nád bugája, és ha már a víznél vagyunk, a gyékény buzogányát sem szabad figyelmen kívűl hagyni. Nyitott szemmel járunk és máris feltűnik az iszalag szöszmösze, a vaddohány termése a közismertebb nevén a papagájvirág. És minden ami száraz, laza szerkezetű, vagy fellazítható. Egy gyújtás próbát  megér, had tanuljunk.

Túrázásunk közben, a környezetünk felfedezésével együtt jár az éleszték gyűjtése is. Ne halogassuk, ne legyünk lusták lehajolni érte. Megfelelő anyagot találva, több gyújtásra

elegendő mennyiséget tegyünk el. Hamar eltelik a nap, és könnyen azon kapjuk magunkat, hogy a tetszetős táborhelyen nem találunk élesztéket.

Némi tapasztalatot, gyakorlatot igényel a fatwood „vadászat”. Nagy kedvencünk, mert nedvesen is, egyetlen szikrától is lángra kapó, terpentinnel jól átitatódott fenyő.

 

 Illatát jól érezni. Nem azonos a gyantás fával, bár mindkettő tökéletes éleszték. Sok véleményt olvastam róluk, ki hogy nevezi. Népies néven zsíros fának is említik, és kiváló gyújtós. Hajdanában szekerekkel hordták a hegyek, az Alpok lábától, a vásárokba .

A fokla szóval a fáklyát említik, és nem határozzák meg hogy melyik fából van.

Az alábbiakban idézek.:

Papp Ferenc Szabolcs Fokla régies zalai tájszólásban fáklyát jelent. Zsírosfa helyett egyszerűen a gyantás, gyántás, vagy régiesen gyántáros szót használták.

„Fatwood = zsirosfa

hallottam, hogy az Alpokalján az 1950 évekig járták a városokat a zsirosfa árusok.
Dömötör Sándor / Zsirosfa és fokla Szombathelyen és környékén. (1950 Ethnographia).
Pár mondatot idéznék, amik akár mai is hasznosak lehetnek, segíthetik a zsirosfa gyűjtést, használatát:
- „A zsirosfát az erdei fenyő (Pinus silvestris L.) gyökeréből hasítják. Vannak olyan fenyőfapél-dányok, amelyekben a tetőfa elágazásnál is van zsirosfa.”
- „Sok esetben a gyanta csapolásának következménye a fenyőben a zsirosság, amely a gyantát kivezető nyílás és a földben lévő rész között található.”
- „A zsirosfa szedők leginkább a 6-10 éves vágásterületeket keresik fel. Ezeken a területeken csákánnyal és fejszével kiszedik a tönköket és a gyöktörzs legfelső részét.”
- „Régen a kereseten, és a pénzjárandóságon felül a tuskó is a favágóké volt. Kiásták, megkeres-ték benne a gyantás részt és feldolgozták zsirosfának, ….”
- „4-6 éves vágás már nagyon jó volt zsirosfának, de azt is lehet mondani, hogy mínél öregebb, annál jobb. Volt olyan tuskóm is, amelyik már egészen megfeketedett! ........ De az égett aztán a legjobban!”
- „A tuskót már messziről meg lehet látni, mert 20-30cm-re is kiáll a vége a földből.”
- „A földben lévő tuskóról is meg lehet látni, hogy van-e benne zsirosfa: a megfeketedett vágá-son a gyanta kifehérszik. Ha egy vágáson nem lát semmit az ember, a kisfejszével belehasít és levág egy darabot. Ha szép fehér a fa, akkor nem gyantás. Ha gyantás, barna csíkok vannak ben-ne; mentül sűrűbben vannak, annál gyantásabb. Ha a tuskó megfelelő, rendszerint az egész tuskó gyantás, nemcsak egyes részei.”
- „ Alkalomadtán kiszedik ugyan kapával az öreg répafenyőtuskókat és elhasználják otthon a zsírosát gyújtósnak, de nem szokták árulni.” „Szombathely környékén is riépafenyüő az erdei fenyő neve.”
- „…. Németségben (Burgenland) világítottak gyantásfával.”
- „Két ujjnyi vastag, 25-30cm hosszú volt egy ilyen foklának használt zsirosfa.” Fokla = világí-tószilánk
- „Az őrségi konyhákban begyújtáshoz ma is zsirosfát tartanak a kályhalikban. Van arra elég öreg fatuskó; abból vágják maguknak a gyújtóst.”
- „A foklának alkalmas fát felhasogatták, jól megveregették, majd meleg kemencében megszárí-tották.”
- „ A foklakészítés tudományában lényeges mozzanat volt a fa helyes kiszárítása és csinos, for-más elkészítése; a zsirosfánál a tuskó felismerése és gazdaságos kitermelése.”
- „ A zsirosfa foklaszerűen, fölfelé tartva lassú, füstös, kormos lánggal ég el, ha kitűnő minősé-gű, jó öreg tuskóból van hasítva. …… Égése meggyorsítható, ha nem függőlegesen,

hanem fer-dén tartjuk. Még nagyobb a lángja, ha ferdén lógatjuk.”
- „A zsirosfa füstje nem olyan élesen maró, nem csípi annyira a szemet, mint a nyirfa füstje.”

(Szerk.) nem minden világos előttem, meglehet a népies elnevezések a zavaróak.

Ha a terpentinnel jól átitatott fát megtörjük, kiszárítjuk, akkor veszít a terpentin tartalmából.

Ha a gyantával jól átitatott ágat vesszük. Azt melegíthetjük, maximum, csak a gyanta szivárog ki a fa rostjai közül, sercegve hevesen ég.

A fentebb leírtak, népies elnevezésekbe nem szándékozom belemerülni. Több vitát olvastam ez ügyben. Akár hogy is van, a lényeg, hogy a terpentinnel, vagy gyantával átitatott fa, kiváló éleszték, gyújtós, Van aki csak magyarosítani akarja az elnevezést.

Itt az Alpok ezen régióiban nem találok fatwoodot. Viszont bőven kerül gyanta folyás a fatörzseken. Ezeket leválasztom és kitűnő gyújtós, a havas téli erdőben felállított Hobó kályhámban. Egyetlen hátrányának a füstöt és a kormot lehet felróni.

 Éleszték használatánál nagyon fontos, hogy száraz , és apró szálú legyen. A pamutruhadarabot, alaposan szedjük szét. Minél kisebb rostszálakra, lazább szerkezetűre. A tampont, spárgát is, hogy a szikra könnyebben lángra lobbanthassa. Figyelem, még a papír zsebkendőt is lapjaira kell szedni, jól meg kell tépni, gyűrni.

 Nyírfakéregnél a legfelső vékony hártyát, mely könnyen lehúzható, használjuk. Ezzel nem okozunk semmilyen kárt a fának, hisz ezt úgyis „levedlené”. A nyírfakéreg rengeteg olajat tartalmaz, és ezáltal könnyen gyullad, sisteregve ég. Elhalt fából vastagabb réteget is lefejthetünk, jó lesz gyújtósnak.

  Túrázásunk közben könnyűszerrel begyűjthetjük, a napi szükségletet.

A gyékény bugája,  a nád virága, a loncok, a vad dohány  szöszmösze, és minden száraz laza növény kiváló élesztéknek. A sivatagban a száraz növényi szárakat próbálgattam. Amelyik jól morzsolódott már teszteltem is a szikravetővel, és megfelelő eredménnyel.

Az alábbi képen egy kidőlt nyírfáról gyűjtött kéreg halom látható. Ezt már otthon tárolom. Túráimra mindig viszek magammal egy keveset.

 Ez jól fogja a szikrát, egyből lobban, sercegve ég. Hozzá hasonlóan a száraz gyékény buga, a száraz fű, és minden száraz, bolyhos növényi rész bár ezek már nem tartalmaznak olajt, mint a nyír.

 Ehhez nem kellenek botanikai ismeretek.  De alkalmas még a felbolyhozott kenderkötél, a vízszerelők által használt kenderkóc,  meggyűrt tépett papír zsebkendő, pamut ruhából kihűzott szál is könnyen lángra lobban. Fontos hogy  vékonyszálú és  laza legyen a szerkezet, jól fel kell bolyhozni. A növény szárakat meg törni.
 Kenderkóc meggyújtása
 http://youtu.be/SCZIuwZUeN4

 Igen népszerű a tampon is hisz az anyaga 100 % gyapot, vagy a gyapot orvosi vatta.

A tampon különösen sok előnnyel bír. Azonkívül hogy egyetlen kicsi szikrától meggyullad.

Tampon

Egyetlen tampon akár 5 tűz gyújtására is elegendő.

 

 

Látható, hogy az a picike korong melyet a késemmel levágtam milyen hatalmasra rúgja ki magát. Köszönhető a gyári csomagolásnak, a korong levágása után, a fen maradt rész szépen egyben marad, várva a következő alkalomra.  Ráadásul a világon mindenütt beszerezhető. Igaz, hogy Kenyában, eléggé helytelenkedő súlyos pillantásokat vettet rám és a kezemben tartott tamponra, az az éjfekete hölgy akinek segítettem meg gyújtani a mindenütt csöpögő esőtől vizes fát.

 

 

 

Visszatérve, ki ne ismerné a vaddohányt, vagy más néven papagáj virágot. A szára jó kötelet készíteni, a kinyílt termése, éleszték. A gyékény, a nád bugája, iszalag termése. Száraz moha, végtelen a lehetőség. A sivatagban minden száraz növényi részt elkezdtem morzsolgatni, hogy kitanuljam, melyek lesznek jók élesztéknek.

 Kísérletezzünk bátran. Túrázás közben gyűjtögessük az említett növényi részeket, és gyakoroljunk. Az Élesztékkel be tudjuk gyújtani a gyújtóst, a vékony száraz gallyakat. Nyirkos talajon a gallyacskák is nedvesek, nem gyulladnak. Fentebb keresgéljünk. A fák, bokrok ágvégein a gallyakat, a szél szárazon tartja.

Esős idő, minden nedves. Még a gallyakat sem tudjuk meggyújtani olyan vizesek.. Az esőerdőben meg nem is találni száraz fát. Legalábbis külső látszatra, kívül vizes, de belül száraz. Ezért kis kuglikat vágunk, és késünkkel hosszában, ha kell ütőfa segítségével, széthasítjuk. A szétvágott fa belseje száraz, és könnyebben is gyullad, mint az egészben hagyott rönk, faág. A megtört ágvégek is könnyebben kapnak lángra, mint az ág közepe.

Kis szilánkokat vágunk, azok kerülnek alulra, könnyen, gyorsan égnek, majd egyre vastagabbakat teszünk rá, táplálván a tüzet.

 A közepéből kivágjuk a száraz gyújtóst, erre már mehet a többi. Ily módon már semmi akadálya a tűzgyújtásnak. A többi vizes fát a tűz mellett szárogatjuk.

Tollas ág.

 Na nem egy sastollakkal feldíszített fakoronát képzeljünk el. Az ágat, gallyat, késünkkel úgy forgácsoljuk, hogy a forgácsok ott maradjanak feltupírozva. A hajszálvékony kis göndör falevélkék, könnyen lángra kapnak a szikra vetőtől.  Szellősen helyezkednek el, az égéshez elegendő az oxigén,de azért elég közel egymáshoz hogy a hő ne vesszen el, begyújtsa,  és hőjével táplálja mellette lévőt. Miután szép sűrűn, katonásan felsorakoztak az általunk készített „tollak” , elkészítettük a tollas ágat. Egy – két jó erős, jól irányított szikra eső és  hamar tüzet fog. A tollas ág készítése közben rengeteg kis forgács is hullik le. Semmi baj. A tűz táplálásához ezek is segítenek.

Magnéziumos tűzgyújtás. Az erre a célra készített magnézium tömb oldalába egy acél rudat is helyeztek mellyel a szikrát lehet vetni. A tömbről késünkkel apró szilánkokat  kell lekaparni  és ezeket szikrával begyújtani. Az itt keletkezett 2000 C foknak nincs anyag ami ellenállna.

A következőkre érdemes odafigyelni. Megfelelő mennyiségű kaparék készítése. A szél el ne fújja az apró forgácsokat. Szikra vetésekor nehogy szétüssük a kupacba gyűjtött magnézium kaparékot. A magnézium hamar ellobban, ezért az éleszték legyen ott mellette, alatta.

Szikravető. A leginkább elterjedt, legegyszerűbb, tűzgyújtó eszköz.

Hasonlóan az előzőhöz, ez is egy modern, ilyen állapotában a természetben nem fellelhető anyag. Sok fajtáját lehet kapni, sajnos nem mind egyformán jó. Vásárlás előtt érdemes a tapasztaltabbak véleményét kikérni.  Egyszerű a művelet.  A kés hegyével leszorítom az élesztéket, hogy el ne mozduljon, majd a fokán végighúzom a szikravetőt. Ha jól végeztem a műveletet, akkor a szikrák nagy része az élesztékre irányult, be is gyújtva azt. Kezdésnél, ez így még nem megy, lehet parlagiasabban is. Akár a kés élét is húzhatjuk végig a rúdon. Az él ilyetén való rongálásától, a helytelen kés használattól, a jobb érzésű emberek haja ugyan égnek áll, de az eredmény a fontos.   A módszert ráérünk finomítani.  Amíg nem jó addig nem kell vele dicsekedni.

Előkészítve a tűzgyújtáshoz

 

Ezt a kis tüzet már csak táplálni kell.

Haladjunk visszafelé az időben. Biztosan hallottatok már a kovakőről. A kovás tűzgyújtásról.

Ennél a módszernél a követ ütjük meg az acéllal, és az acélról lepattanó szikrát fogjuk fel előkészített taplóval, vagy elszenesített pamuttal. Miután szikrát fogott, izzani kezd.

A kova kő kemény anyag, pl hidrokvarcit. Pattintással nyílhegyet, kőkést is készíthetünk belőle. A friss él igen éles, könnyen elvághatja a kezünket. Nekünk sarkokra, oldalélekre van szükségünk, ezért szögletesre pattintgatjuk a talált követ.

 A készség másik darabja az acél. Legegyszerűbben egy törött reszelőből nyerhetjük. Elegendő egy lapos reszelő 10 cm es  darabja, de legyen 2-3 cm széles, hogy legyen fogás rajta. A reszelők egyik éle fogazott, a másik sima. Nekünk ez a sima éle kell. Szükség esetén meg kell csiszolni. Nem túl elegáns egy törött reszelő darabot használni, éppen ezért ügyes emberek készítenek célszerszámot. Alkalom adtán én is kezembe vettem egy ilyet, vásárlási szándékkal. Szépen megformázott, meghajtott, jól fogható. Csak éppen használhatatlan, de legalább drága. Így maradt a reszelő darab. Itt megint a kezdők figyelmét akarom felhívni. Nagy divat a túlélő játék. Rengeteg mindent készítenek, forgalmaznak, hamisítanak. A szép, bőrszütyőbe csomagolt tűzgyújtó készség, nem biztos, hogy megfelelő minőségű anyagokat tartalmaz.

A szenesített pamut a készség harmadik alkotóeleme. Az acélról lepattanó szikra, ha a szenesített pamutra kerül, azonnal izzásba hozza azt. Ezzel már megtudunk gyújtani más élesztéket, és azzal a tüzet. A pamut szenesítését később írom le.

A pattintás módja:

Bal kezünkbe fogjuk a kovakövet, oly módon, hogy egyik éle fent vízszintesen helyezkedjen el. Egy darabka szenesített pamutot ráfektetünk a kő felső lapjára, úgy hogy kiérjen az éléig. Hüvelykujjunkkal leszorítjuk. Jobb markunkba fogjuk az acélt. Négy ujjunkkal, a hüvelykujjunk begyéhez szorítva. A lap lecsiszolt, sima éle legyen kifelé. Határozott, erős, gyors mozdulattal, fentről lefelé, ráütünk a kova felső élére. Parányi kis szikrákat kell látnunk. Ha csak egyetlen szikra is rápattant a pamutra, az, izzásba hozza. Első pillanatban észre sem vesszük. Ha már ráérzünk a mozdulatra, egyetlen ütés is elegendő.

Ez nem annyira ősi módszer. Nagyapáink / az én generációm nagyapái / korában még használták a falusi, tanyasi kis öregek. Spóroltak a gyufával. Minek azért is pénzt adni.

Miután megsodorta cigarettáját, jutott idő a tűz pattintásra is. Meglehet gyorsabban, mint a mai modern világban némely embernek tüzet gyújtania gyufával.

https://www.youtube.com/watch?v=zkzRy_nBBok

Lehetőleg finom száraz fü, nádbuga közé fogjuk be az izzó pamutot. Finoman fújjuk, hogy a parázs melegebb legyen, majd a kezdeti füstfelhő után  begyullad a fű, buga is. Ezt a kis égő csóvát helyezzük az előre elkészített tűzhelyünk gyújtósa alá. Természetesen használhatunk, tampont, kócot, vagy bármi mást is amit az izzó pamuttal be tudunk gyújtani.

Pamut szenesítés.

Az elszenesített pamut, igen alacsony hőfokon izzásba hozható. Erre van szükségünk Fújással erősen felizzíthatjuk ahhoz, hogy elegendő hőt adjon le, más anyagok meggyújtásához. A pattintott szikra nem elég forró ahhoz, hogy meggyújtsa az élesztéket. Szükséges egy köztes anyagra, ez a szenesített pamut.

 Szükséges egy kis zárható fémdoboz, pamut anyag, pl. szakadt póló. ( vigyázat nem lehet műszálas, csak a 100% pamut felel meg) a pamutból akkora kockákat vágunk amekkora belefér a doboz

 Első ízben jobb, ha fehér színű az anyagunk. Nekem most csak zöld színű került a kezembe, Néhány kockát beleteszünk a fémdobozkánkba, lezárjuk de a fedelére szöggel lyukat ütünk. Rátesszük a tűzre. Hamarosan fehér füst kezd el szállni a kis lyukon felfelé.

