Kerékpáros csavargás, Olaszországtól - Görögország - Ausztria. II.

 II. rész

                                  Horváth ország

 

Ráleltem az Umag i a útra. Alacsony hegyvidék, néha már nem bírtam az emelkedőn a felfelé hajtást és tolnom kellett a kerékpárt. A dombtetőn elnyertem jutalmamat és a tuloldalon repeszthettem lefelé.

Umag, tengerparti kisváros. Próba kép a bankkártyámmal vásároltam ennivalót. A helyi pénz a Kuna. 1Euro kb 7 Kuna.

A jelzett kerékpár utakban, térképekkel ellátott információs táblákban nem volt hiány itt sem.

A meleg nyári időben, az esti pihenőt a partokon akarom tölteni, ahol kezdésként megmártózok a hűs habokban.

Hol lehet letáborozni, amikor lépten, nyomon a mindent tilos táblákba botlok.

Az út hegyoldalakban kanyarog, magasan a víz fölött. A part nagyrészt sziklás, emiatt nehéz kerékpárral lejutni a vízhez.

A homokos partok szinte kivétel nélkül, már foglaltak. Strandok, szállodák napozói. Ez kíséri végig az egész Adria partszakaszt. Nem nekem való hely. Túlzsúfolt. Ezt már tudom régóta, hiszen autóval már többször végig mentem itt.

Nem könnyű nyugodt helyet találni. Egy villa hátsó kerítése mellett bokros csendes helyre lelek. Egy hölgyet látok bent. Megszólítom és kérdezem, nem lenne e gond ha a kerítésén kívül megalszom. Kerékpáros világjáró vagyok. Mosolyogva magyarázza, hogy a Policáj, szólni fog érte. Ott hagyom, tekerek tovább, de már ideje megállni. Kőfalak között gyalogösvény vezet le a partra. Nem látok senkit, hát szép csendben lepakolok. Napok múltán ismét megkérdeztem valakit, hogy ott éjszakázhatnék e, a válsz ott is a policáj volt. Többé már senkit nem kérdeztem meg. Ez a mindent tilos, nem az én világom. Nem is szeretek ide járni, de most így alakult.

Éjszakázó helyem a falak tövében. Sátor nélkül. Így nem látszok kempingezőnek.

Úton, útfélen

Gyakori látvány az elütött, kiszáradt sikló.

A partoktól távolabb, a bozótosban nyugodtan megalszom. Ennyiből áll a táborhelyem. Nem főzök, tüzet nem gyújtok.

A térkép szelvényemen megtalálom ezeket a helyiség neveket.

Változatos, szemnek kellemes tájakon haladok.

Más csavargókkal összetalálkozva, üdvözöljük egymást.

Ez a testvérpár Kínába igyekszik, 26 és28 évesek. Egy év alatt terveznek eljutni oda. Jó utat kívánok !

 Néhány kép az út ezen szakaszáról. Hegyes, dombos úton haladok. Gyakran kell tolnom a kerékpárt. Lassan haladok. Déltájt hosszan pihenőzök, 2 -3  órát, majd estig fojtatom a tekerést. Így aztán bírom. Nem sietek sehova. Ha már megálltam egy emelkedőn, legyen az bármilyen enyhe, elindulni már nem tudok, a térdem miatt.

A hosszabb emelkedőt a szívem nem bírja, a tűző napot a fejem.

De minden rendben.

Papírtérkép kontra Navigációs készülék.

Pár napja mikor a térképemet tanulmányozva álltam az út szélén, megállt egy Német srác montival. Itt nyaral a közelben, és bicajjal járja a vidéket. Kézbe vette a Gps t visszafelé akart irányítani. Mondom, az szóba sem jöhet. Egy nagy öblöt kellett megkerülnöm, ezt el sem lehet téveszteni. Ő csak a készülékét nézte, a térképről fogalma sem volt és arról sem hogy hol vagyunk. Melyik a jobb és melyik a baloldal. Csak a pici nyilat a képernyőn,csak azt nézte, még el nem tűnt. Adás szünet.

Jók ezek a modern kütyük, és néha segíthetnek is, de csak ezekben bízni nem szabad. Nekem nincs, nem is kell. Telefonom sincs.

Kell a papírtérkép, és ismerni is kell. Állandóan tudni kell hol is járunk. A technika tudatlanná teszi az embert, meghülyíti, ha csak arra hagyatkozik. Aki nem tud nélküle élni, vigye, de a térképet se hagyja otthon.

Na jó előfordult velem is olyan, hogy nem volt térképem és fejből mentem, de nem volt navigációs készülékem sem!!!

Ma az út 6. napján fogyott el az Osztrák 1kg os barna kenyerem. Eszem a müzlimet, a kolbászt, szalonnát, de alig látszik, hogy fogyna belőle.

29. 05

A naplót nem írom rendszeresen, és csak a fényképezőm dátum bélyegzőjéről tudom, hányadika van.

14 óra után elérkezek egy komphoz. Együtt érkezünk meg, csak én a hegyről a hajó pedig a szigetről.

Ha jól számolom, ma eddig 50 km t tettem meg. Még nem találtam pihenésre alkalmas árnyas helyet, ezért nem is ebédeltem még ma.

Nagyon meleg van, elkelne egy hűvös hely és egy nap pihenés.

Ahogy a túlpartot elnézem, ennél sivárabb sivatagban sem jártam még.

A változatosság kedvéért, és azért mert itt még nem voltam, hajóra szállok,  és átmegyek Pag szigetére.

Eddig is gyérült a növényzet, de a szigetre átérve. ….

Ez már kő sivatag.

Egy öreg elütött Görög teknős az úton. Mindég sajnálkozva állok meg náluk.

Újabb találkozás

Magányos élelmiszer bolt. Ezek tele vannak ital hűtőkkel és bő választékkal.

Mellette egy nagy fa hűvösében töltöm a déli hőség óráit.

Ez az irány pont jó lesz nekem.

A speciális kerékpáros öltözetem. Kalap, gatya, túraszandál. Sisak, mellény sehol nem volt kötelező.

A kedvencem lett ez az orosz kolbász. A Magyar lecsókolbászhoz hasonlít, kellemesen fűszeres, és olcsó. 35 dkg és nincs 1 euro az ára. Este veszem meg, a félét vacsorára, a másik felét meghagyom reggelire. Addig még nem romlik meg a melegtől.

01.  06.

Beérkeztem Omis ba. Magas sziklákkal körülvet, mélyen benyúló öböl menti kis város. Hangulatos, szép a környezete.

Elérkeztem a Neretvához.

Hatalmas sík terület. Csatornákkal szabdalták fel, a belvíz levezetésére, a föld megműveléséhez.

Lassan besötétedik, de még az út szalad a kerekek alatt. Mindenütt vizes részek, ami száraz, az művelt kert.

Nincs mit tenni, behajtok az egyik gyümölcsösbe, az út menti nádas takarásában megvetem az ágyam. Fáradtan, jól alszom. Korán ébredek, percek alatt készen vagyok az összepakolással és már úton is vagyok. Olyan helyzetekben, amikor megzavarhatnak, már este visszapakolok a vacsora után, és ruhástól alszom, épp csak takarózok. Tényleg percek alatt el tudok készülni, még sötétben is.

Reggel még a lecsapolt kertek között visz az utam.

Majd vissza tér a dombvidék.

Délelőtt elérem Slano - t, mintegy 30 km rel Dubrovnik előtt.

Imáim meghallgatásra találtattak, ami a kiadós pihenőt illeti.

Az országút közel a településhez és a tengerhez is. Ezt azért jegyzem meg, mert ezen az Adriai úton, a parti út, sosem megy a parton. Nem is érinti. Akár 1 -1,5 km re a tengertől, és 200 m rel  a tenger szint felett kanyarok a hegyek oldalában. Innen meredek utakon kell lekacsázni a partra, ahol a gyakori zsúfoltság miatt nem találok, kedvemre való helyet. Ami a hűs árnyékot jelenti. Ezek nélkül délutánra már rosszul vagyok. Aztán tolhatom vissza a bicajt, fel az útra. Ezért alaposan meggondolom, hogy lemenjek e. Arra várok, hogy az út menjen le a víz közelébe és akkor nincs nagy kitérő.

Most pont egy ilyen helyre találtam. Az öblöt jobbról kerülve, a település vége felé Autós Camp az út mellett a parton.

Bemegyek, körülnézek. Domboldalban van, több szintes, fent a Recepció.

Előadom a szokásost. Mennyibe kerül a hely, 1 fő, 1 kerékpár részére, sátor nélkül. Majd hanyatt vágódok. 3 euro. Ennek köszönhetően itt aludtam két éjszakát, és napközben is nagyokat pihentem, kis körülnézést beiktatva.

Minden tiszta, rendes. Fedett grillező platz, tűzifával, ebédelő asztalok, padok.

Itt láttam egy élő Páncélos Seltopuzikot. Fotózni nem tudtam, mert gyorsan elbújt.

Itt egy fafajtával találkoztam melynek nagy hüvelyes a termése, csoportosan terem, és csöpög a leve. Ez alatt nem jó aludni.

Itt kell megjegyeznem, hogy Pag  -on is megkérdeztem ugyanezt egy Camp ben, és ott 22 eurót kértek volna. Csak néha megkérdezem, de még csak most aludtam Campingben és a teljes utam során talán még egy alkalommal.

Sátorban sem szoktam aludni.

Slano madártávlatból. Szemben az öböl másik végében található a fentebb említett Camping.

  

Bosznia

Rövidke szakasz, kerékpárral sem tart soká, még megállással sem.

Majd ismét Horváth országban járok.

Elérkeztem Ragusához, mai nevén Dubrovnik hoz. Szép látvány az óváros, a vár. Itt legalább két napot kellene időzni, hogy az ember magába szívja a hangulatát. Korábbi utamon már itt is jártam, ezért most nem megyek be,hosszú út van még előttem.

Az első érett füge.

Raguzza után 10 km re. az ebéd és a pihenő ideje, helye.

A déli hőségben mindig hosszabb pihenőket kell tartanom. Ehhez árnyékos helyet keresek. Európa ezen részén, ez eléggé nagy feladatot ró ki rám. Nagyobb fákat csak lakott helyen találok. Itt egy buszmegálló, de az üveg teteje és oldala miatt leginkább üvegháznak felelne meg.

Sok a bajom a meleggel, a napsütéssel. Pedig nem én vagyok az egyetlen ember aki keresi a hűs helyet. Rengeteg a pad a parkokban, a partokon, de mind a napon. Ezek rendszerint üresen árválkodnak, az a néhány amelyik árnyékban van, már foglalt.

A kerékpárom sztenderdje, már az út elején megadta magát. Emiatt is nehéz a helyzet, hogy hol tudom megtámasztani, hol tudok pihenni. Sajnos nekem meg ilyenkor le is kell feküdnöm, mert már rosszul érzem magam. Kora délutántól 16 – 17 óráig tartom a kánikula pihenőt, és aztán megyek, hajtom a pedált alkonyatig,  de volt példa,hogy még sötétben is.  A pihenő hely kérdése minden napos gond, ezért is említem meg ismét.

A kedvenc sör reklámúk. Mindenütt ott látható az utak mentén.

Aljon itt egy kis összefoglaló az eddigi utamról.

Gondolatok.

Élvezem a túrát.

Sok a Market. Enni, inni való bőven kapható. Az üzletek tele vannak ital hűtőkkel, és bennük bőséges választék, víz, üdítő, sör.

Negatívum. Árnyékos hely alig található. Nem gondolnak az utazókra, turistákra. Park padok nélkül, ha van azok is kint a napon. Ha akad egy – két árnyas, hely, az már foglalt. Ez is mutatja, hogy nem csak én keresem az árnyékot, hanem sokan mások is. A Turisták északról jönnek ide, nincsenek hozzászokva a hőséghez.

Kimerít ez az örökös hőség, napjában egy – két alkalommal rosszul leszek. Ilyenkor jobb híján, az út menti bokrok alá fekszem. Itt sincs hűvös, csupán nem tűz a nap. Ritkán, csupán két – három naponként adódik alkalom kényelmes pihenésre.

A hőség és a pihenő hely hiánya az egyetlen gondom. A hátam és a derekam miatt nem elég leülnöm, le is kell feküdnöm a pihenők alatt.

Ma 16. napja vagyok úton. Kevesebb időre nem is érdemes elindulni.

Ez már egy életforma. Jól érzem magam a bőrömben.

Már azt tervezgetem, hová menjek ez után. Hosszabb távra bolondság tervezni, mert valami úgyis közbe jön. Majd a pillanat hevében eldől. Miután kiengedtek a korházból. / A nélkül nem úszok meg hosszabb időt /

Az utak minősége, annál rosszabb minél délebbre kerülök. Azok a Balkáni állapotok!

Az út jelző táblák alapján néha nem lehet eligazodni.

Az Adria partján a 8 as számú út megy végig.

 Ezt tapasztaltam, de miért nem tudják ezt végig kiírni, hogy lássa is az ember előre, hogy mit figyeljen, ne csak az út végén jöjjön rá. Ha csupán csak ezt az egy szerencsétlen kis számot minden hol feltüntetnék, nehezen tudna az utazó eltévedni. De hát ez az Oszt blokk hibája, ilyenre építették, nevelték. Az értelem hiánya a vezetésből.

Míg ezeken bosszankodtam, Május 6.- án elérkeztem a Montenegrói határhoz.

Kerékpáros csavargás, Olaszországtól - Görögországi - Ausztria

Kerékpáros csavargás,  Olaszországtól  - Görögország - Ausztria.

I.             rész

Olaszország, Szlovénia

Eredetileg az volt a tervem, hogy Velencéből hajóval megyek Korfura és viszem magammal a kerékpáromat és majd a szigeten kirándulgatok vele. Onnan tovább hajóval és a kerékpárommal látogatok át más szigetekre.

A neten megnéztem a menetrendet. Május 23. – án és 24.-én hajnalban lesz hajó. Azért hogy bebiztosítsam magam, 22.- én délelőtt elindultam vonattal a Werfeni vasút állomásról.

Itt a peron szintbe volt a vagonnal, így kényelmesen betoltam a széles ajtón a kerékpárt a számára kijelölt helyre. Pár megálló után St. Veit be értem.

 Itt át kellett szállnom. A kerékpár szállítására jelzett helyen, egy szűk   ajtóval és a lépcsőkkel találtam szemben magam. Nagy kínlódással feltoltam a megrakott kétkerekűt. Miután az elejét fel és beemeltem, a kormányt el kellett engednem, ami természetesen azonnal keresztbe fordult. A nehéz hátulját emelve toltam fel, kínlódva..  Valahogy be is kellett kanyarodnom vele, és ezután láttam meg a tároló helyet. Egyetlen felakasztott kerékpár számára, ami természetesen foglalt volt. Maradt a folyosó az utazó közönség és a kalauz csaj nagy örömére. Természetesen a kerékpárra külön jegy volt. Csupán hely nem.

Két órás szenvedés után, Villachban újabb átszállás. Nehezen le és fel. Kaptam segítséget az utasoktól. Itt már rendes kerékpár szállító vagonban utaztam kényelmesen Velencéig.

Estefelé meg is érkeztem vonattal Velencébe.

Kis séta az állomás körül, ami az óvárosban volt.

 Nagyon kicsire sikeredett, mert a csendőrök udvariasan magyarázták, hogy itt még tolni sem szabad a kerékpárt.

Semmi gond, jártam már itt. Irány a kikötő. Előzetes információim szerint nincs messze.

Ez sem jött be. Sikerült találnom egy kikötőt, ahol tábla jelezte hogy utas szállítás. Csak egy őr volt itt kedvesen magyarázta, hogy innen bizony nem indul hajó. Kezembe adott egy igen sötét alig látható műholdas térképet, jelezve rajta a másik kikötőt.  Messze az öböl túloldalán. Egy hosszú hídon kellett áttekernem. Időmbe belefér. Sikerült még világosban oda találnom. A válasz itt is ugyanaz volt. Innen bizony nem lesz hajó. Egy másik kikötőből indul.

 Nem részletezem tovább. Fél Velencét bejártam térkép nélkül másik kikötőt keresvén. Abban nem is volt hiány, éppen csak a személyszállításra berendezkedettet nem leltem. Kóvályogtam az elhagyatott sötét utcákon, a rakparton, rakodók, raktárak, mólók, ahogy azt Rejtő is megírta, de ilyen helyekre tán még Fülig James is csak alapos megfontolás után tette volna be a lábát.

 Éjjel valamikor letelepedtem az utóbbi kikötő közelében, egy lépcső alá és figyeltem nem nyílik meg e a kikötő kapuja. Nem nyílt ki. Reggel vissza a belvárosba a hosszú hídon.  Nagy nehezen találtam egy Turista infó irodát. Ott azt a választ kaptam, hogy majd 26.- án lesz hajó. Kac – kac. El is higgyem? Mi lett a mai és a holnapi hajóval. Nem bízom én már ebben. Mit tegyek. Itt nincs kedvem maradni, haza nem megyek. Épp volt egy vonat Triesztbe, hát elmentem oda.

