Kerékpáros csavargás, Olaszországtól - Görögországi - Ausztria

Kerékpáros csavargás,  Olaszországtól  - Görögország - Ausztria.

I.             rész

Olaszország, Szlovénia

Eredetileg az volt a tervem, hogy Velencéből hajóval megyek Korfura és viszem magammal a kerékpáromat és majd a szigeten kirándulgatok vele. Onnan tovább hajóval és a kerékpárommal látogatok át más szigetekre.

A neten megnéztem a menetrendet. Május 23. – án és 24.-én hajnalban lesz hajó. Azért hogy bebiztosítsam magam, 22.- én délelőtt elindultam vonattal a Werfeni vasút állomásról.

Itt a peron szintbe volt a vagonnal, így kényelmesen betoltam a széles ajtón a kerékpárt a számára kijelölt helyre. Pár megálló után St. Veit be értem.

 Itt át kellett szállnom. A kerékpár szállítására jelzett helyen, egy szűk   ajtóval és a lépcsőkkel találtam szemben magam. Nagy kínlódással feltoltam a megrakott kétkerekűt. Miután az elejét fel és beemeltem, a kormányt el kellett engednem, ami természetesen azonnal keresztbe fordult. A nehéz hátulját emelve toltam fel, kínlódva..  Valahogy be is kellett kanyarodnom vele, és ezután láttam meg a tároló helyet. Egyetlen felakasztott kerékpár számára, ami természetesen foglalt volt. Maradt a folyosó az utazó közönség és a kalauz csaj nagy örömére. Természetesen a kerékpárra külön jegy volt. Csupán hely nem.

Két órás szenvedés után, Villachban újabb átszállás. Nehezen le és fel. Kaptam segítséget az utasoktól. Itt már rendes kerékpár szállító vagonban utaztam kényelmesen Velencéig.

Estefelé meg is érkeztem vonattal Velencébe.

Kis séta az állomás körül, ami az óvárosban volt.

 Nagyon kicsire sikeredett, mert a csendőrök udvariasan magyarázták, hogy itt még tolni sem szabad a kerékpárt.

Semmi gond, jártam már itt. Irány a kikötő. Előzetes információim szerint nincs messze.

Ez sem jött be. Sikerült találnom egy kikötőt, ahol tábla jelezte hogy utas szállítás. Csak egy őr volt itt kedvesen magyarázta, hogy innen bizony nem indul hajó. Kezembe adott egy igen sötét alig látható műholdas térképet, jelezve rajta a másik kikötőt.  Messze az öböl túloldalán. Egy hosszú hídon kellett áttekernem. Időmbe belefér. Sikerült még világosban oda találnom. A válasz itt is ugyanaz volt. Innen bizony nem lesz hajó. Egy másik kikötőből indul.

 Nem részletezem tovább. Fél Velencét bejártam térkép nélkül másik kikötőt keresvén. Abban nem is volt hiány, éppen csak a személyszállításra berendezkedettet nem leltem. Kóvályogtam az elhagyatott sötét utcákon, a rakparton, rakodók, raktárak, mólók, ahogy azt Rejtő is megírta, de ilyen helyekre tán még Fülig James is csak alapos megfontolás után tette volna be a lábát.

 Éjjel valamikor letelepedtem az utóbbi kikötő közelében, egy lépcső alá és figyeltem nem nyílik meg e a kikötő kapuja. Nem nyílt ki. Reggel vissza a belvárosba a hosszú hídon.  Nagy nehezen találtam egy Turista infó irodát. Ott azt a választ kaptam, hogy majd 26.- án lesz hajó. Kac – kac. El is higgyem? Mi lett a mai és a holnapi hajóval. Nem bízom én már ebben. Mit tegyek. Itt nincs kedvem maradni, haza nem megyek. Épp volt egy vonat Triesztbe, hát elmentem oda.

Kikötő, érdeklődés, hajó nincs. Két évvel ezelőtt innen mentem a 7.sz mólóról, Patrasba, Görögországba. A jelek szerint, most nem fogok.

Van viszont park, árnyas paddal. Fáradt voltam, lefeküdtem aludtam  vagy két órát. Valamivel frissebben ébredve, megvilágosodtam. Elmegyek a kedves helyemre táborozni. Átnéztem a féket, pumpáltam a gumikba, és rajt.

