Utazás kis nehézségekkel.

Utazás kis nehézségekkel.

Amikor a minden késik, vagy el sem indul.

Az elmúlt években rendszeresen utazok Európában, és általában repülőgép is szerepel a járművek között. Eddig gondtalan, eseménytelenek voltak az utak. Hát most nagyot fordult a helyzet. Röviden a lényeget elmesélem.

Az úti célom, az Azori szigetek, az Atlanti óceánban. Werfen ben lakom, innen indultam vonattal. A helyi járattal, a 40 km re lévő Salzburgig eseménytelen volt az út. Itt átszálltam a Müncheni vonatra, hogy eljussak a reptérre. Tudni kell hogy, Salzburg város határában van a Német határ. Néhány perc késéssel el is indultunk. Átléptük a határt, aztán egyszer csak megálltunk. Csak álltunk, csak álltunk,. Jött a kalauz, de nem tudott semmit mondani. Kis idő elteltével bemondják, hogy jelentkezzenek akik a Müncheni reptérre mennek. Szépen összejöttünk, kilencen voltunk. A főnök taxit rendelt, amit a vasút fizetett ki természetesen. Nagyjából 130 km kellett még megtenni. Ezzel már nem volt gond, időben le tudtam adni a poggyászomat és kézbe venni a jegyemet. Kár volt idegeskedni, mert félóra késéssel szálltunk fel. Lisszabon volt a következő állomás. Itt át kellett szállnom a szigetekre tartó gépre, ami csak másnap ment. Én csúsztattam egy napot, hogy megnézzem a várost. Emiatt két éjszakát a reptéren aludtam. Az elsőt a kövezeten, a másodikat már kényelmesebb padon.

4 óra tájt megviselten kelek, féltem hogy elalszom. 5,45 kor kellene behajózni, de 5 órakor még semmi. Lassan kiderül, hogy ez a gép nincs, majd csak 10.30 kor lesz egy másik. Addig is büfé jegyet kaptam, amit beváltottam egy kávéra és egy meleg szendvicsre.

Ez az utazás kalandosan indult, mi lehet még? Lerobban a vonat, késik a repülő, a másik már nem is indul.

Semmi baj, van időm, nem rohanok sehova.

Még egy óra késéssel ez is elindult.  Az út kissé rázós volt, be kellett kötni magunkat, de épségben landoltunk.

Bő egy hónap multával indultam vissza arra amerre jöttem.

A kaland folytatódik.  Ha már lúd legyen kövér.

Korán kisétáltam a repülőtérre. Bejelentkeztem, jegy kézben, felszálláshoz az 5 ös kapu. Már bekellene szállnunk a gépbe, amikor valamit bemondanak, az 5 ös helyett a 6 os kapu. ??? Érthetetlen, ugyanis az egész repülőtéren egyetlen gép áll bent ott előttünk. Nem mindegy hogy jobbról vagy balról közelítjük meg. Hát nem , mert sehonnét sem. Ezt a járatot törölték, a gép ott maradt, A 15 órási törölve, majd 17.15 kor lesz egy. OK  csak egy a gond, lekésem a csatlakozást. Itt most hosszadalmasabb történések voltak. Visszamentem a rendőrségi kapun, aztán jöttek a csajok. Egyik ablak,másik ablak. Segítőkészek, aranyosak voltak. Ha még nem említettem volna, Portugálul sem tudok. Aszongya hogy a menetrendem a következő kép alakul. A mai járattal ? elrepülök Lisszabonba. Mivel csak másnap tudok tovább menni ezért kaptam egy szép fejléces feljegyzést ami szerint, éjszakára elhelyeznek egy hotelben, a közlekedés oda – vissza taxi val. Természetesen a TAP számlájára.

Már természetes volt, hogy a teljesen üres repülőtérről késve szálltunk fel.

Ja, hogy el ne felejtsem, a mellettem ülő, középkorú hölgy, a felszállás előtt vetette magára a kereszteket. Nem egyet, hanem egymás után sokszor. Tudhatott valamit.

Itt is göröngyös volt az út.

Csak megérkeztem.

Izgultam, hogy majd mit szól a taxis, ha pénz helyett egy levelet adok neki. Inkább előre figyelmeztettem. No fene, semmi gond. Ismerik ők ezt.

Gondoltam valami átmenő szállás lesz, helyette a Olaias Park Hotel – nél álltunk meg, 19 emeletes 4 csillagos szálló. A recepciós kifizette a taxit.

Megkaptam a mágneskártyát, a 6, emeleti szobámhoz. internet , tv , telefon, lég kondi stb.  Reggel 5.45 re kértem ébresztőt, 6.30 taxit. A reggelihez sajna túl korán indultam, ezért az elmaradt. Kárpótlásul viszont jó kis vacsorát fogyasztottam el az első emeleti étteremben. Leves, hal , sütemény. Ez  eddig jó. Reggel semmi gond, a portás hívja és fizeti a taxit. Azon vigyorgok, hogy a filmekben mindig a vendég fizet a portásnak, itt pedig minden fordítva.

Repülőtér. Rengeteg ember. és majdnem annyi rendőr. Nem tudom mi van de érkezésemkor is feltűnt a sok zsaru, de nem kötözködtek, nem rugdostak fel a földről, hagytak aludni.

A megszokott eljárás, az S 23 as kapuhoz kell menjek. A kaput megtalálom, de nincs kiírva semmi. Mármint hogy vanni -van, de az nem jó nekem. 8.50 kor kellett volna felszállnia a gépemnek, de nyoma sincs. Hogy is tanultuk a fizikában, semmi sem vész el csak átalakul. Hopp ,hopp van itt valami, a járatszám szerint 10. 05 kor fog indulni, a 20 asról. Szokatlan, hogy már egy órával korábban elkezdtük elfoglalni a helyünket. Az a kis késedelem amivel indultunk, már szót sem érdemel.

Ezt utánozza valaki.

Jó utazást, repülj a Portugál légi társasággal. Ingyen koszt, kvártély.

Mindezek ellenére semmi kifogásom, én kellemesen utaztam.