A tűz gyújtás

A tűz gyújtása

Egy ismerősömet, Afrikai útjáról hazatérve, élményeiről faggattak.

-        No, és hogyan gyújtottak tüzet a bennszülöttek?

-        Hát, elkérték az öngyújtómat.

Így is lehet, sőt javasolom, egy benzines öngyújtó tartalékba helyezését. Miért is? Egy alkalommal Angliában a repülőtéren kiengedtették a gázt a pipa gyújtómból.  Hidegben nagy magasságban a gázgyújtó nem működik. Szemmel láthatólag nem állnak tőlem távol a konzervatív tárgyak, így hát vettem egy Zippó öngyújtót.

Feltöltve, ha nem használom 1 hétig is kitart benne a benzin, anélkül hogy elpárologna. Ezt nem mondhatom el az olcsóbb kivitelűekről.  Meggyújtva leállíthatom és mécsesként is funkcionál még ha rövid ideig is.

 Kezdők számára még biztonságot jelent a vízhatlan gyufa. Magunk is elkészíthetjük nagyon egyszerűen. A megolvasztott viaszba beleforgatjuk a gyufaszálakat, majd száradni hagyjuk. Jó ha  hosszan viaszoljuk, az ilyen gyufaszál tovább ég és gyújtósként is jobban funkcionál.  Az ilyen gyufa a víz alól kivéve is gyullad. Csak el ne felejtsük a védelmet biztosító viaszréteget előzőleg eltávolítani.

        

                               Házi készítésű gyertyaviasszal vízállóvá tett gyufa.

                                  "Gyári" vízhatlan gyufa a dörzs lappal és a vízálló tasakkal.

 De mi egy időutazás résztvevőiként az ősibb módokat gyakoroljuk. Ezekből az eszközökből nem fogy ki a gáz, a benzin, nem ázik el. Extrém viszonyok között is üzemképesek. Alapvetően két módszert különböztetünk meg. Az elsőnél mesterségesen előállított anyagot, eszközt  veszünk segítségül, mint a magnéziumtömb, szikravető, nagyítólencse. A másik ősibb módinál, csak a természetben, a helyszínen fellelhető anyagokat használjuk, ilyen az íjas tűzfúrás is.

A teljesség igénye nélkül még megemlíteném a Városi Túlélést is. Tűzgyújtás vegyi anyagok használatával. A leghétköznapibb anyagok, iskolákban, laborokban, gyógyszertárakban fellelhetőek az összetevők.  Káliumpermanganát (hipermangán ) ( KMnO4 ) kristályra glicerint csepegtetünk, lángra fog lobbanni.

Az alábbi kis videón kenderkóc meggyújtását mutatom be, szikravető segítségével, majd a nyírfakéreg előkészítését, nagyítólencsés begyújtáshoz, szenesített pamut segítségével.

. Mi is az az éleszték ?

Alacsony hőfokon gyullad és jól ég.  Tudom, a benzin ! de szerencsére nem ez folyik a patakokban.   Melyek ezek a természetben is gyakorta előforduló anyagok? Nyírfakéreg, száraz időben, a sok száraz fűféle, a nád bugája, és ha már a víznél vagyunk, a gyékény buzogányát sem szabad figyelmen kívűl hagyni. Nyitott szemmel járunk és máris feltűnik az iszalag szöszmösze, a vaddohány termése a közismertebb nevén a papagájvirág. És minden ami száraz, laza szerkezetű, vagy fellazítható. Egy gyújtás próbát  megér, had tanuljunk.

Túrázásunk közben, a környezetünk felfedezésével együtt jár az éleszték gyűjtése is. Ne halogassuk, ne legyünk lusták lehajolni érte. Megfelelő anyagot találva, több gyújtásra

elegendő mennyiséget tegyünk el. Hamar eltelik a nap, és könnyen azon kapjuk magunkat, hogy a tetszetős táborhelyen nem találunk élesztéket.

Némi tapasztalatot, gyakorlatot igényel a fatwood „vadászat”. Nagy kedvencünk, mert nedvesen is, egyetlen szikrától is lángra kapó, terpentinnel jól átitatódott fenyő.

 

 Illatát jól érezni. Nem azonos a gyantás fával, bár mindkettő tökéletes éleszték. Sok véleményt olvastam róluk, ki hogy nevezi. Népies néven zsíros fának is említik, és kiváló gyújtós. Hajdanában szekerekkel hordták a hegyek, az Alpok lábától, a vásárokba .

A fokla szóval a fáklyát említik, és nem határozzák meg hogy melyik fából van.

Az alábbiakban idézek.:

Papp Ferenc Szabolcs Fokla régies zalai tájszólásban fáklyát jelent. Zsírosfa helyett egyszerűen a gyantás, gyántás, vagy régiesen gyántáros szót használták.

„Fatwood = zsirosfa

hallottam, hogy az Alpokalján az 1950 évekig járták a városokat a zsirosfa árusok.
Dömötör Sándor / Zsirosfa és fokla Szombathelyen és környékén. (1950 Ethnographia).
Pár mondatot idéznék, amik akár mai is hasznosak lehetnek, segíthetik a zsirosfa gyűjtést, használatát:
- „A zsirosfát az erdei fenyő (Pinus silvestris L.) gyökeréből hasítják. Vannak olyan fenyőfapél-dányok, amelyekben a tetőfa elágazásnál is van zsirosfa.”
- „Sok esetben a gyanta csapolásának következménye a fenyőben a zsirosság, amely a gyantát kivezető nyílás és a földben lévő rész között található.”
- „A zsirosfa szedők leginkább a 6-10 éves vágásterületeket keresik fel. Ezeken a területeken csákánnyal és fejszével kiszedik a tönköket és a gyöktörzs legfelső részét.”
- „Régen a kereseten, és a pénzjárandóságon felül a tuskó is a favágóké volt. Kiásták, megkeres-ték benne a gyantás részt és feldolgozták zsirosfának, ….”
- „4-6 éves vágás már nagyon jó volt zsirosfának, de azt is lehet mondani, hogy mínél öregebb, annál jobb. Volt olyan tuskóm is, amelyik már egészen megfeketedett! ........ De az égett aztán a legjobban!”
- „A tuskót már messziről meg lehet látni, mert 20-30cm-re is kiáll a vége a földből.”
- „A földben lévő tuskóról is meg lehet látni, hogy van-e benne zsirosfa: a megfeketedett vágá-son a gyanta kifehérszik. Ha egy vágáson nem lát semmit az ember, a kisfejszével belehasít és levág egy darabot. Ha szép fehér a fa, akkor nem gyantás. Ha gyantás, barna csíkok vannak ben-ne; mentül sűrűbben vannak, annál gyantásabb. Ha a tuskó megfelelő, rendszerint az egész tuskó gyantás, nemcsak egyes részei.”
- „ Alkalomadtán kiszedik ugyan kapával az öreg répafenyőtuskókat és elhasználják otthon a zsírosát gyújtósnak, de nem szokták árulni.” „Szombathely környékén is riépafenyüő az erdei fenyő neve.”
- „…. Németségben (Burgenland) világítottak gyantásfával.”
- „Két ujjnyi vastag, 25-30cm hosszú volt egy ilyen foklának használt zsirosfa.” Fokla = világí-tószilánk
- „Az őrségi konyhákban begyújtáshoz ma is zsirosfát tartanak a kályhalikban. Van arra elég öreg fatuskó; abból vágják maguknak a gyújtóst.”
- „A foklának alkalmas fát felhasogatták, jól megveregették, majd meleg kemencében megszárí-tották.”
- „ A foklakészítés tudományában lényeges mozzanat volt a fa helyes kiszárítása és csinos, for-más elkészítése; a zsirosfánál a tuskó felismerése és gazdaságos kitermelése.”
- „ A zsirosfa foklaszerűen, fölfelé tartva lassú, füstös, kormos lánggal ég el, ha kitűnő minősé-gű, jó öreg tuskóból van hasítva. …… Égése meggyorsítható, ha nem függőlegesen,

hanem fer-dén tartjuk. Még nagyobb a lángja, ha ferdén lógatjuk.”
- „A zsirosfa füstje nem olyan élesen maró, nem csípi annyira a szemet, mint a nyirfa füstje.”

(Szerk.) nem minden világos előttem, meglehet a népies elnevezések a zavaróak.

Ha a terpentinnel jól átitatott fát megtörjük, kiszárítjuk, akkor veszít a terpentin tartalmából.

Ha a gyantával jól átitatott ágat vesszük. Azt melegíthetjük, maximum, csak a gyanta szivárog ki a fa rostjai közül, sercegve hevesen ég.

