Kerékpáros csavargás Olaszország - Görögország - Ausztria III. rész Montenegro

                                        

                                         III. rész       Montenegro

Junius 5.

Estefelé átléptem a határt.

A Horváth  kapunál a hölgy meg sem várta, hogy elővegyem az útlevelem, már mondta is, hogy mozsna – mozsna. 500 m után következett a Montenegroi határ. Itt már be is bélyegzett az útlevelembe és kérdezgetett valamiket. ???? Később már értettem, hogy a pénzről és bankkártyáról kérdez. Mondom tausend euróm van.  Nem nézte meg tovább engedett. Kérdeztem kell e váltanom , a válasz bárhol fizethetek euróval.

Végig lakott területen vezetett az utam. Besötétedett, Világításom volt ugyan de már ideje lenne lepihenni.  Amott egy szép csendes parkoló, gondoltam megalszok a kocsik között. Beakarok hajtani, hát nem egy Rendőrségi telephely. Na, akkor nem itt éjszakázok.

A Rendőrségről

 Az eddigi utam során alig láttam rendőrt, meg sem állítottak. Meleg van ezért csak gatyában / fürdő nadrág / vagyok egész nap. Ha bemegyek élelmiszert venni, felveszem a rövid ujjú ingem.  Sisakom, mellényem nincs, és nem is hiányolják. Az első és hátsó világításom rendben van.

Elhagyva a rendőrséget, családi házak, villák szegélyezték az utat.  Jobboldalt , kikövezett kis parkoló, mögötte kerítés. Most már megálltam, vacsoráztam. Jólesett a pihenés, ideje volt már. Rágyújtottam a pipámra. Beállt mellém egy fiatal srác autóval. Kiszállt, köszönt. Viszonoztam, majd magyaráztam, hogy kerékpáros világjáró vagyok, és megaludnék itt a parkolóban ha nem gond. Ok. és ezzel elment. Az ég már dörgött, vihar közeledett. Kijött a házból és magyarázta, hogy menjek a kapun belülre, a fedett motor tárolóba aludni, hogy ne ázzak meg. Mutatta a helyet. Lepihentem, ismét megjelent, megnézett és egy almát adott.

Ez a hozzáállás jellemző az itteni emberekre. Csak Horváth  országban féltek a rendőrségtől, a vad kempingtől.

6. 06.

Ferőfényes reggel, pálmafák, kék tenger. Az ilyen nap csak jól kezdődhet.

Ez a férfi a halfogó varsályába gyűjt kagylókat.

Egy hatalmas öblöt kellett megkerülnöm, Herceg Novi és Kotor között.  Itt a parti út, tényleg a parton ment. Szép hangulatos öböl, kacskaringós úttal.

Kotor, öreg várfallal.

Budva után , egy strandon aludtam egy napozó ágyban, a parton ez elött a rom előtt.

A fekhelyemről ebben a képben gyönyörködhettem  A naplementével. Nem tudtam otthagyni, hát ott aludtam.

07.06.

A fotón a kis sziget, St .Stefano.

Estére megérkeztem Uljcin be.

Az út mellett nagy tábla hirdette, Turista i. Panzió. Kíváncsiságból is megkérdezem, mennyibe kerül a szállás. A teraszon korombeli férfi kávézott, kedvesen fogadott, majd az asszonyért kiáltott. Ő vezeti a panziót. 15 eurót kért egy éjszakára. Mondom, legyen elég 10.  Rendben van. Hamár egyszer így megalkudtam, akkor itt alszom. Kaptam mellé rögtön egy kávét is. A szoba szép, tiszta. Fürdő, wc a folyóson, Wc papír, törölköző nincs. Kértem, kaptam.

Hajnalban felébredtem valamire. Ahogy fordulok, leszakad alattam az ágy. Semmi baj, dupla ágy, átfordulok a másikra és alszom tovább.

Hat óra tájt keltem és indultam is. A számlát még az este rendeztem. Az ágy leszakadása nem volt betervezve.

A központban egy körforgalomban az első leágazást jelezte Albánia felé. Szabályosan lekanyarodok, aztán egyszer csak nincs út.  Volt ott valami, amiből még utat is lehetne építeni. De így ránézésre, nem akaródzott arra menni. Láttam szemből bukdácsoló autót, hát arra toltam a kerékpárt , mert hajtani ott nem lehetett. Két gépkocsi vezetőt is megkérdeztem, hogy ez az út visz Albániába. Mosolyogva bólogattak és mondták, hogy „ bravó – bravó „.

Murvás útra jutottam, de az is úgy festett helyenként, mintha most dózerolták volna . 

Bejutottam egy kőbányába.

Lehet hogy a korábbi mosolygás azért volt, hogy menjek  csak nyugodtan, azt majd meglátom hova lyukadok ki. Nem rossz vicc csak fárasztó.

Itt is megkérdeztem, az utat, a mosolygós válasz a „ bravo – bravo”

Vannak még csodák. A kőbányából egy zötyögős, nagy darabos köves út kanyarok ki.

Az örömöm rövid életű volt, mert egy pici tálára azt irta ki valaki , hogy Albániába balra kell fordulni, fel egy hegyi „ útra”.

Jó meredeken vezetett.

Egy kiszáradt teknős bébit találtam.

Szép kilátás nyílt a hegyoldalból.

Végre az első, élő, szárazföldi teknős akivel találkoztam.

Újabb útjelző tábla a főúton.  Ez az egyetlen út, melyet a térképem jelölt.

Kész csoda, hogy itt a hegyen a semmi közepén találtam egy árnyékos padot. A felmálházott kerékpárt nem könnyű megtámasztani, ezért is jó egy pad. Elfogyasztottam mai első étkemet. Kávé és a műzli keverékem.

Lehet, hogy nem igazán szertik egymást a szomszédok, és mivel nem járnak össze, minek jobb utat építeni. A tábla is csak azért ha valaki erre tévedne……

Valami alakul mert javul az út minősége, sőt még szép színes tábla is van, csak azt nem tudom merre menjek.

Út menti forrás, jó hideg vizzel.

Éppen szomjamat csillapítottam, jött két autó szemből. Albán rendszámmal.  Útbaigazítást kértek tőlem. !???

Merre van Uljcin? A hátam mögé mutatok. És Albánia, kérdem én. Csak néznek nagyot, és a mutatott irányba elhajtanak.

Na akkor helyben vagyunk, nem én leszek itt az első hajótörött.  Csak meg találják ők is a  hegyi utakat, a kőbányát és tovább a város felé.

Ezután egy jobb minőségű út keresztezett, de semmilyen tábla nem volt kitéve. Várnom kellett, míg jön valaki és útba igazít.

Kis településre érkeztem, ettől kezdve megváltozott az út.

A napok óta tartó Balkáni viszonyok után, megint Európai útra jutottam. Jó volt a hegyek között karikázni, csupán attól tartottam, egyszer csak kiderül, hogy nem mehetek tovább, tolhatom vissza a kerékpárt és kereshetem a jelöletlen, de megfelelő utat a határállomásra.  

No de itt már felcsillant a remény.  Jó úton járok.

Mint már mondtam, semmi gond. A Kaland ,az Kaland. