Oszkar Steiger Blogja : Kövön, gödörben, fűbe csavarva és nyárson sütés.

Kövön, gödörben, fűbe csavarva és nyárson sütés.

A hatvani sóderbányából hoztam egy alkalmasnak ítélt lapos követ. Figyelem,!!! Ez a sütési módszer veszélyt rejt magában, mert némelyik kő szétrobbanhat a nagy hőtől, és a repeszek balesetet okozhatnak. Emiatt nem ajánlom az alkalmazását másoknak. Azt a tanácsot kaptam, hogy ezt vegyem bele az írásaimba. Nekem még sohasem robbant szét kövem.

A megtisztított, száraz követ beletettem a tűzbe, majd egy - két óra elteltével elkezdtük a sütés.

Egy tenyérnyi, vékony szelet marhahúst rátettem a kőre.

Attila barátom útközben a piacon vett egy öntött, kétrészes „sütő lapot”. Nem tudom mi a tisztességes neve. Ezt is munkába vettük. A felforrósított lapok közé betettük a húst, jól összeszorította, ( kiklopfolta )

majd a tűz fölött megkezdte a sütést.

A sütés ellenőrzése könnyű, csak a kés hegyével meg kell bökni. Órám nincs, nem tudom mennyi idő telt el, de nem sok, mikor is késznek ítéltük. A kövön sült hús szaftos, de még kissé rágós. Megfelelő minősítést kapott. A húsokat nem sóztuk meg előre, de ennek ellenére sem volt ízetlen.

A vaslapok között sült húsról. Csalódás. Arra számíthattunk, hogy a zárt helyen kevésbé szárad a hús, szaftosabb marad. Az ellenkezője történt. Kiszáradt a hús. Egy újabb tanulság.

( Nem felejtem, hogy a tavalyi Lappföldi utamon, a fűbe csavart parázsban sült csukám is kiszáradt.)

„Csuka ebédre.

Egyik fele nyárson sütve, mint az este, de a másik felével kísérletezek.

Félig zöld füvet, sást tépek és ezzel csomagolom, csavarom be a már fokhagyma sóval meghintett fél halat.

Milyen elgondolás alapján? A növény aromásítja, remélem nem rosszul. A levél még tartalmaz nedvességet, ezzel zárt térben párolódik, a zsírja megmarad. A csomagolás megvédi a koszolódástól a parázsban.

Milyen szép logikus gondolat menet. Tanítani kellene. Tanítják is, azok akik nem értenek hozzá. Mert mi lett a végén. Hát, nem az igazi. A hal száraz lett!! A nyárssal szemben ahol, puha, lédús, zamatos. A nedvesség, a zsír eltűnt. A szenesre égett fű rátapadt. Legközelebb nem kell lekaparni a halat, hanem meghagyni pikkelyestül, mint az agyagban sütésnél. Jó ezt tudtam, csak már a tisztítás után gondoltam a fűben sütésre. Meglepően a halra sült fű nem is rossz. A fűvel szenesedett, de még nem keserű, halbőr.”

A nyárson sülő fél csuka, a másik fele a parázsban, tűzben. Itt nincs faszén. A tüzelőm nyír és fenyő. Puha fák parázs alig marad, folyamatosan rakni kell a tüzet.

Még a nyár elején megtisztított, sózott, kárászokat napon megszárítottam.

Ezekből most néhányat a forró kövön megsütöttünk.

A kövön sült szárított hal, jó csemege volt általános megelégedéssel.

A szigetre ivelő fatörzs tövében és oldalán sok fiatal laskára leltünk.

Téli fűlőkében sem volt hiány.

Tenyérnyi laska szelet, finoman sózva, forró kövön megsütve. Hibát nem találni benne.

Összegezve, a kövön sütés eredményes.

Egyetlen gondot a kő jelent. Az adott helyen találunk e megfelelőt, vagy visszük magunkkal.

Gödörben sütés, - főzés.

Kell egy kis gödör.

Félig tölteni parázzsal, vagy tüzet rakni benne.

Friss csalán levélbe göngyöltem a húst, majd a parázsra helyeztem.

Befedtem a kiszedett földdel és magára hagytuk.

Ez a kis tűzgödör, a nagytestvér mellett foglalt helyett, akitől kapott egy kis melegséget is.

Jó idő elteltével kibontottuk. Nem sok minden történt. A parázs alul kialudt, a hús a csalánban még eléggé nyers maradt. A csalán levelek is csak épphogy megfonnyadtak.

Újabb tapasztalás, kevés volt a parázs. Nem történt semmi baj. Gödör kitisztít, tele parázzsal. Újabb hústekercs friss csalánnal . és most még szomszédot is kapott. Az egyik süldő nyuszi mellső lábát, lapockáját, fűbe csavartam, és most már előre megsóztam.

Rá a parázsra, de most felülre is parázs került és nem földeltem le.

Most már szépen leégett a parázs, no nézzük meg. Hát néztük, csak néztük, kotorásztunk a maradványok alatt. végre előkerült egy kis csomag, aztán egy nagyon kicsi. Ez utóbbi a nyúl volt, de elégett, majd nyomtalanul. A nagyobb tekercs a marhahús. No ennek már csak az egyik vége égett le, a többi viszont ehető, zamatos kellően átfőtt.