 Itt már otthonosan mozgok. Trieszten át kellene tekerni, megkerülni az egész öblöt, de ekkor megláttam egy ismerős kis hajót. Hoppá. Indulni készül. Felszálltam rá és át mentem vele Muggiába.

Ez egy hangulatos kis halászfalú.

Először is a kikötőben elszívtam egy pipát, majd bementem az Ó faluba, az ismerős horgászboltba, műanyag csalit venni tintahal fogásához. A kikötő kövezetén sok fekete folt volt ami jelzi, hogy eredményesen fogják őket a helyi horgászok. Tőlük tanultam én is a trükköket.

Az esti hűvösön kényelmesen eljutottam St. Bartalomeóba. A kemping nyitva volt, de elhaladva mellette, lementem a kikötőbe a régi  táborhelyemre, pár méterre a Sovén határtól.

Itt már megnyugodva lepihentem és tervezni kezdtem, hogyan tovább.

Innét már 26.-án hajnalban kellene elindulnom, hogy 10 óra előtt Velencébe lehessek. Ott megint nagy tekerés keresni a kikötőt. Mi van akkor, ha ez a hajó sem indul. Már a puszta gondolat is idegesítő volt. Semmi hangulatom sem volt megint Velencében kolbászolni, és keresni A kikötőt.

Inkább átmegyek Szlovéniába, azt majd meglátom, hogyan tovább.

Haza csak nem megyek ! No majd reggel, kialudva eldöntöm.

24. Május

Jól aludtam, szép reggelre ébredtem. Eldöntöttem, kerékpárral megyek Korfura. Legalábbis megpróbálom. Ha már kerékpáros túra, hát akkor legyen kerékpáros túra. Jutok, ameddig jutok. Öreg vagyok én ehhez. Hittem én.

Ráérek, had forogjon az a kerék. Így kezdődött a kaland.

Reggel átléptem a Slovén határt.

Rögtön a benzinkútnál vettem egy egész Balkánt mutató autós térképet.

                                              Szlovénia

Teljes felszereléssel,  beöltözve. 

Enyhén dombos vidéken, ragyogó időben hajtottam a pedálokat. Koperig. Itt felfedeztem a kerékpárjelzéseket, és hozzá tartozó számokat, betűket az út menti jelző táblákon.  Nem volt térképem, de azért boldogultam vele. Kerestem a városban Turista infót, hogy kerékpáros térképet vegyek, de nem találtam. Egy másik térképem, egy autós atlasz egyetlen oldala volt, mely Európát mutatta, a nagyobb városokkal és a főutakkal. Eredetileg ezt a szakaszt hajóval akartam megtenni, ahhoz meg a kapitánynak kell a térkép, nem nekem.

 Ennyi elég is hiszen a tengerpart mentén akarok menni.

Az újonnan felfedezett kerékpáros út, kellemes meglepetéssel szolgált.

Az alábbi képekhez nincs mit hozzá fűzni.

Az én utam a D8 –as, a jelzés hol megvolt, hol nyomát sem láttam, de majdnem a határig eligazított.

Néha mellékutakra váltott, de mindenütt jó minőségben, és szép helyeken vezetett.

Kulturált pihenők, információs táblák szegélyezik az útvonalat.

Szlovéniának csak rövid tengerpartszakasza van.

Egy üdülő helyen a Turista infónál kaptam kerékpáros térképet. Csak amolyan kedvcsináló szóró lap volt, de sokat segített.

A srác lebeszélt, hogy a rövidebb úton vágjak át az Isztriai félszigeten, mert az hegyvidék. Erre én is így emlékeztem.

Jobb, szebb, könnyebb a parti út, Pula felé. Igaz, hogy 2 -3 szor hosszabb, mint keresztül a félszigeten. A hegyi út nehéz lenne. A tanácsát megfogadva a határ után Umag felé terveztem az utat.

Egy szép természetvédelmi terület szélén haladva értem el a Horváth határt.

Barlangi Bivak 9.

Barlangi Bivak     2018  07. 14

Két hónapja hogy legutóbb ott jártam. Távollétemben, volt főnököm, lement körülnézni és rengeteg szemetet talált melyet össze is szedtek és elhordtak.

Érdekes kép tárult elém. Fiatalok valószínűleg több alkalommal is ott bulizhattak. Hoztak még zöld takaró fóliát és fehér nejlon takarót. Ezekkel egészítették ki a tetőt. Nem volt szép látvány ami fogadott, a fehér nejlon szakadozva lógott. Ez le is szedtem, és összehajtva letettem a sarokba. Fölé akasztottam egy gombolyag zsineget, ha ismét vissza akarják tenni, legyen mivel.

Értékelem a munkájukat.  Látni, hogy dolgoztak vele, tető szerkezetet készítettek. Igaz, hogy a tábori fotelomból fő tartő oszlop lett, annyi baj legyen. Hoztak egy behajtható lábú padot is.

A tábori ágyamat karácsonykor Ziával bevittük a barlangba. Itt kint az esetleges kőzáporok miatt veszélyesnek ítéltem. Ezt kihozták és visszatették oda, ahol eredetileg is volt. Lehet már régebben is voltak itt.

Ami igazán meglepetés volt számomra, hogy a személyes holmimhoz, nem nyúltak hozzá. Ott volt minden a lefedett lemez vödrökben.

A hálózsákom szépen összehajtva egy szatyorban, egy tartó ágra felakasztva, a derékaljam is bent a vödrökön. Ivóvizem, ásványvizem minden ahol hagytam.

A barlang ilyenkor nedves. Csöpög a plafon, ezért is vihették ki az ágyat, no meg persze, legyen mire ülni. A hálózsákomat is kint akasztották fel, száraz helyen, ahol eső sem éri.

Ha ilyen jó indulattal állnak hozzá, akkor már a szemetelésről is lelehet szoktatni őket.

Hagyok ott mindig szemetesnek zsákot, szatyrot. Már csak azt a szemléletet kell magukévá tenni amit a menedékházaknál természetes. Amit fel vitt magával ételt, italt, annak a csomagoló anyagát, üveget, dobozt, üresen is le tudja vinni.

Fog ez alakulni.

11 hónapja kezdtem el rendbe tenni a területet, és mondhatom, hogy pozitív eredménnyel.

Na persze azért ide is jár olyan, akinek a folyóban kéne lefelé úsznia.

Az történt, hogy valaki felpakolta az összes felvágott tűzifát, és az ösvény mellé tavaly szépen gúlába száradni összerakott uszadék fát is. Itt mélyen van a folyó, meredek a part, nem könnyű felhordani a vizes uszadék fát.

Ez a tűzifa azért van ott, hogy aki akar, nyugodtan melegedhet a tűz mellett. A tűzön süthet, főzhet. De nem azért hogy mocskos módon haza hordja. Gyűjtse össze magának, dolgozzon meg érte.

Ráadásul az uszadék fák között szép, érdekes alakzatok kerülnek elő, ezekből válogatva, felhozzuk ide a várba dekorációnak. Ezeket is elvitte tűzre.

Erre számítani lehet, de azért nem veszi el a kedvem. Újabb adag tűzifával pótoltam a hiányt, de csak kisebb mennyiséggel. Ennyit talán már nem érdemes haza fuvarozni.

a tábor megérkezésemkor

a tűzifa hűlt helye

 a folyóparton is táboroztak. helyben a sok uszadékfa.

a tetővel fedett lemez vödrökbe nem jutott be a víz , de még a pára sem, még a wc papír sem nem nedvesedett át,

a fedetlen vödörben a mennyezetről lecsöpögött víz

. a hátsó már leszakadt fehér nejlon.

. csak a zöld takaró fóliákat hagytam meg, kissé megigazítva,.

A diszkoszban az ebéd elkészült, Csirke hát szárnyakkal, burgonyával,.hagymával, répával és sóval ízesítve. két vékonyka füstölt szalonnával letakarva. A zsíros hátat tettem alulra így oda nem kellett szalonna, nem égett le. A magas nedvesség tartalom miatt nem sült készült, hanem párolt hús és zöldség. Jól sikerült, egymagamnak sok is volt ebédre, maradt még estére is.

a frissen vágott tűzifa rakás.

A tél végén sok szikla szakadt le a hegyről de a tábort megkimélte.

az omlás helye a hegyen

Tábori WC ez egy fontos dolog, hogy tisztán tartsuk a környezetünket . itt a meredek hegyoldalban nem könnyű elvonulni és elásni a szükségletet. Egy műanyag vödör több rétegű nejlon szemetes zsákkal bélelve. Használat után becsomózva biztonságosan szállítható a megfelelő helyre.

Burgonyából mécses, faggyúval és étolajjal

      

 Burgonyából mécses, faggyúval és étolajjal

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ifjú ember, a főváros szülöttje. Mindig vonzotta a természet, az állatok, a hegyek, a kirándulás. Természetesen magamról mesélek. Ahogy teltek az évek tágult a világom, és már nem elégedtem, meg az egynapos Pilisi kirándulásokkal. Jöttek a túrák, a szabadban alvások. Tűz mellett, egy szál lópokróccal takarózva. A bakancsomat a tűz mellett szárítottam, majd a gyógyszertárakban kapható ujjnyi darab szarvas faggyúval kezeltem le.

Nem szerettem a városi életet, így lettem tanyasi. Figyeltem, tanultam. Megismerkedtem a faggyúval, mint táplálék, és mint kisütve sokoldalú hasznosítási lehetőségeivel. A műszaki üzletekben, dobozban árulták, a vízvezeték szerelők kenderkóccal és faggyúval szerelték a horganyzott csövek illesztéseit. Háznál vágott kecskéből, birkából jutottam az első adag faggyúimhoz. Amúgy csak nyersen tettem ki télen az énekes madarak számára téli eleségként. Az ilyen nyers faggyú romlandó, ezért fagyasztva kell tárolni. Az apróra vágott faggyút lábosban kisütöm, leszűröm a töpörtyűjét, amely szintén fogyasztható. A kisült faggyú, évekig, sőt évtizedekig károsodás nélkül tárolható. Ennek bizonyítéka, hogy Attila barátomnak hajdanában adtam egy doboz kisült faggyút, és ő említette, hogy nemrég a kezébe akadt, és bizony még csak meg sem avasodott.

Mongóliai útjaim során szoktam rá a faggyúevésre.

Mire használható a kisütött faggyú?

Étkezésre, mint bármilyen zsiradék, vagy növényi olaj, de velük szemben előnye a tárolhatósága, az avasodás mentessége.

Bakancsok, bőr nemük, puhítására, vízhatlanná tételére.

Tömítő anyagnak.

Világításra.

Igen egyszerű megoldást említett Zia kedvesem, egy gyerekkori emlékét, mécsest burgonyából, melyet ők zsírral készítettek.

 Ezt fogom most bemutatni, annyi különbséggel, hogy zsír helyett faggyút használok. Miért is, azon egyszerű oknál fogva, hogy a sokrétű használhatósága miatt faggyút hordok magammal.

Elkészítése roppant egyszerű. Egy burgonyát lefektetünk az asztalra, a tetejét vízszintesre levágjuk. A közepét kivágni, oly módon, hogy egy kis üreget kapjunk. Ez a mécs, tároló edénykéje szerepét tölti be. A faggyút felolvasztani, beleönteni a burgonyába. Ez az éghető anyagunk, melyet azonban hiába gyújtunk meg gyufával, nem fog égni.  Ezért szükségünk van kanócra. A célnak tökéletesen megfelel egy pamut csík, valamelyik öreg, szétvágott pólónkból. Egy ilyen öreg póló darab nagyon sok mindenre használható. Például vízszűrőbe, szenesítésre, törülközni vele, és mint itt bemutatom, lámpabélnek, mécses kanócnak is.  Ezért jó, ha van nálunk.

Az ujjnyi darab kanócot belesüllyesztjük a faggyúba, és a felső végét érdemes a burgonyához támasztani, hogy ne süllyedjen el.

Már csak meg kell gyújtani.

A havas háttér is mutatja, hogy télen, fagyban is kifogástalan.

Az égő mécsest, bevittem a szobámba, ahol addig világított, míg a faggyú ki nem fogyott a burgonya belsejéből.

                           Faggyú mécses burgonyában. II.

Nem most készítem elő szőr, de a gyakorlat teszi a mestert. A készítését most egy fotósorozatban bemutatom.

Anyagszükséglet. fagyú, ez itt mos kecske faggyú. egy burgonya, amelynek a tetején kivájtam a közepéből egy diónyi mélyedést. Valamilyen pamut darab, vagy lámpabél. Most egy konyharuha darabból vágtam le egy kis csíkot.

A pamut csíkot hosszában összehajtottam, és belehelyeztem a burgonya mélyedésébe, és a szilárd faggyú kaparékkal megtömtem.

