Eszköz készítés, kovácsolás , grillezés
Szép őszi reggelre ébredtem.
A köd bokáig ér,
csendesen szemerkél az eső. Olyan idő van, amikor a kutyát sem zavarják ki a
házból. Csakhogy én nem vagyok kutya. Nem is zavar senki, úgy hogy megyek. Felkanyarítom
a hátiszákom, már minden bekészítve. A mai tervem, csülökgrillezés. Meg ami még
belefér.
Ideje lesz kipróbálni esőben is, a még régebben vásárolt
Decathlonos eső védő kabátomat. Erről csak annyit, hogy belülről beleizzadok,
kívülről pedig beázok. Mehet a szemétbe….
Az esőkabátomnak köszönhetően, rendesen vizesen, de jó
hangulatban megérkeztem a táborhelyemre.
Begyújtottam a 20 l –es hobó kályhát. Olyan huzat volt,
hogy majd el szállt. / No most egy kis visszaemlékezés. Gyerekkoromban
karácsonykor mindig volt narancs. Ezeket egyenként egy nagyon vékony papírba
csavarva árusították. Ilyen papírhoz, néha máskor is hozzá jutottunk. Hatalmas
élvezet volt ezeket reptetni. Több variációban. A lapot félbehajtva, sátor
alakban. A másik hogy henger alakban a talpára állítva. Többre most nem
emlékszem. Ezeket az alakzatokat meggyújtottuk, és ezek felemelkedtek. Annyira
könnyűek voltak, hogy a meleg levegő felemelte. Csodás volt.
Szóval, a kályha is majd felszállt. Mehet bele úgy két,
három marék faszén. Kezdődjön a grillezés.
Tegnap direkt ezért bebuszoztam a városba és
bevásároltam. Egy szép kis csülköt. 1.1 kg súlyút. Hozzá a fűszereket, amikből
egy száraz pácot kevertem. Általános Rub a neve. Ezt bele kell dörzsölni a
húsba jó alaposan. A Rub maga is azt jelenti, hogy dörzsölni kell. A rubozott
csülköt hűtőbe tettem.
Általános rub
1 ek só
1 ek puha, sötétbarna cukor
1 ek pirospaprika (magyar)
1 ek chilipor
1 tk fokhagymapor
1 tk vöröshagymapor
½ tk őrölt feketebors
A csülköt
feltettem a rácsra.
Lefedtem a másik
vödörrel és magára hagytam.
Egyik hölgy társunk feltett egy orosz fotót, a csoportba,
az interneten, felszerelésről, és azon egy csinos kovácsolt kanál is látható
volt. Ő szeretne egy ilyent. Hogy is kellene ezt elkészíteni. Hamar jött az
infó. Kell egy szép ujj fényes kanál, ezt felizzítani, kalapáccsal megverni, és
kész is a hamis kovácsoltvas kanál. Rögvest neki láttam, de csak a gázfőzőmet
tudtam itthon használni erre a célra. Az bizony kevés hőt produkált, nem izzott
a kanál. Azért alaposan megklopfoltam. Egészen pofás lett.
De azért ez mégis csak csalás.
Egy konzervdoboz fedeléből, egy lapos kör alakú lemezből,
hidegen kikalapáltam egy merőkanalat. Mogyorófa ágból nyelet is kapott.
Primitív, de használható-
Ma viszont van rendes tüzem, nosza. Csak faszénparázs,
nem egy kovács kemence. A tegnapelőtti kanalat belehelyeztem izzani. Hát nem
izzott. Azért csak kivettem és kalapáltam a baltámmal egy méretes folyami
kavicson. Méretét tekintve, inkább egy jókora kő. Elég szép mintát vertem bele,
már hasonlít egy igazi kovácsolt eszközre. Darab bodza ágból nyelet is ütöttem
rá. Ez kész van.