A fentebb leírtak, népies elnevezésekbe nem szándékozom belemerülni. Több vitát olvastam ez ügyben. Akár hogy is van, a lényeg, hogy a terpentinnel, vagy gyantával átitatott fa, kiváló éleszték, gyújtós, Van aki csak magyarosítani akarja az elnevezést.

Itt az Alpok ezen régióiban nem találok fatwoodot. Viszont bőven kerül gyanta folyás a fatörzseken. Ezeket leválasztom és kitűnő gyújtós, a havas téli erdőben felállított Hobó kályhámban. Egyetlen hátrányának a füstöt és a kormot lehet felróni.

 Éleszték használatánál nagyon fontos, hogy száraz , és apró szálú legyen. A pamutruhadarabot, alaposan szedjük szét. Minél kisebb rostszálakra, lazább szerkezetűre. A tampont, spárgát is, hogy a szikra könnyebben lángra lobbanthassa. Figyelem, még a papír zsebkendőt is lapjaira kell szedni, jól meg kell tépni, gyűrni.

 Nyírfakéregnél a legfelső vékony hártyát, mely könnyen lehúzható, használjuk. Ezzel nem okozunk semmilyen kárt a fának, hisz ezt úgyis „levedlené”. A nyírfakéreg rengeteg olajat tartalmaz, és ezáltal könnyen gyullad, sisteregve ég. Elhalt fából vastagabb réteget is lefejthetünk, jó lesz gyújtósnak.

  Túrázásunk közben könnyűszerrel begyűjthetjük, a napi szükségletet.

A gyékény bugája,  a nád virága, a loncok, a vad dohány  szöszmösze, és minden száraz laza növény kiváló élesztéknek. A sivatagban a száraz növényi szárakat próbálgattam. Amelyik jól morzsolódott már teszteltem is a szikravetővel, és megfelelő eredménnyel.

Az alábbi képen egy kidőlt nyírfáról gyűjtött kéreg halom látható. Ezt már otthon tárolom. Túráimra mindig viszek magammal egy keveset.

 Ez jól fogja a szikrát, egyből lobban, sercegve ég. Hozzá hasonlóan a száraz gyékény buga, a száraz fű, és minden száraz, bolyhos növényi rész bár ezek már nem tartalmaznak olajt, mint a nyír.

 Ehhez nem kellenek botanikai ismeretek.  De alkalmas még a felbolyhozott kenderkötél, a vízszerelők által használt kenderkóc,  meggyűrt tépett papír zsebkendő, pamut ruhából kihűzott szál is könnyen lángra lobban. Fontos hogy  vékonyszálú és  laza legyen a szerkezet, jól fel kell bolyhozni. A növény szárakat meg törni.
 Kenderkóc meggyújtása
 http://youtu.be/SCZIuwZUeN4

 Igen népszerű a tampon is hisz az anyaga 100 % gyapot, vagy a gyapot orvosi vatta.

A tampon különösen sok előnnyel bír. Azonkívül hogy egyetlen kicsi szikrától meggyullad.

Tampon

Egyetlen tampon akár 5 tűz gyújtására is elegendő.

 

 

Látható, hogy az a picike korong melyet a késemmel levágtam milyen hatalmasra rúgja ki magát. Köszönhető a gyári csomagolásnak, a korong levágása után, a fen maradt rész szépen egyben marad, várva a következő alkalomra.  Ráadásul a világon mindenütt beszerezhető. Igaz, hogy Kenyában, eléggé helytelenkedő súlyos pillantásokat vettet rám és a kezemben tartott tamponra, az az éjfekete hölgy akinek segítettem meg gyújtani a mindenütt csöpögő esőtől vizes fát.

 

 

 

Visszatérve, ki ne ismerné a vaddohányt, vagy más néven papagáj virágot. A szára jó kötelet készíteni, a kinyílt termése, éleszték. A gyékény, a nád bugája, iszalag termése. Száraz moha, végtelen a lehetőség. A sivatagban minden száraz növényi részt elkezdtem morzsolgatni, hogy kitanuljam, melyek lesznek jók élesztéknek.

 Kísérletezzünk bátran. Túrázás közben gyűjtögessük az említett növényi részeket, és gyakoroljunk. Az Élesztékkel be tudjuk gyújtani a gyújtóst, a vékony száraz gallyakat. Nyirkos talajon a gallyacskák is nedvesek, nem gyulladnak. Fentebb keresgéljünk. A fák, bokrok ágvégein a gallyakat, a szél szárazon tartja.

