Jég mászás

                                                               Jég mászás I.

Az Anlauftál völgyének egy oldalágában ballagok felfelé a lankás ösvényen.  Február közepét írunk, de a kemény tél helyet, inkább tavaszba hajló. Felhős, ködös, nyirkos az idő. Esni kezd. Azon merengek, hogy így bőrig fogok ázni. Tél lévén vízhatlan ruhát nem hordok magammal. Kutya kötelessége az időnek hogy fagyjon. Mintha meghallgatta volna zsémbelődésemet , átváltott havas esőre, majd végre havazni kezdett. Nem olyan csodás nagy pelyhekben amit szeretnek az emberek, csak kis apró pihék. De legalább hó. És szép fehér ruhába öltözteti a tájat. A fenyők zöldje, veszít színéből, szűrkés lesz, majd fehér. lassan vastagszik rajta a hó réteg. Az ösvény mellett szelíden futó patak felső folyása, a vízesések alja a célom. Már látni,  a völgy végét teljes széltében eluraló sziklafal tömbjei fölött átbukó víz páráját.

 Na ne képzeljük ide a Niagarát. Egy kis hegyi patak, ahol utat talál magának ott szál alá. Néhol mint valami széles katedrális lépcsőjén bukna alá, másutt a nagy tömbök közötti hasadékokon, sejtelmesen, félelmetesen, sötét üregekben eltűnve majd lejjebb megint a felszínre bukkanva nagy hirtelen.

Amikor jön a nagy olvadás képtelenség lenne itt a kövek között bóklászni. Most megtehetem. Átgázolok a patakon.Jobb kerülni a vizes , havas köveket. Inkább csak egyszerűen belegázolok a jeges vízbe. Nem mély, nem folyik be a bakancsom szárán.

 A túlélő filmekben ilyenkor a fő hős először is tüzet gyújt. Miért? Ha nem tudna átjutni a túl partra, mert  megmártózott a jeges vízben, nehogy megfagyjon. Vissza ér az innenső partra a tűz mellé, és  pucérra vetkőzik. A ruháit kiteríti száradni,  testét hóval dörzsöli, hogy a vér keringés gyorsuljon. A tűz mellett melegszik, szárítkozik. Aztán jobb ha ú utat keres magának. Ha átjutott és akkor ázott el, ott kell rögtön tüzet gyújtania.

Én most nem akartam ezzel tölteni az időmet. Inkább csak fürdés nélkül száraz ruhában átkeltem a zúgó kövei közt. A jobb oldalamnál kis tó vize csillogott. A vízesés alakította ki. A lezúduló víz tömeg erejével helyet csinált magának, minden eltakarítva az útjából. A takarítás eredménye a kis zátonyos rész, ami kényelmes átkelést biztosít. 

A jobboldalt lezúduló víz, a baloldalra fröcsögve jéggel borít be mindent.

Az idei tél nem tett ki magáért. A vízmosás kövei köze nem telt meg hóval. Itt nehéz volt tovább jutni hisz nem lehetett látni hogy a felszíni, akár térdig érő hó alatt mi rejtőzik. Kis mélyedés, vagy mély hasadék.

Felmenni, a legbiztosabbnak, a jég megmászása mutatkozott.

A hágó vas felcsatolása könnyen ment, a bakancs erre a célra kiképzett pereme segítségével. Bebujtattam a jég csákány csukló szíjába a  kezem. A fal nem függőleges volt, csak meredek,és megállt rajta a hó, a jég felett. 

Jobb karom nagy lendületével vágtam bele a csákányt a havon keresztül a jégbe, esetleg valami repedésbe. Miután megbizonyosodtam hogy stabil, a lábammal rúgtam jó nagyot a jégbe, hogy biztos lépésem legyen. Egyiket a másik után. Csak egy csákányom van ez azért nem túl jó, hiszen miközben kihúzom, nincs mit fognom, csak a lábaimban bízhatok, hogy nem csúszok meg. Az pedig nem lenne jó, mert ha megindul az ember, nehéz megállni. Becsúszhatok nagy repedésekbe, rosszabb esetben sziklák közé is szorulhatok. Szóval csak óvatosan, megfontoltan. Kell  vennem még egy csákányt. És ha már itt tartok, ez a jég mászás egy marha jó dolog, de ide való csákány, és vas sem árt. Míg merengek lassan csúszok felfelé. A csákánnyal vizsgálva, mi is van alattam, megtart e. Ni csak egy jég híd. Itt a jobb oldalamon. Átlátok alatta. Gyönyörködőm a víz alkotta jég szobrokban, a kecses ívű híd túloldalán

 permetező vízre. A hó hull, a víz permetez, én hason csúszva kúszok felfelé a mély hóban, a jég hátán.  Hogy is mondták?  Még a jég hátán is megél.

Hogy is volt ez a szárazon átkeléssel. A kesztyűim már eláztak, a kezem már kezd dermedni. A fényképező gép is ritkábban kerül elő. A fotó elkészítése után a kesztyűt felhúzni nem könnyű feladat. Csak a kezeim fáznak. Lassan araszolva , figyelmesen mászok tovább. Folytonosan változik körülöttem a világ. Lenyűgöz. Belefelejtkezem . mintha nem is én lennék. Valami álom, ahol lassan repülök felfelé. Nem érzek sem fáradtságot, és már hideget sem. Mintha elveszíteném a tudatomat. Magam sem tudom hol járok. Egy álomban.

Nagyot koppan a csákány. Ébresztő.  Elfogyott a jég, fent vagyok. Megérkeztem.