A Fáklya-kályha.

Fáklya és tűzhely

A Fáklya-kályha.

Ez egy saját fejlesztésű fáklya és kályha is egyszerre. A sokak által már ismert északi rönkkályhákhoz hasonló de kissé más megoldású.

Dániában egy kertészeti áruházban láttam először, több mint húsz éve. Fáklyának árusították. Nyírfából készítették. A függőleges furat kb 50 – 60 mm átmérőjű lehetett.  Az alsó lyuk kisebb, de akkora, hogy  egy teamécses belefért. Azt kellett meggyújtani.  Ennek, egy bushcraftos változatát mutatok be.

Egy 16 mm es cigányfúrót használtam hozzá.

 Befúrtam hosszában, majd alul keresztbe, hogy találkozzon a két furat.

Ez a fúrószár a menedéképítő szerszámaim tartozéka, amelyet magammal viszek akkor, amikor ilyen jellegű táborozásra készülök. Ezt a cigányfúrót használom, nyírvíz csapoláshoz, gyantacsapoláshoz, menedékhez, táborépítéshez, és most a fáklya kályhához is.

Ilyen kis furatot begyújtani nem könnyű. Én most spirituszt használtam hozzá, de alkalmas a fenyőgyanta, gyertya viasz, faggyú és egyéb éghető anyag.

A furat nagyon vékony, ezért nehezen gyullad be. Sokáig csak izzik, de miután kellően áthevült, kibővült a kürtő, lángra lobban, és igen hevesen ég.

A tetejébe 3 szöget ütöttem, amely lábként szolgál a lábosomnak, és nem zárja el a füst útját.

Hangulatos fáklya, tűzhely.

  

Megfőztem rajta a vacsorám

Egyetlen kis rönkből. Hátránya a Ferröer kályhával szemben, hogy fúróra van szükség, és a begyújtása is nehezebb. Előnye az alsó furat és a hosszú kamin következtében, hogy az égés hevesebb, hosszú lángja erősebb fényt ad.

Ez alkalommal, ezt a fáklya-kályhát, 2 órát hagytam égni, majd kioltottam.

Másnap reggel fotóztam le a maradványait, még hosszú időt kibírt volna, üzem közben

 Fáklya tűzhely, másképp.

Szeretek síelni. A csúcs számomra az, amikor felpakolom a hátizsákom, több napra készülve.

Az övembe fűzve egy 80 cm hosszú fürészlap, az övemen kések, bicska fűrész, EDC táska, tűzszerszámokkal.  Balta a hátizsákban.
  Természetesen a hótalpakat is felerősítem. Sílécet kötök, és napokra eltűnök az Alpok hegyei között.
Felvonóval felvitetem magam a csúcsra. Onnan a kisebb hegyeket kerülgetve siklok le ameddig csak lehetséges. Ekkor a sílécet hótalpra váltom  és a meredek oldalakon  már azzal mászok felfelé.  Csend és a magány vesz körül. Ilyenkor már ember nem jár erre, a hegyi legelők üresek, az állatokat lehajtották, még a tél beköszönte előtt. Kemény itt az élet. Én szeretem.
 Szikrázó fagy, napos idő. Feljutottam a nyeregig, amely a Tennen hegységen vezet át Dachstein felé. A tengerszint magasság itt kb 2000m.  Az idő csodálatos, feledteti a fáradtságot. Meg sem állok itt. Majd holnap visszajövök. Most jobbra veszem az irányt és fel tovább hegynek. A hó mélységét nem tudom, több méter lehet. Hótalp nélkül mellig süllyednék a felső, laza, hórétegben.  Ezt már tapasztalatból tudom. A hegy teteje még a fahatár felső részén fekszik, enyhe dombot alkot. Itt ütök tábort, itt alszom ma.
A hótalpas lábammal taposom a havat, helyet készítve a sátramnak.  A letaposott aljzat, még így is puha fekhelyet biztosít.
A völgyet köd borítja, jut a sátramnak is belőle.
 

 Lenyügöző a látvány.
 

A köd eloszlik tisztul a kép.
 

 A fák tövében kis buckára lelek, itt alig van hó.  A hobókályhámban tüzet gyújtok és készül a vacsora. Hólé olvasztás, fenyő tea , a tatonkában a leves és utána a rizs.

 

A nap már alacsonyan jár, és hosszú árnyékot vet a hóra. Ahogy mondani szokás elakad a lélegzetem. A látványtól nem tudok szabadulni, nem is törődöm a tűzrakással, a melegedéssel. Ma amúgy is sátorban alszom, nem tűz mellett.
 

 lassan alkonyodik.
 

 Felkel a hold.
 

 Sokáig nem bújok be a sátramba, nem tudok szabadulni az előttem elterülő látványtól.
 Nyugodtan átaludt éjszaka után, frissen ébredve fogyasztottam el reggelire az estéről meghagyott maréknyi rizsemet. Folytattam utam.
 

Átkelve a hegységen, az éjszakát egy erdős szurdokban töltöttem.
 A táborozásra alkalmas helyen csak a hó tetején tudtam volna tüzet gyújtani. Mivel csak a főzéshez kellett ezért a következő megoldást választottam.
Egy kidölt fáról lefűrészeltem egy kis rönköt, ketté hasítottam, és a feleket egymáshoz illesztve a hóba nyomtam. Kissé ferdén, de megállt rajta a bögre. A hasíték alját begyújtva, égett a kis tűz és rajta a vacsorámat megint volt hol elkészítenem.

Itt a szurdokban sötétebb volt, ezért fáklyát rögtönöztem.
Száraz ágakat törtem, és csokorba fogva, szorosan egymás mellé beleszúrtam a mély hóba. Középen meggyújtottam és készen volt az esti világításom.
 

 Esteledik a táborban.
 

 Ember nem járta helyen, a magányt,  a tűz mindég változó fényének nézésével oszlatom el.
 

 Ezen a fáklyán is lehet főzni, csupán arra kell ügyelni, hogy a gallyak teteje egy síkban legyen.