Esős idő, minden nedves. Még a gallyakat sem tudjuk meggyújtani olyan vizesek.. Az esőerdőben meg nem is találni száraz fát. Legalábbis külső látszatra, kívül vizes, de belül száraz. Ezért kis kuglikat vágunk, és késünkkel hosszában, ha kell ütőfa segítségével, széthasítjuk. A szétvágott fa belseje száraz, és könnyebben is gyullad, mint az egészben hagyott rönk, faág. A megtört ágvégek is könnyebben kapnak lángra, mint az ág közepe.

Kis szilánkokat vágunk, azok kerülnek alulra, könnyen, gyorsan égnek, majd egyre vastagabbakat teszünk rá, táplálván a tüzet.

 A közepéből kivágjuk a száraz gyújtóst, erre már mehet a többi. Ily módon már semmi akadálya a tűzgyújtásnak. A többi vizes fát a tűz mellett szárogatjuk.

Tollas ág.

 Na nem egy sastollakkal feldíszített fakoronát képzeljünk el. Az ágat, gallyat, késünkkel úgy forgácsoljuk, hogy a forgácsok ott maradjanak feltupírozva. A hajszálvékony kis göndör falevélkék, könnyen lángra kapnak a szikra vetőtől.  Szellősen helyezkednek el, az égéshez elegendő az oxigén,de azért elég közel egymáshoz hogy a hő ne vesszen el, begyújtsa,  és hőjével táplálja mellette lévőt. Miután szép sűrűn, katonásan felsorakoztak az általunk készített „tollak” , elkészítettük a tollas ágat. Egy – két jó erős, jól irányított szikra eső és  hamar tüzet fog. A tollas ág készítése közben rengeteg kis forgács is hullik le. Semmi baj. A tűz táplálásához ezek is segítenek.

Magnéziumos tűzgyújtás. Az erre a célra készített magnézium tömb oldalába egy acél rudat is helyeztek mellyel a szikrát lehet vetni. A tömbről késünkkel apró szilánkokat  kell lekaparni  és ezeket szikrával begyújtani. Az itt keletkezett 2000 C foknak nincs anyag ami ellenállna.

A következőkre érdemes odafigyelni. Megfelelő mennyiségű kaparék készítése. A szél el ne fújja az apró forgácsokat. Szikra vetésekor nehogy szétüssük a kupacba gyűjtött magnézium kaparékot. A magnézium hamar ellobban, ezért az éleszték legyen ott mellette, alatta.

Szikravető. A leginkább elterjedt, legegyszerűbb, tűzgyújtó eszköz.

Hasonlóan az előzőhöz, ez is egy modern, ilyen állapotában a természetben nem fellelhető anyag. Sok fajtáját lehet kapni, sajnos nem mind egyformán jó. Vásárlás előtt érdemes a tapasztaltabbak véleményét kikérni.  Egyszerű a művelet.  A kés hegyével leszorítom az élesztéket, hogy el ne mozduljon, majd a fokán végighúzom a szikravetőt. Ha jól végeztem a műveletet, akkor a szikrák nagy része az élesztékre irányult, be is gyújtva azt. Kezdésnél, ez így még nem megy, lehet parlagiasabban is. Akár a kés élét is húzhatjuk végig a rúdon. Az él ilyetén való rongálásától, a helytelen kés használattól, a jobb érzésű emberek haja ugyan égnek áll, de az eredmény a fontos.   A módszert ráérünk finomítani.  Amíg nem jó addig nem kell vele dicsekedni.

Előkészítve a tűzgyújtáshoz

 

Ezt a kis tüzet már csak táplálni kell.

Haladjunk visszafelé az időben. Biztosan hallottatok már a kovakőről. A kovás tűzgyújtásról.

Ennél a módszernél a követ ütjük meg az acéllal, és az acélról lepattanó szikrát fogjuk fel előkészített taplóval, vagy elszenesített pamuttal. Miután szikrát fogott, izzani kezd.

A kova kő kemény anyag, pl hidrokvarcit. Pattintással nyílhegyet, kőkést is készíthetünk belőle. A friss él igen éles, könnyen elvághatja a kezünket. Nekünk sarkokra, oldalélekre van szükségünk, ezért szögletesre pattintgatjuk a talált követ.

 A készség másik darabja az acél. Legegyszerűbben egy törött reszelőből nyerhetjük. Elegendő egy lapos reszelő 10 cm es  darabja, de legyen 2-3 cm széles, hogy legyen fogás rajta. A reszelők egyik éle fogazott, a másik sima. Nekünk ez a sima éle kell. Szükség esetén meg kell csiszolni. Nem túl elegáns egy törött reszelő darabot használni, éppen ezért ügyes emberek készítenek célszerszámot. Alkalom adtán én is kezembe vettem egy ilyet, vásárlási szándékkal. Szépen megformázott, meghajtott, jól fogható. Csak éppen használhatatlan, de legalább drága. Így maradt a reszelő darab. Itt megint a kezdők figyelmét akarom felhívni. Nagy divat a túlélő játék. Rengeteg mindent készítenek, forgalmaznak, hamisítanak. A szép, bőrszütyőbe csomagolt tűzgyújtó készség, nem biztos, hogy megfelelő minőségű anyagokat tartalmaz.

A szenesített pamut a készség harmadik alkotóeleme. Az acélról lepattanó szikra, ha a szenesített pamutra kerül, azonnal izzásba hozza azt. Ezzel már megtudunk gyújtani más élesztéket, és azzal a tüzet. A pamut szenesítését később írom le.

A pattintás módja:

Bal kezünkbe fogjuk a kovakövet, oly módon, hogy egyik éle fent vízszintesen helyezkedjen el. Egy darabka szenesített pamutot ráfektetünk a kő felső lapjára, úgy hogy kiérjen az éléig. Hüvelykujjunkkal leszorítjuk. Jobb markunkba fogjuk az acélt. Négy ujjunkkal, a hüvelykujjunk begyéhez szorítva. A lap lecsiszolt, sima éle legyen kifelé. Határozott, erős, gyors mozdulattal, fentről lefelé, ráütünk a kova felső élére. Parányi kis szikrákat kell látnunk. Ha csak egyetlen szikra is rápattant a pamutra, az, izzásba hozza. Első pillanatban észre sem vesszük. Ha már ráérzünk a mozdulatra, egyetlen ütés is elegendő.

Ez nem annyira ősi módszer. Nagyapáink / az én generációm nagyapái / korában még használták a falusi, tanyasi kis öregek. Spóroltak a gyufával. Minek azért is pénzt adni.

Miután megsodorta cigarettáját, jutott idő a tűz pattintásra is. Meglehet gyorsabban, mint a mai modern világban némely embernek tüzet gyújtania gyufával.

https://www.youtube.com/watch?v=zkzRy_nBBok

Lehetőleg finom száraz fü, nádbuga közé fogjuk be az izzó pamutot. Finoman fújjuk, hogy a parázs melegebb legyen, majd a kezdeti füstfelhő után  begyullad a fű, buga is. Ezt a kis égő csóvát helyezzük az előre elkészített tűzhelyünk gyújtósa alá. Természetesen használhatunk, tampont, kócot, vagy bármi mást is amit az izzó pamuttal be tudunk gyújtani.

Pamut szenesítés.

Az elszenesített pamut, igen alacsony hőfokon izzásba hozható. Erre van szükségünk Fújással erősen felizzíthatjuk ahhoz, hogy elegendő hőt adjon le, más anyagok meggyújtásához. A pattintott szikra nem elég forró ahhoz, hogy meggyújtsa az élesztéket. Szükséges egy köztes anyagra, ez a szenesített pamut.

 Szükséges egy kis zárható fémdoboz, pamut anyag, pl. szakadt póló. ( vigyázat nem lehet műszálas, csak a 100% pamut felel meg) a pamutból akkora kockákat vágunk amekkora belefér a doboz

 Első ízben jobb, ha fehér színű az anyagunk. Nekem most csak zöld színű került a kezembe, Néhány kockát beleteszünk a fémdobozkánkba, lezárjuk de a fedelére szöggel lyukat ütünk. Rátesszük a tűzre. Hamarosan fehér füst kezd el szállni a kis lyukon felfelé.

Idő után eláll a füst. Levesszük a forró dobozkánkat, s miután kihűlt, kinyitjuk. Ha az anyag mindenütt szép fekete, kész.  Forgassuk át, ha még látunk barna foltokat, zárjuk le és tegyük vissza.

 Na ezért kell a fehér póló, kezdéskor jobban meglátjuk a szín különbséget. Első alkalommal a dobozt se töltsük tele.

Tovább hevítjük, ismét fehér füst száll fel, majd annak megszűnésével újabb ellenőrzés.

Amennyiben jónak ítéljük, következik a munkánk eredményének a tesztelése. Kézbe véve leheletvékony, fekete, az ujjainkkal könnyen széthuzhatjuk.  Szikrát pattintunk rá. Azonnal izzani kezd, kitűnő munkát végeztünk.

Tapló. Nehezebb elkészíteni mint a szenesített pamutot. A lényege, hogy a taplót fahamu lúgos oldatában hosszasan főzzük,  majd kiszárítjuk, szétválasztjuk a számunkra hasznos részeket.

Nagyító lencsés tűzgyújtás. 3-4 cm átmérőjű, 3-4 szeres nagyítású nagyítólencse, napfény, és szenesített pamut szükséges.

A fentebb leírt, szenesített pamutot, nagyító lencsével is izzásba hozhatjuk másodpercek alatt, majd ugyanúgy járunk el mint a kovás módszernél. Száraz éleszték  közé fogva, finom fújással életre keltjük  a tüzet.

https://www.youtube.com/watch?v=SA65MkAgqBI

Izgalmas feladat, télen jégből készíteni nagyító lencsét, és azzal tüzet gyújtani.

A másik az ősibb módi, csak a természetben fellelhető anyagot, fát használunk

Már valahol az őskorban járunk. Az ijas tűzfúrás. Az eddigiek közül ez a nehezebb. Sok gyakorlást, tapasztalatot, igénylő feladat.  A felszerelés részei: alap, szár, tokmány, íj.

Minden alkotórészét a természet adja. Itt nincs kipattanó szikra. Filmen láttam egy bushcraftert, ő íj nélkül  a két keze közé fogva forgatta  a szárat és így gyújtott tüzet télen.

Az alapba késünkkel kis lyukat vájunk. Beleillesztjük a szár legömbölyített végét. A szárra egyszer rácsavarjuk az íj idegét. A szár felső végét, mely szintén gömbölyített, a tokmánnyal szorítjuk le az alapba. A másik kezünkkel az íjjal, fűrészelő mozdulatokkal pörgésbe hozzuk a szárat. Miközben oda- vissza pörög, az alapban, a mélyedésben, a súrlódás okozta hő égetni kezdi a fát. Miután szép kis fészket fúrtunk, leállunk. Késünkkel, az alapot adó fa szélétől, a furatig ék alakú bevágást képzünk. Az alaplap teljes vastagságában. A tokmány egy mélyedéssel ellátott lapos fa. Itt is van súrlódás, hőképződés, ami nekünk nem kell. ezért a tokmányt érdemes nedvesíteni. Akár zöld növényi levéllel. A tokmány lehet egy --konzervdoboz is. Jól könnyen forog benne a szár,de jól fel is forrósodik a kezünket égetve.  A sikeres tűzgyújtás, a megfelelő alap és a megfelelő szár kiválasztásán múlik. A szár elegendő, ha 10 – 15 cm hoszzú.. Nem kell akkora mint  a képen látható. A bemutatott képeken én a közeli erdőből hoztam száraz fenyő ágat, abból készítettem. Ha ezekkel megvagyunk, együtt is a készlet.

Alap, beleállítva a szár, rátekerve az ideg. Bal kézzel, a tokmánnyal, leszorítjuk a szárat, úgy mint az előbb.  Kezdődhet a fúrás.

Lassan füst száll fel, az alapban feketedik a mélyedés. Finom sötétbarna színű, égett fapor gyűlik, tapad meg, az ék alakú vágásban. Kés hegynyi mennyiség, parázzsal a közepén. No ezt a kis parazsat kivesszük az ékből és a száraz fűcsomó élesztékbe tesszük. Két kezünkkel

összefogva a csomót, finoman fújjuk. Az eredmény, erősödő füst felhő, és végül a belőle felcsapó láng. 

És ha már ég a tűz, büszkén vállon veregethetjük magunkat.

A téma kimeríthetetlen, de remélem a kezdőknek segítséget  tudtam nyújtani az alapokhoz. Ez eddig csak a meggyújtásról szólt. A tűz táplálása elhelyezése, a tűz helye, egy másik írás témája.