A Kabin v.
Ponyvalak
A
takaró ponyva egyik felhasználási módja, egy tartós menedék építéséhez.
Az
aranyláz idején Észak Amerikában elterjedt volt a ponyvával borított favázas
sátor, menedék, ház, amely a kabin nevet kapta. Valódi ponyvához nehéz
hozzájutni, ezért én is a közismert takaró ponyva néven kapható műanyagot
használom. Megjegyzem, hogy minden helyen, minden korban az egyszerű menedéket
az éppen beszerezhető anyagokból készítették. Azok a kabinok, téglalap alakúak
voltak függőleges falakkal, és sátortetővel, hogy miért pont ilyen azt nem
tudom, de feltételezem, hogy a faanyag merevsége miatt, de lehetett hagyomány
miatt is. Maradt a régi sátorforma, csak magasabb oldalakra helyezték. A váz
stabilabb, nem olyan gyorsan építhető, bontható, mint a sátraknál.
Én
itt, az Égei- tenger szigetvilágára jellemző nádat használtam a váz
felépítéséhez. Mivel a nád hajlékony, én az íves formát találtam egyszerűbbnek.
Ez
a nád 4 -6 m magasra is megnő, sok a görbe de könnyen találni számomra
megfelelőeket.
Ebből
készült a váz. Két - két 4 m hosszú nádat a vékonyabbik részüknél 1m hosszan
egymáshoz kötöztem. 4 pár nád adta a váz alapját.
(Magyarországon
a nád helyett még jobban használható az Ecetfa ,vagy más néven Bálványfa fiatal
, 2 éves hajtása, vagy amit éppen találunk. ) Kimértem a földön a helyet, 3 x 4
m , kis lyukakat ástam, ebbe bele dugtam, hajtottam a nádakat. Magas boltíveket
kaptam.
Felülre
és oldalra , merevítő nádakat kötöztem, kábel kötegelővel. Autentikus módja a
vízbe áztatott nyersbőr szíj, amely megszáradása közben összemegy, és alaposan
összeszorítja a kötést. Készíthetünk csalán kötelet is, de most nekem ez volt a
megoldhatóbb mód. Tegnap vettem egy 6 x 4 m es takaró fóliát, olyan, mint a
közismert Tescós ponyva, csak ez kívül kék, belül narancssárga és van még egy
középső rétege is, Ára 5400 ft átszámítva, tehát nem is drága. Természetesen
körbe ringlizve, bár lehetne sűrűbben is. Ezt majd később pótlom.
Elkezdtem
felhúzni a ponyvát, megeredt az eső, de én győztem. A kabin hátsó oldalára,
falára, a régi, tavaly már szétszakadt ponyvámat rögzítettem. Még néhány nádmerevítőt raktam be, hogy
stabilabb legyen, és hogy tudjam hová felkötözni a felszerelést.
Középen
2 m magas, 3 x 3.50 m alapterületű tágas ponyvalakom lett. Hogy ne verjen be az
eső, bejárati, elhúzható függönyt tettem fel a 2 x 3 m es takaró ponyvámból.
Jobb
oldalon a fekhelyem, a lábrésznél a horgász
felszerelés.
Középen
a Nappali, író asztallal.
Bal
oldalon a konyha, éléskamra, raktár, ruhatár, víz készlet.
Gáz
rezsón főzök, egy 11,5 kg os palackkal, ez most itt a legegyszerűbb.
Juwel
benzinfőzőm, és természetesen a Hobó kályhám is van a camping gázfőzőn kívül.
Az Európában használatos turista gázégőfejek menete nem kompatibilis az
itteniekkel. Ezt fontos tudni az ide utazóknak.
A kabin 2 m magassága lehetővé teszi, hogy egy
kis un. Jancsi kályhát is beállítsak, amely télen fűtésre is alkalmas,nem
csupán főzéshez. Természetesen a kályhához kályhacső is szükséges, és a
ponyvára egy hőszigetelt füstcső kivezető. Ezekre itt nincs szükségem, mert télen
sem kell fűtenem. Azonban az építési elv, miszerint télen is fűthető,
megfelelő. Megjegyzem, hogy Mongóliában télen laktam Ger.- ben, vagy, ahogy
sokan helytelenül ismerik, jurtában. (A Szovjet hatalom sok mindent átnevezett,
még az ősi írásukat is betiltotta. A főváros Urga. Ezt nevezték át Ulan bator –
nak, ami szó szerinti fordításban Vörös
Bátort jelent. Elég gusztustalanul.)
A
Ger – ben egy pici alacsony tűzhelyben szárított trágyával tüzeltünk. Azon főtt
az egyszerű étel. Ezen tapasztalataim alapján egy ilyen kabinban is átvészelném
a telet.
No
persze, ez mégsem igazi kabin, ezért, joggal orrolhatnak meg rám a téma
szeretői, ismerői, amennyiben kabinnak nevezem. A kabinnak jellegzetes alakja,
formája van. Ennek is jellegzetes, csak másmilyen az alak és forma.
A
váz, egy szögletes, kissé téglalap alakú Iglu hoz hasonló.
A
következő hét szeles, esős, viharos volt. Nem örvendtem neki, de legalább
próbára tette a Ponyvalakot. Kiválóan szerepelt. Az egyik íves tartónád
megpattant, de egyben maradt, nem szakadt szét, csupán szépséghiba, de azért jó
lesz megerősíteni.
Befejeztem
a berendezkedést, drótból akasztókat hajtottam a konyhába. Ma is volt vihar,
bőségesen esett az eső, szél, mennydörgés és minden ami ilyenkor illik. Ezzel
meg is volt az új menedékem
használhatósági főpróbája. Lehet akár milyen kellemetlen az idő , idebent
kényelmesen elvagyok. Nem kell egy alacsony sátorban kuporogni, vagy mint a
tavalyi ponyvám alá a szél behordta az esőt. Mivel nem volt eléggé meredek,
megállt az eső a tetőn.
Ezzel
a mostani megoldással vége a fentebb említett kényelmetlenségeknek. lomtalanításból gyűjtöttem műanyag ládákat.
Ebből 8 db ot leraktam és arra
helyeztem a fekhelyemet. Már
elmúltam 20 éves, ahogy szokták mondani, könnyebb magasról felkelni, mint a
földről.
Elkészült, egy olcsó, egyedül is könnyen, egyszerűen
felállítható menedék.
Teltek
a napok, kis szünetekkel esett az eső, erős szél fujt, égzengéssel színesítve.
Szélcsendes,
tiszta időre ébredtem. Elmentem nádért, és kicsit átépítettem a menedékem. Ha
laposabbra állítom vázat, kisebb az ív, talán nem roppan meg a többi tartó. A
jobb oldalán felszedtem a váz lábait és kb 70 cm rel kijjebb helyeztem. A közepe így sem lett sokkal alacsonyabb,
1.80 m magas. Az alap területe 3 x 4.2 m.
Még
kapott néhány odamerevítőt. Ezek jobban kifeszítik a ponyvát, és akasztásra is
jók. A hátsó falhoz napsugár alakban helyeztem el nádakat, dísznek, és
tartónak.
A
mostani alakja még határozottabb téglalap, amelynek a hosszabbik oldala az
eleje, mely teljesen nyitott. Itt a bejárat. Csak esőben, viharban húzom be az
elejére, zsinórral felfüggesztett, elhúzható függönyt.
Az
első felálláshoz képest kissé átrendeztem. A fekhely került a főhelyre. Az ujj
alacsonyabb ív miatt, az oldalfalnál már kényelmetlenebb a fekvés. Tágult a
tér.
Az
íróasztal előrekerült, jobban szabadban érzem magam.
A
konyhába még készítek egy kis előkészítő pultot a gázpalack fölé, amint
találok, raklapokat hozzá. A berendezés a környéken fellelhető anyagokból kerül
ki. Eszerint fogom tovább fejleszteni.
Ennél
a Ponyva lak felállításánál, fontos szempont az is, hogy nem kell kikötni
sehova. Nincs szükség fákra, mint a hagyományos féltetős, sátortetős
megoldásoknál. Önmagát megtartja. A ponyvát sem ásom le a földbe, mindössze
alul, a merevítőkhöz rögzítem. Tehát, oldalt a ponyva alja a levegőben van, úgy
félarasznyi magasan.
A
ponyváról lefolyó esőnek kis árkot húztam, hogy azon folyjék végig és ne
belülre kerüljön. A vizesárokból kitermelt homokot, beszórtam a ponyva belső
része alá. Így a csapadék kizárva, de megmaradt egy szellőző rés végig, mindkét
oldalt. Ez jól fog jönni a nyári kánikulánál.
Most
még kissé korai ez a nagy szellőztetés, de hamarosan már jól fog jönni.
Jelen
esetben a bejárati függönytartó zsinórját fákhoz kötöttem. Mert adott volt.
Laza homokos területen is felállítható. Itt azért helyeztem bozótba, hogy a
nyári kánikulában csak szórt fényt kapjon, és így elviselhetőbbé tegye a
hőséget.
Egy
ponyva menedékben azt szeretem, hogy nyitott. Látom, mi történik körülöttem,
látom az élővilágot.
Ennek
a Ponyvalaknak, a nagy, nyitott eleje mindezt biztosítja, de nagyobb védelmet
nyújt az időjárással szemben. Nem zár el az engem körbevevő világtól, mint egy
sátor. Szabadban érezhetem magam.
Így,
alaposan felszerelve, berendezkedve, több mint egy egyszerű menedék, ezért
adtam neki jobb híján a Ponyva lak nevet.
Egyszerűen
felállítható, olcsó menedék.
Időközben elkészült a konyhaasztal is egy raklapból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése