Barlang bivak

Barlang  bivak

1. Munkanap 

Ma elkezdtem a barlang szállásomat renovállni. Nevezhetem az Alpesi nyaralómnak is, a Salzach folyóra néző terasszal. Egy régi mesterségesen vájt üreg, a folyó partján alázuhanó , kis törésekkel,  200 m magas  sziklafal tövében.

Lehet hogy ezt is hajdan robbanó anyag tárolására használták, az út építők, folyó szabályzók.

Werfen től néhány km – re a vár alatt bukkantam rá erre. Csendes hely, kevesen járnak erre. Az ide vezető dűlő út a sziklák alatt, egyre keskenyebb. Eleje sorompóval zárt, a vége pedig a folyóba torkollik. Erről az ösvényről lehet bejutni a barlangomhoz .

Hajdan ajtaja is volt amit természetesen az idő és az emberek vas foga felemésztett. A nyomokból ítélve néha kijönnek ide tüzet gyújtani, iszogatni.

A barlang enyhén szemetes volt.

A bejárat előtti részt, egy gyökerestül lecsúszott bokor uralta. Ennek az elszedésével kezdtem. A hajdani tűzrakó helyet szétbontottam, és a belőle származó, körülöttem heverő kövekből felépítettem az ujj tűz helyet.

Azt hiszem mondhatom, hogy Magyarországon általánosan elterjedt szabad tűz, a talaj síkjában van. Ezt esetleg kövekkel körbe rakják. Az Alföldön a szikesen természetesen nem , mivel a kő nagy kincs. Előfordul hogy tűzgödröt ásnak  a szél védelem ellen.

Én itt megemelem a tűz helyét, ,mert igy kényelmesen mellette űlve tudok főzni, nem kell a földig le hajolnom. / ide még megírom majd a Alpesi kémény nélküli fekete konyhákat, / 

Ezt később még átépítem, mihelyt a célnak alkalmasabb köveket találtam, és miután elkészült a grill rácsom, és a forgatható emelhető bográcsállványom. / Ezeket a Lappföldi utamon tanultam /

Josef nek, a volt főnökömnek nagyon tetszik amit csinálok és besegített. A kis busszal talicskát és egyéb szükséges kerti szerszámokat hozott le a dűlő útig. Ezek nélkül is meglennék, csak néhány nappal tovább tartott volna a mai munkám. Az ilyen segítségekkel nem tekintem a munkát kisebb értékűnek. Pláne hogy ezek azért kellettek, hogy más emberek évtizedek óta otthagyott szemetét eltüntessem. A mai munkám erről szólt.

 A barlangban zsákba szedtem amit találtam,aztán lapátolni kezdtem a talicskába az aljzatot borító törmeléket, köveket a benne rejlő szeméttel, melyet válogattam és zsákoltam.

Szorgos munkám csodás felfedezéseket nyújtott.

Először is ráleltem a Barlangi Nyúl csontvázára, fején még a fülek porcai is megmaradtak. Csodás felfedezés, a nagy doktori disszertációm témája lesz. / fotó /

 Ennyire felspannolt állapotomat még tovább fokozta a Homo Barlangikusz nyomának felfedezése. Úristen miket rejthet még a föld, elszenesedet ágak a tűz nyomát bizonyítják. És most, ez nem lehet igaz!!! Micsoda egyedülálló tárgyi dokumentumok. Indiána Jones szégyenkezhet. Ezért már a nobell díj várományosa lehetek.  Ezt még soha senki nem bizonyította. A Barlangi Ember, a Homo Barlangikusz, értett az üvegfúváshoz. Páratlan felfedezés. Itt a bizonyíték a sok sörösüveg maradvány. Mert hogy sört ivott az köztudott tény, hiszen az alkoholt az emberrel együtt találták fel. / fotó/

Ezt a sok értékes leletet egy szép fekete szemetes zsákba gyűjtöttem, hogy alkalom adtán a helyét ,megillető hulladék üveggyűjtő konténerbe helyezzem nyugalomra.

A hegy anyaga kissé morzsalékos, ezért potyog a plafon, kisebb, nagyobb darabokban. Inkább csak kisebb. Szóval nem veszélyes méretben. Ezek a darabok, törmelékek  keveredtek a történelem szemetével. Talicskába lapátoltam a helyiség aljzatának egy elég jelentős rétegét és a terasz előtti gödrös részt paníroztam ki vele. Természetesen a napvilágnál már jól látható hulladék nélkül, mert az a már említett zsákban merült el.