A kanóc kiálló részét bedörzsöltem faggyúval.. és meggyújtottam.

A kezdeti láng hamar lelohadt. Hiszen a beledörzsölt faggyú elégett.

Azonban ez a kis hő is elegendő volt ahhoz, hogy megolvassza a kanóc körül a faggyút. A folyékony anyag már fel tud szívódni a kanócon, és egyre növekvő lánggal ég.

Ha a kanóc hozzáér az oldalhoz, gyengébb a láng, ha beljebb igazítom, nagyobb a felszívó és égő felület, nagyobb a láng.

Ennek a kis kanálnyi faggyúnak az égési ideje  Ez esetben  40 perc.

Az étolajjal azonos térfogatú faggyú kétszer olyan hosszú időtartamra elegendő világításra ennél a mécsesnél.

                                Étolaj mécses burgonyában

Folytatom a kísérletet. Miután elégett a burgonyából a faggyú. Kitöröltem és az előző anyagból egy másik azonos csíkot vágtam kanócnak és azt helyeztem be a burgonya mélyedésébe.

Most napraforgó étolajjal öntöttem. Szinig.

A meggyújtás után azonnal nagy lánggal kezdett égni, ami nem is --lankadt le, hiszen az olaj folyékony és azonnal felszívódik.

Nagyobb lánggal ég, de gyorsabban el is fogy. Az égési idő kb 20perc.

,

Csirke szárny almával diszkoszban. Ebéd a barlangnál.

Csirke szárny almával diszkoszban. 

Otthon a konyhában előkészítettem a mai ebédhez a diszkoszba a hozzávalókat.

Füstölt szalonna, 1 burgonya, 1 alma,1 sárgarépa, 2 csirke szárny amelyeket mér reggel megszórtam fűszerrel,hogy magába szívja, fűszer só, őrölt bors

Vékony szalonna csíkokkal kibéleltem az alját.

 burgonya szeletek

hosszába vágott sárgarépa

 alma cikkek 

 a könyöknél elvágott csirke szárny darabok

 a tetejére az alma másik fele

A rétegeket megsóztam, borsoztam. Majd lezártam. Még maradt egy kis hely benne, de csak egy személyre készítettem, a két személyes diszkoszba.

Nem túrázni mentem, csupán a vár alá a folyó menti barlangi táborhelyemre kis kikapcsolódásra, ebédkészítésre.

Már itt is tavaszodik, hó határ már 1200 m fölé emelkedett.

A tűz gyújtása előtt, mindig hozok a folyóról egy vödör vizet. Kézmosásra, mosogatásra, és a végén tűzoltásra használom.

Ha vizet hagyok a vödörben, teszek bele egy faágat. Előfordulhat, hogy egy Erdei egér vagy más élőlény itt akarja a szomját csillapítani. Ez esetben nem fullad a vízbe, az ágon kapaszkodva ki tud mászni.

A megfelelő parázs érdekében nagyobb tüzet raktam.

A kövekkel kirakott tűtér, hátsó falát megmagasítottam. Ez véd a széltől és egyúttal helyet biztosít egy kis horpadt lemeznek, amely most a sporlap funkcióját tölti be.

Erre helyezem a lábaskámat amelyben a zabpehejjel krémlevesemet készítem és a bögrét, a Számi hagyománnyal készült kávénak.

A vastag parázsra helyeztem a diszkoszt, miután a tűz lehamvadt.

A fotón látható idő jelzi, hogy 33 perc múlva vettem le és ekkorra már elkészült az étel.

Ebéd utáni szieszta. Egy jó pipa és kávé.

A hozzávalók lédúsak, ezért inkább párolás lett, mint sütés. Az alma, répa mennyisége miatt, de főleg az almás falatok édeskések lettek.

Minden megpuhult, semmi nem égett le. Az ételnek csak a bő felét ettem meg, kevés kenyérrel. a többit eltettem holnapra. Az étel kihűl, a zsír megdermed, ezért nem gond a szállítása.

A parázson sütés, főzéskor alig lesz kormos az edény. Ezt bizonyítja az a fehér háztartási papírtörlő, amivel áttöröltem.

Ezután egy erre a célra varrt vászon zsákocskába teszem, csakúgy mint a lábasomat, bögrémet. Íly módon még véletlenül sem piszkítom be a hátizsákom és a felszerelésem.

Mára elköszönök a barlangtól, a folyó völgyétől