Ponyvalak II.

                      

Ponyvalak II.  

                        A természet védelmének érdekében, mit teszek az építéskor.

Ez egy tengerparti homokbuckás, melyet a  boróka, és alacsony fenyők foltokban benőttek. Ezek között a bokorfoltok között tisztások, átjárók vannak. Én ezt a keskeny átjárót szemeltem ki magamnak, amely, a közepén kiszélesedik, kis tisztást képezve. Mivel szűk a hely, a fák ágai fent összeérnek és így nyújtva védelmet a nyári tűző nap ellen. Napfény így is jut be, de csak szűrve.

Az átjáró egyik végére tettem  kaput, és mellette nád vázra kötözött pálmalevelekkel zártam le.

A pálma ágakat nem én vágom le, hanem az üdülőhelyen gyűjtöm. Valamiért szokás a pálmák felnyírása, és nem csak a szárazat vágják le, hanem a zöldet is. Ezeket az út mellé kiteszik, hogy a lomtalanítok elszállítsák. Én ebből gyűjtögetek.

Az átjáró másik végét, neveztem ki a hátuljának. Ez szűkebb is, bozótosabb is, és a másik oldal jobban tetszett bejáratnak. Ide is készítettem kis falat nádból és pálmaágból. Majd kívülről, a fennmaradt kis nyitott részbe, a helyben fellelhető száraz, tüskés kórókból bepakoltam.

Pár méterről nézve is alig látható a tábor.

A fákhoz semmit nem szögelek, csak kötözök.

A bejáratnál alacsonyan keresztben növő ágtól már véresre vertem  felyem az első napokban. Védekezésül bevontam egy Polifoam csővel.

A bejáraton is kanyarítottam, lejjebb hordtam a lejtős homokból, és megszoktam, hogy fejre vigyázni. Feltartott kézzel kell bemenni.

A bajárat oldalára felkerült homokkal kis kertet csináltam, ahová a parton talált szivacsok, kagylók, mészvázak kerülnek, udvar dísznek.

Ennek a szépiának a mészvázába hogyan kerültek bele ezek a csövecskék, rejtély előttem. Így szedtem fel a partról.

A bejáratnál az egyik ágat, egy a bozótban talált, vasdarabbal nyomtam arrább.

Azt nem lehet letagadni, hogy sajnos sok a szemét, az itteniek sajnos ilyenek. Amikor itt elkezdtem tábor verni, 7 zsák szemetet hordtam el innen. Nem csak a környékemen tartok rendet, de felszedem a szemetet amerre megyek, az ösvényem mellett és a tengerparton is. A szinte állandó szél is bejátszik a szemetelésbe . Kellemes élmény volt, amikor egyik nap, látom, hogy jön a halász otthonról, húz egy zsákot maga után és szedi fel az útjába kerülő szemetet. Korábban már látta, hogy én takarítom a bozótost is. Valahogy úgy éreztem jó példával járok előtte.

A bejáratom előtt, mindkét oldalt, a fenyők ágaira zsinórt kötöttem, mellyel félre tudom húzni és úgy rögzíteni, pláne ha a kerékpárt hozom ki, vagy viszem be.

Zsinórral összefogott ágak

Ezzel a náddarabbal rögzítem egy ágvillában, a felhúzott ágaktól feszes zsinórt.

A bal oldali már bonyolultabb. A megkötözött ágról a zsinórt áttétellel bevezetem és ott egy ágcsonkba akasztom a zsineg végén lévő fület.

Az ágak leengedve, a bejárat elé.

Mindkét oldalt felhúzva

Nyitott kapunál

Üregi nyulak élnek körülöttem, lassan megszokják állandó ittlétemet. Énekesmadarak,gyíkok, gekkok gazdagítják az élővilágot. Nem messze innen Agámák is élnek, és egy elütött Négycsíkos sikló hevert az úton. Tavaly naponta megjelent egy Feldegg sólyompár esti vadászatra. Sok virág, színes lágyszárú növény a szomszédom.