Hoztam magammal egy ujj konzervdoboz tetőt, egy kör alakú
lemezt. Ez is bekerült a faszén parázsra. Kör körösen ütve, szép kis tégelyt
alakítottam ki. Az egyik szélén a fogómmal betéptem, és a két szélt palást
szerűen egymásra húztam.
Vissza a tűzbe.
Nem izzott, fel pirosra, de azért egymásra kalapáltam, a két csücsköt.
Behasított mogyoróágból nyelet ütöttem rá. Kész egy leves szedő kanál.
Nem voltam nyugodt, mert ok, hogy készítettem tárgyakat,
de ez nem az igazi.
A folyó part hordalékában ott hevert egy rozsdás, törött,
lyukas ásó.
Ez már kihívás.
Ebből hogyan tudnék például kanalat csinálni. Elég vicces ötlet. Mint a régi
viccben, Mi lesz ebbűl idesapám? Sámlit szeretnék, de ha el nem ba… akkor még
fogpiszkáló is lehet belűle.
A csülköt is szemmel tartottam, forgattam, pótoltam a
faszenet, a leégett helyébe.
Kevés volt a faszén parazsa, ezért begyújtottam a nagy
tüzet is. Az ásóból a baltámmal letörtem egy darabot.
Ezt a már nagyobb tűzbe helyeztem. Kezdődött a
kovácsolás. Ez a lemez túl vékony volt, lyukak keletkeztek a balta foka nyomán.
Az ásó belső része vastagabb anyaggal bírt, hát onnét
törtem le, hajtogatással, újabb darabot.
Ez már jó anyag. Többszörös kalapálással kialakult a
kanál medre, formája. A bökkenő, hogy mint a szobrásznak, le kellene faragnom a
felesleges anyagot a kanálról. Mert a kanál az ott van a lemezben, csak le kell
szedni azt, ami nem oda való.
A baltámmal, késemmel, ezt nem tudtam itt megoldani. Mert
sajnáltam volna őket hidegvágóként használni, ha egyszer nem muszáj.
A kikalapált lemezt eltettem a hátizsákomba, és otthon a
megfelelő eszközökkel befejeztem a kanalat. Egy birka csontból nyelet is
kapott. Én pedig már ezzel kanalaztam az esti levesemet.
Ez azért már valami. Egy rozsdás ásóból kanál.
Annyi darabot törtem le az ásóból hogy a maradék uj
formát vett fel. Felcsigázta a fantáziám. Még hajtogatva letörtem, amit
sikerült. A közepéből pedig lándzsát
kalapáltam.
A köpű adott, bele egy hagyomány szerinti mogyoró ágat.
Kész is van. Belehajítom a tűzifa tuskóba, hát bizony keményen áll benne. Nem
győzöm kirángatni.
Egy kis lándzsavetés gyakorlás. Oly stabilan áll a fák
törzsében hogy rá is állhatnék, mint a Busmanommal szoktam tenni. Már ott
tartok, hogy ráállok, amikor megdöbbenek. Ez még képes és a fűrészes fogaival
elvágja a bakancsom talpát. Hajdan egy speciális ereszkedéssel jöttem le néhány
emeletnyi magasból. A kötél a bakancsom talpa alatt futott, azzal fékeztem a
zuhanást. Keresztbe elégette a bakancs talpát. Na ezt nem felejtem.
Ez a csúnya lándzsa, a szabálytalan fűrészes éleivel,
kegyetlen.
A súlya miatt erősen, keményen lehet vele szúrni. Ha
beleverődik egy testbe, hatalmas roncsolást visz véghez. Dobni csak közelről
sikeres, de két kézben tartva döfni, az elrontja a napját az ellenfélnek, vagy
a vadmalacnak. Nem harcolni szándékozok vele, de ha kell jó tudni, miből mit
tudok kihozni.
-
A kanalak
Míg a kovácsmesterséggel kísérleteztem, elkészült a
csülök is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése