Kerékpáros csavargás, Olaszországtól - Görögország - Ausztria. II.

 II. rész

                                  Horváth ország

 

Ráleltem az Umag i a útra. Alacsony hegyvidék, néha már nem bírtam az emelkedőn a felfelé hajtást és tolnom kellett a kerékpárt. A dombtetőn elnyertem jutalmamat és a tuloldalon repeszthettem lefelé.

Umag, tengerparti kisváros. Próba kép a bankkártyámmal vásároltam ennivalót. A helyi pénz a Kuna. 1Euro kb 7 Kuna.

A jelzett kerékpár utakban, térképekkel ellátott információs táblákban nem volt hiány itt sem.

A meleg nyári időben, az esti pihenőt a partokon akarom tölteni, ahol kezdésként megmártózok a hűs habokban.

Hol lehet letáborozni, amikor lépten, nyomon a mindent tilos táblákba botlok.

Az út hegyoldalakban kanyarog, magasan a víz fölött. A part nagyrészt sziklás, emiatt nehéz kerékpárral lejutni a vízhez.

A homokos partok szinte kivétel nélkül, már foglaltak. Strandok, szállodák napozói. Ez kíséri végig az egész Adria partszakaszt. Nem nekem való hely. Túlzsúfolt. Ezt már tudom régóta, hiszen autóval már többször végig mentem itt.

Nem könnyű nyugodt helyet találni. Egy villa hátsó kerítése mellett bokros csendes helyre lelek. Egy hölgyet látok bent. Megszólítom és kérdezem, nem lenne e gond ha a kerítésén kívül megalszom. Kerékpáros világjáró vagyok. Mosolyogva magyarázza, hogy a Policáj, szólni fog érte. Ott hagyom, tekerek tovább, de már ideje megállni. Kőfalak között gyalogösvény vezet le a partra. Nem látok senkit, hát szép csendben lepakolok. Napok múltán ismét megkérdeztem valakit, hogy ott éjszakázhatnék e, a válsz ott is a policáj volt. Többé már senkit nem kérdeztem meg. Ez a mindent tilos, nem az én világom. Nem is szeretek ide járni, de most így alakult.

Éjszakázó helyem a falak tövében. Sátor nélkül. Így nem látszok kempingezőnek.

Úton, útfélen

Gyakori látvány az elütött, kiszáradt sikló.

A partoktól távolabb, a bozótosban nyugodtan megalszom. Ennyiből áll a táborhelyem. Nem főzök, tüzet nem gyújtok.

A térkép szelvényemen megtalálom ezeket a helyiség neveket.

Változatos, szemnek kellemes tájakon haladok.

Más csavargókkal összetalálkozva, üdvözöljük egymást.

Ez a testvérpár Kínába igyekszik, 26 és28 évesek. Egy év alatt terveznek eljutni oda. Jó utat kívánok !

 Néhány kép az út ezen szakaszáról. Hegyes, dombos úton haladok. Gyakran kell tolnom a kerékpárt. Lassan haladok. Déltájt hosszan pihenőzök, 2 -3  órát, majd estig fojtatom a tekerést. Így aztán bírom. Nem sietek sehova. Ha már megálltam egy emelkedőn, legyen az bármilyen enyhe, elindulni már nem tudok, a térdem miatt.

A hosszabb emelkedőt a szívem nem bírja, a tűző napot a fejem.

De minden rendben.

Papírtérkép kontra Navigációs készülék.

Pár napja mikor a térképemet tanulmányozva álltam az út szélén, megállt egy Német srác montival. Itt nyaral a közelben, és bicajjal járja a vidéket. Kézbe vette a Gps t visszafelé akart irányítani. Mondom, az szóba sem jöhet. Egy nagy öblöt kellett megkerülnöm, ezt el sem lehet téveszteni. Ő csak a készülékét nézte, a térképről fogalma sem volt és arról sem hogy hol vagyunk. Melyik a jobb és melyik a baloldal. Csak a pici nyilat a képernyőn,csak azt nézte, még el nem tűnt. Adás szünet.

Jók ezek a modern kütyük, és néha segíthetnek is, de csak ezekben bízni nem szabad. Nekem nincs, nem is kell. Telefonom sincs.

Kell a papírtérkép, és ismerni is kell. Állandóan tudni kell hol is járunk. A technika tudatlanná teszi az embert, meghülyíti, ha csak arra hagyatkozik. Aki nem tud nélküle élni, vigye, de a térképet se hagyja otthon.

Na jó előfordult velem is olyan, hogy nem volt térképem és fejből mentem, de nem volt navigációs készülékem sem!!!

Ma az út 6. napján fogyott el az Osztrák 1kg os barna kenyerem. Eszem a müzlimet, a kolbászt, szalonnát, de alig látszik, hogy fogyna belőle.

29. 05

A naplót nem írom rendszeresen, és csak a fényképezőm dátum bélyegzőjéről tudom, hányadika van.

14 óra után elérkezek egy komphoz. Együtt érkezünk meg, csak én a hegyről a hajó pedig a szigetről.

Ha jól számolom, ma eddig 50 km t tettem meg. Még nem találtam pihenésre alkalmas árnyas helyet, ezért nem is ebédeltem még ma.

Nagyon meleg van, elkelne egy hűvös hely és egy nap pihenés.

Ahogy a túlpartot elnézem, ennél sivárabb sivatagban sem jártam még.

A változatosság kedvéért, és azért mert itt még nem voltam, hajóra szállok,  és átmegyek Pag szigetére.

Eddig is gyérült a növényzet, de a szigetre átérve. ….

Ez már kő sivatag.

Egy öreg elütött Görög teknős az úton. Mindég sajnálkozva állok meg náluk.

Újabb találkozás

Magányos élelmiszer bolt. Ezek tele vannak ital hűtőkkel és bő választékkal.

Mellette egy nagy fa hűvösében töltöm a déli hőség óráit.

Ez az irány pont jó lesz nekem.

A speciális kerékpáros öltözetem. Kalap, gatya, túraszandál. Sisak, mellény sehol nem volt kötelező.

A kedvencem lett ez az orosz kolbász. A Magyar lecsókolbászhoz hasonlít, kellemesen fűszeres, és olcsó. 35 dkg és nincs 1 euro az ára. Este veszem meg, a félét vacsorára, a másik felét meghagyom reggelire. Addig még nem romlik meg a melegtől.

01.  06.

Beérkeztem Omis ba. Magas sziklákkal körülvet, mélyen benyúló öböl menti kis város. Hangulatos, szép a környezete.

Elérkeztem a Neretvához.

Hatalmas sík terület. Csatornákkal szabdalták fel, a belvíz levezetésére, a föld megműveléséhez.

Lassan besötétedik, de még az út szalad a kerekek alatt. Mindenütt vizes részek, ami száraz, az művelt kert.

Nincs mit tenni, behajtok az egyik gyümölcsösbe, az út menti nádas takarásában megvetem az ágyam. Fáradtan, jól alszom. Korán ébredek, percek alatt készen vagyok az összepakolással és már úton is vagyok. Olyan helyzetekben, amikor megzavarhatnak, már este visszapakolok a vacsora után, és ruhástól alszom, épp csak takarózok. Tényleg percek alatt el tudok készülni, még sötétben is.

Reggel még a lecsapolt kertek között visz az utam.

Majd vissza tér a dombvidék.

Délelőtt elérem Slano - t, mintegy 30 km rel Dubrovnik előtt.

Imáim meghallgatásra találtattak, ami a kiadós pihenőt illeti.

Az országút közel a településhez és a tengerhez is. Ezt azért jegyzem meg, mert ezen az Adriai úton, a parti út, sosem megy a parton. Nem is érinti. Akár 1 -1,5 km re a tengertől, és 200 m rel  a tenger szint felett kanyarok a hegyek oldalában. Innen meredek utakon kell lekacsázni a partra, ahol a gyakori zsúfoltság miatt nem találok, kedvemre való helyet. Ami a hűs árnyékot jelenti. Ezek nélkül délutánra már rosszul vagyok. Aztán tolhatom vissza a bicajt, fel az útra. Ezért alaposan meggondolom, hogy lemenjek e. Arra várok, hogy az út menjen le a víz közelébe és akkor nincs nagy kitérő.

Most pont egy ilyen helyre találtam. Az öblöt jobbról kerülve, a település vége felé Autós Camp az út mellett a parton.

Bemegyek, körülnézek. Domboldalban van, több szintes, fent a Recepció.

Előadom a szokásost. Mennyibe kerül a hely, 1 fő, 1 kerékpár részére, sátor nélkül. Majd hanyatt vágódok. 3 euro. Ennek köszönhetően itt aludtam két éjszakát, és napközben is nagyokat pihentem, kis körülnézést beiktatva.

Minden tiszta, rendes. Fedett grillező platz, tűzifával, ebédelő asztalok, padok.

Itt láttam egy élő Páncélos Seltopuzikot. Fotózni nem tudtam, mert gyorsan elbújt.

Itt egy fafajtával találkoztam melynek nagy hüvelyes a termése, csoportosan terem, és csöpög a leve. Ez alatt nem jó aludni.

Itt kell megjegyeznem, hogy Pag  -on is megkérdeztem ugyanezt egy Camp ben, és ott 22 eurót kértek volna. Csak néha megkérdezem, de még csak most aludtam Campingben és a teljes utam során talán még egy alkalommal.

Sátorban sem szoktam aludni.

Slano madártávlatból. Szemben az öböl másik végében található a fentebb említett Camping.

  

Bosznia

Rövidke szakasz, kerékpárral sem tart soká, még megállással sem.

Majd ismét Horváth országban járok.

Elérkeztem Ragusához, mai nevén Dubrovnik hoz. Szép látvány az óváros, a vár. Itt legalább két napot kellene időzni, hogy az ember magába szívja a hangulatát. Korábbi utamon már itt is jártam, ezért most nem megyek be,hosszú út van még előttem.

Az első érett füge.

Raguzza után 10 km re. az ebéd és a pihenő ideje, helye.

A déli hőségben mindig hosszabb pihenőket kell tartanom. Ehhez árnyékos helyet keresek. Európa ezen részén, ez eléggé nagy feladatot ró ki rám. Nagyobb fákat csak lakott helyen találok. Itt egy buszmegálló, de az üveg teteje és oldala miatt leginkább üvegháznak felelne meg.

Sok a bajom a meleggel, a napsütéssel. Pedig nem én vagyok az egyetlen ember aki keresi a hűs helyet. Rengeteg a pad a parkokban, a partokon, de mind a napon. Ezek rendszerint üresen árválkodnak, az a néhány amelyik árnyékban van, már foglalt.

A kerékpárom sztenderdje, már az út elején megadta magát. Emiatt is nehéz a helyzet, hogy hol tudom megtámasztani, hol tudok pihenni. Sajnos nekem meg ilyenkor le is kell feküdnöm, mert már rosszul érzem magam. Kora délutántól 16 – 17 óráig tartom a kánikula pihenőt, és aztán megyek, hajtom a pedált alkonyatig,  de volt példa,hogy még sötétben is.  A pihenő hely kérdése minden napos gond, ezért is említem meg ismét.

A kedvenc sör reklámúk. Mindenütt ott látható az utak mentén.

Aljon itt egy kis összefoglaló az eddigi utamról.

Gondolatok.

Élvezem a túrát.

Sok a Market. Enni, inni való bőven kapható. Az üzletek tele vannak ital hűtőkkel, és bennük bőséges választék, víz, üdítő, sör.

Negatívum. Árnyékos hely alig található. Nem gondolnak az utazókra, turistákra. Park padok nélkül, ha van azok is kint a napon. Ha akad egy – két árnyas, hely, az már foglalt. Ez is mutatja, hogy nem csak én keresem az árnyékot, hanem sokan mások is. A Turisták északról jönnek ide, nincsenek hozzászokva a hőséghez.

Kimerít ez az örökös hőség, napjában egy – két alkalommal rosszul leszek. Ilyenkor jobb híján, az út menti bokrok alá fekszem. Itt sincs hűvös, csupán nem tűz a nap. Ritkán, csupán két – három naponként adódik alkalom kényelmes pihenésre.

A hőség és a pihenő hely hiánya az egyetlen gondom. A hátam és a derekam miatt nem elég leülnöm, le is kell feküdnöm a pihenők alatt.

Ma 16. napja vagyok úton. Kevesebb időre nem is érdemes elindulni.

Ez már egy életforma. Jól érzem magam a bőrömben.

Már azt tervezgetem, hová menjek ez után. Hosszabb távra bolondság tervezni, mert valami úgyis közbe jön. Majd a pillanat hevében eldől. Miután kiengedtek a korházból. / A nélkül nem úszok meg hosszabb időt /

Az utak minősége, annál rosszabb minél délebbre kerülök. Azok a Balkáni állapotok!

Az út jelző táblák alapján néha nem lehet eligazodni.

Az Adria partján a 8 as számú út megy végig.

 Ezt tapasztaltam, de miért nem tudják ezt végig kiírni, hogy lássa is az ember előre, hogy mit figyeljen, ne csak az út végén jöjjön rá. Ha csupán csak ezt az egy szerencsétlen kis számot minden hol feltüntetnék, nehezen tudna az utazó eltévedni. De hát ez az Oszt blokk hibája, ilyenre építették, nevelték. Az értelem hiánya a vezetésből.

Míg ezeken bosszankodtam, Május 6.- án elérkeztem a Montenegrói határhoz.