Tea mécseseket helyeztem el a kiugró részeken hogy lássak is valamicskét. Ezzel el is ment az idő kora délutánig.

Ekkor a megbeszélt időben jött Josef, hogy hazavisz, de én inkább maradtam ebéd nélkül, mert nem akartam félbehagyni a takarítást.

Szépen egyenletesre gereblyéztem a most már szemét mentes kőfülkét.

Barlangnak neveztem eddig mert a hivatalos besorolása, mérete szerint, eléri a barlang méretet. Mesterségesen vájták, nevezhetem kőfülkének is, a méretei, még nem mértem meg, de nagyjából 3 m hosszú, 2 m széles és nagyjából ugyanennyi magas. Természetesen nem szabályosan faragott. 

A plafont, az oldalfalat kocogtatva a gereblyével elég rendesen omladozik. Ezek csak lehet hogy korábbi fagyási omlások. Nem tartok attól hogy rám omlik, mert már évtizedek óta megvan és nem omlott be. Hát akkor most miét pont az én fejemre szakadjon. Majd holnap az ács kalapácsommal, amelyet kőzetgyűjtésre kivállóan lehet használni, végig kocogtatom mindenütt és leverem ami le kívánkozik. Ezzel téve biztonságossá.

Észre sem vettem, hogy időközben szép csendesen megeredt az eső. Nem volt újdonság, napok óta esik. Ami viszont kellemesen meglepett, hogy a felettem tornyosuló, áthajoló sziklafal olyannyira meg véd, hogy még a  tűzrakhelyem is szárazon maradt. Ez szúper. Azért én mindenesetre, egy kisebb, második tűz helyet is készítettem a bejárattól jobbra, egy kis kőpárkány mögött. Viharos időben itt tudok főzni, és úgy vélem hogy a füst nem fog befelé menni.

Az ajtónyílástól balra, az omladékot elkaparva, terepet egyengetve helyet készítettem a tüzelőnek. A felfűrészelt rönkfának. Körülöttem sűrű erdő, sok száraz fával.  

A tüzelő gyűjtéshez a folyam is hozzájárult, a kanyarban lerakott tekintélyes mennyiségű uszadék fával. Egy pusztai ember ettől nagyobb áldást el sem tudna képzelni. Egy család minimum egy évre elegendő száraz fája hever alattam a parton. Tudom mit beszélek, éltem a pusztákon is.

Néhány nap, de maximum egy hetes munkával olyan magasra fel tudnám hordani a tüzelőt hogy egy árvíz ne sodorhassa el. Ez még csak a folyó medrében van. Némelyeket meg sem bírnám mozdítani. Túlélésnél, bushcraftnál minden használata megengedett, amihez hozzájutunk. Ezért most engedélyezem a láncfűrész használatát. mert Josef hozta, hogy segítsen a munkámban, és holnap is itt hagyja nálam, hogy használjam. Pontosabban mondva elhoz szerszámostul. A hátizsákomban lévő kézi szerszámokkal is eltudom végezni a feladatokat, csak tovább tart, több fáradtsággal. Más dolgom is van, ezért elfogadom a szerszámokat.

A mai napon elvégzett takarítással, terep egyengetéssel meg vagyok elégedve. Délután értem haza, fel a várba. Holnap, tüzelő gyűjtés fűrészelés, és közben elkezdem gyűjteni az anyagot a tábori bútoraimhoz. Kerti fotelt és Észak Amerikai Indián fekhelyet, 

Vilobedet akarok készíteni, elsőként. A többi majd jön sorban. Úgymint grill rács, emelhető – süllyeszthető forgatható bogrács tartó.

És ez csak a kezdet.

Régi mondás, hogy a remény hal meg utoljára.

Hát én sokat reménykedek. Most is abban, hogy nem köt belém a Gemenide. Én kidumálom magam, azt vagy be veszik, vagy nem. Végül is mondhatom, hogy egy, a közösség számára kitakarított, felujjított, menedéket és egy kulturált tűzrakó helyet készítek. Már a tűzoltó vödröt is elhelyeztem, vízzel együtt természetesen, pedig még nem is gyújtottam tüzet.

Mára ennyi.