Kikötő, érdeklődés, hajó nincs. Két évvel ezelőtt innen mentem a 7.sz mólóról, Patrasba, Görögországba. A jelek szerint, most nem fogok.

Van viszont park, árnyas paddal. Fáradt voltam, lefeküdtem aludtam  vagy két órát. Valamivel frissebben ébredve, megvilágosodtam. Elmegyek a kedves helyemre táborozni. Átnéztem a féket, pumpáltam a gumikba, és rajt.

 Itt már otthonosan mozgok. Trieszten át kellene tekerni, megkerülni az egész öblöt, de ekkor megláttam egy ismerős kis hajót. Hoppá. Indulni készül. Felszálltam rá és át mentem vele Muggiába.

Ez egy hangulatos kis halászfalú.

Először is a kikötőben elszívtam egy pipát, majd bementem az Ó faluba, az ismerős horgászboltba, műanyag csalit venni tintahal fogásához. A kikötő kövezetén sok fekete folt volt ami jelzi, hogy eredményesen fogják őket a helyi horgászok. Tőlük tanultam én is a trükköket.

Az esti hűvösön kényelmesen eljutottam St. Bartalomeóba. A kemping nyitva volt, de elhaladva mellette, lementem a kikötőbe a régi  táborhelyemre, pár méterre a Sovén határtól.

Itt már megnyugodva lepihentem és tervezni kezdtem, hogyan tovább.

Innét már 26.-án hajnalban kellene elindulnom, hogy 10 óra előtt Velencébe lehessek. Ott megint nagy tekerés keresni a kikötőt. Mi van akkor, ha ez a hajó sem indul. Már a puszta gondolat is idegesítő volt. Semmi hangulatom sem volt megint Velencében kolbászolni, és keresni A kikötőt.

Inkább átmegyek Szlovéniába, azt majd meglátom, hogyan tovább.

Haza csak nem megyek ! No majd reggel, kialudva eldöntöm.

24. Május

Jól aludtam, szép reggelre ébredtem. Eldöntöttem, kerékpárral megyek Korfura. Legalábbis megpróbálom. Ha már kerékpáros túra, hát akkor legyen kerékpáros túra. Jutok, ameddig jutok. Öreg vagyok én ehhez. Hittem én.

Ráérek, had forogjon az a kerék. Így kezdődött a kaland.

Reggel átléptem a Slovén határt.

Rögtön a benzinkútnál vettem egy egész Balkánt mutató autós térképet.

                                              Szlovénia

Teljes felszereléssel,  beöltözve. 

Enyhén dombos vidéken, ragyogó időben hajtottam a pedálokat. Koperig. Itt felfedeztem a kerékpárjelzéseket, és hozzá tartozó számokat, betűket az út menti jelző táblákon.  Nem volt térképem, de azért boldogultam vele. Kerestem a városban Turista infót, hogy kerékpáros térképet vegyek, de nem találtam. Egy másik térképem, egy autós atlasz egyetlen oldala volt, mely Európát mutatta, a nagyobb városokkal és a főutakkal. Eredetileg ezt a szakaszt hajóval akartam megtenni, ahhoz meg a kapitánynak kell a térkép, nem nekem.

 Ennyi elég is hiszen a tengerpart mentén akarok menni.

Az újonnan felfedezett kerékpáros út, kellemes meglepetéssel szolgált.

Az alábbi képekhez nincs mit hozzá fűzni.

Az én utam a D8 –as, a jelzés hol megvolt, hol nyomát sem láttam, de majdnem a határig eligazított.

Néha mellékutakra váltott, de mindenütt jó minőségben, és szép helyeken vezetett.

Kulturált pihenők, információs táblák szegélyezik az útvonalat.

Szlovéniának csak rövid tengerpartszakasza van.

Egy üdülő helyen a Turista infónál kaptam kerékpáros térképet. Csak amolyan kedvcsináló szóró lap volt, de sokat segített.

A srác lebeszélt, hogy a rövidebb úton vágjak át az Isztriai félszigeten, mert az hegyvidék. Erre én is így emlékeztem.

Jobb, szebb, könnyebb a parti út, Pula felé. Igaz, hogy 2 -3 szor hosszabb, mint keresztül a félszigeten. A hegyi út nehéz lenne. A tanácsát megfogadva a határ után Umag felé terveztem az utat.

Egy szép természetvédelmi terület szélén haladva értem el a Horváth határt.