Idő után eláll a füst. Levesszük a forró dobozkánkat, s miután kihűlt, kinyitjuk. Ha az anyag mindenütt szép fekete, kész.  Forgassuk át, ha még látunk barna foltokat, zárjuk le és tegyük vissza.

 Na ezért kell a fehér póló, kezdéskor jobban meglátjuk a szín különbséget. Első alkalommal a dobozt se töltsük tele.

Tovább hevítjük, ismét fehér füst száll fel, majd annak megszűnésével újabb ellenőrzés.

Amennyiben jónak ítéljük, következik a munkánk eredményének a tesztelése. Kézbe véve leheletvékony, fekete, az ujjainkkal könnyen széthuzhatjuk.  Szikrát pattintunk rá. Azonnal izzani kezd, kitűnő munkát végeztünk.

Tapló. Nehezebb elkészíteni mint a szenesített pamutot. A lényege, hogy a taplót fahamu lúgos oldatában hosszasan főzzük,  majd kiszárítjuk, szétválasztjuk a számunkra hasznos részeket.

Nagyító lencsés tűzgyújtás. 3-4 cm átmérőjű, 3-4 szeres nagyítású nagyítólencse, napfény, és szenesített pamut szükséges.

A fentebb leírt, szenesített pamutot, nagyító lencsével is izzásba hozhatjuk másodpercek alatt, majd ugyanúgy járunk el mint a kovás módszernél. Száraz éleszték  közé fogva, finom fújással életre keltjük  a tüzet.

https://www.youtube.com/watch?v=SA65MkAgqBI

Izgalmas feladat, télen jégből készíteni nagyító lencsét, és azzal tüzet gyújtani.

A másik az ősibb módi, csak a természetben fellelhető anyagot, fát használunk

Már valahol az őskorban járunk. Az ijas tűzfúrás. Az eddigiek közül ez a nehezebb. Sok gyakorlást, tapasztalatot, igénylő feladat.  A felszerelés részei: alap, szár, tokmány, íj.

Minden alkotórészét a természet adja. Itt nincs kipattanó szikra. Filmen láttam egy bushcraftert, ő íj nélkül  a két keze közé fogva forgatta  a szárat és így gyújtott tüzet télen.

Az alapba késünkkel kis lyukat vájunk. Beleillesztjük a szár legömbölyített végét. A szárra egyszer rácsavarjuk az íj idegét. A szár felső végét, mely szintén gömbölyített, a tokmánnyal szorítjuk le az alapba. A másik kezünkkel az íjjal, fűrészelő mozdulatokkal pörgésbe hozzuk a szárat. Miközben oda- vissza pörög, az alapban, a mélyedésben, a súrlódás okozta hő égetni kezdi a fát. Miután szép kis fészket fúrtunk, leállunk. Késünkkel, az alapot adó fa szélétől, a furatig ék alakú bevágást képzünk. Az alaplap teljes vastagságában. A tokmány egy mélyedéssel ellátott lapos fa. Itt is van súrlódás, hőképződés, ami nekünk nem kell. ezért a tokmányt érdemes nedvesíteni. Akár zöld növényi levéllel. A tokmány lehet egy --konzervdoboz is. Jól könnyen forog benne a szár,de jól fel is forrósodik a kezünket égetve.  A sikeres tűzgyújtás, a megfelelő alap és a megfelelő szár kiválasztásán múlik. A szár elegendő, ha 10 – 15 cm hoszzú.. Nem kell akkora mint  a képen látható. A bemutatott képeken én a közeli erdőből hoztam száraz fenyő ágat, abból készítettem. Ha ezekkel megvagyunk, együtt is a készlet.

Alap, beleállítva a szár, rátekerve az ideg. Bal kézzel, a tokmánnyal, leszorítjuk a szárat, úgy mint az előbb.  Kezdődhet a fúrás.

Lassan füst száll fel, az alapban feketedik a mélyedés. Finom sötétbarna színű, égett fapor gyűlik, tapad meg, az ék alakú vágásban. Kés hegynyi mennyiség, parázzsal a közepén. No ezt a kis parazsat kivesszük az ékből és a száraz fűcsomó élesztékbe tesszük. Két kezünkkel

összefogva a csomót, finoman fújjuk. Az eredmény, erősödő füst felhő, és végül a belőle felcsapó láng. 

És ha már ég a tűz, büszkén vállon veregethetjük magunkat.

A téma kimeríthetetlen, de remélem a kezdőknek segítséget  tudtam nyújtani az alapokhoz. Ez eddig csak a meggyújtásról szólt. A tűz táplálása elhelyezése, a tűz helye, egy másik írás témája.