Háromlábú túra szék

                    

                                     Háromlábú túra szék

Nagyon régi találmány, a háromlábú vadásszék.  Az alábbi képen a saját készítésű darabot mutatom be, amely közel 20 éve szolgál változatlanul. Egy zsineget kötöttem rá. Ezzel a hátamra, vállamra vehetem.

E széknek egy változata sétabotként is használható, mert az egyik lábát meg hosszabita, fogóval látták el.

Ügyes kényelmes kis szék, a lehetőségeihez , méretéhez képest.  Én a Szirti sasos vadászatokhoz használtam előszeretettel. lábaimat és a karomat is tudtam pihentetni,

Túrázás közben is jólesik időnként leülni valahová. Ott a föld. Minek ezen annyit vacillálni.  Igen, de az néha ,vizes, havas, hideg, sáros. Szóval nem akaródzik leülni a földre, kőre. Ha a kidőlt fa, vagy kivágott fa tuskólya fenyő, akkor számítani lehet, hogy ha nem is sok, de pár csepp gyanta ragad a nadrágunkra. Onnét pedig ahová csak tud, amihez csak hozzá ér, minden ragadni fog. Ezen segit, ha egy polifoam lapka van bedugva a hátizsák hátrészébe, ahol kéznél van és könnyen elővehető.  Nálam mindig ott van kéznél.  Földre leülni, nem mindig kényelmes, a derék, a térd, egyéb részek fájdalmai miatt.  Szóval jólesne valami kényelmesebb megoldás,  A vadásszék is jól jönne, de azt cipelni,  sok helyet foglal, nagy a súlya.  Ott a sétabotos megoldás, de az túrázásra nem való. Ahhoz túra bot kell és abból is két egyforma.

Olyan szék kell aminek csak a vásznát visszük magunkkal a többit a helyszínen pótoljuk.  A lábakat is majd  csak összekötjük valahogy. Erről folyt a diskurzus tegnap, én pedig a mai, szép hóeséses napon, beültem a műhelyembe és nekiláttam a megvalósításnak.

A természetes anyagokat szeretem.  A csontot, a fát, a bőrt. A régi vadásszékem is marhabőrrel borított.  Tegnap este még valami jó erős bőrön gondolkodtam, de aztán a célszerűség mellett döntöttem. Fontos a kis térfogat és a kis súly. Ezért az anyagválasztásnál is ezt vettem figyelembe, és egy tönkrement vázú, horgásszék  vásznát vettem elő. A név nem helytálló, mert semmi köze a vászonhoz, hanem valamilyen, számomra ismeretlen mesterséges anyag.  Az egyszerűség kedvéért továbbra is vászonnak fogom nevezni.

Mostanában már úgyis divat az újrahasznosítás, aminek én is a híve vagyok. Tehát nem a szemétből dolgozok, hanem újrahasznosítok.

Az öreg székemet vettem alapul, hiszen ennek a méretét magamhoz igazítottam.

Az ülővásznat lerajzolva elkészítettem a szabásmintákat.

A méretek : 36 cm a legnagyobb távolság az ülő vásznon.  A bujtatók  méretei  19 cm a hosszú oldal, és 14,5 cm a két rövid oldal. Ezeket varrom az ülőlap sarkaira, oly módon, hogy a harmadik hosszabb oldal buggyosan eláll a vászontól. Itt fogom majd bebujtatni a lábat.

Majd kiszabtam az anyagot.

Az anyagokat összefogva a bőrvarráshoz használatos csikó pofái közé szorítottam be. Ez nem szükséges, csak én már hozzászoktam hogy itt dolgozok, ez a munka padom. Itt vastag bőrvarrócérnát és hozzávaló tűket használtam.

 Nem kell ezt követni, bármilyen cérna alkalmas ami van a háztartásban, felesleges ezért plusz költségbe verni magát az embernek.  Akinek van varrógépe, azzal gyorsan szépen ( szebben ) megtudja varrni.Két fűl már rajta van, következik a harmadik. A fekete szegélyek az eredeti varráson voltak, itt is felhasználom, amennyire lehetséges.

Felvarrom a három sarkot, a füleket, és közben visszahajtva, be is szegem az anyagot. A visszahajtás, beszegés, erősíti és gátolja, hogy megnyúljon a széleknél.

Ezzel kész is a szék vászna, vihetjük magunkkal. 

Összehajtva, alig nagyobb mint egy disz zsebkendő, a súlya is csak 50 gr.

Kerítünk, 3 egyforma botot, legalább 45  - 50 cm hosszúakat. 

A fixre gyártott székek lábait, valamilyen csavar megoldással rögzítik egymáshoz.  Én három csavart hegesztettem  csillag alakban egymáshoz, amelyeket az átfúrt lábakon átdugva csavarral rögzítettem,

Másutt más megoldást alkalmaznak.

Itt most nekünk az a célunk, hogy minél egyszerűbb megoldást találjunk, minél kevesebb anyag felhasználásával.  Három , azonos hosszúságú, de minimum fél méteres, megfelelő vastagságú, erősségű ágat vágunk. Ezeket összefogva,  egyszerűen zsineggel összekötözzük.

A lábakat széthúzzuk

Bele bujtatjuk a vászonba

Kész. rálehet ülni

 

Kimenetem a friss hóesésben egy kis kirándulásra és természetesen magammal vittem a vadonatúj  túraszékem vásznát. Hogyan is fog szerepelni „ éles”  helyzetben.

Túrabottal járok, és ez adta az ötletet, hogy azt is hasznosítsam.  Így már csak egy darab ágra volt szükségem. Azzal meg televolt az erdő, a fák alja.

A leszabott ágat a már ismert módon a két túrabothoz kötöztem, széthúztam és rá a vásznat. Hibátlan.

A szék beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az összeállítása percek be sem telik. Egy botot könnyű vágni a túra botok mellé. De hogy komplettebb legyen a felszerelés, a szék vászonhoz, mellé csomagolok egy drótfűrészt, hogy mindig kéznél legyen.

Összehajtva zsineggel átkötöm. Ez a zsineg lesz a lábak kötözője.

A lábakat a terep viszonyoknak megfelelően lehet igazítani. A fának támasztva hátam, kényelmesen, pihentem, megebédeltem.

A kockás vászon zacskóban hoztam magammal az elemózsiát. Saját müzli keverékem.: Zabpehely, kókusz reszelék, mazsola, darált dió, darált mák. Ez utóbbiakból csak kicsi mennyiséget keverek bele. 3 - 5 Ek , elegendő egy étkezésre. Innivalónak laza szörpös viz. Tartalék élelemnek egy mászik zacskóban szárított hús, ha netán kint maradnék.

Ez már nem is lehet kérdés. Az állandó felszerelésem újabb darabbal gyarapodott.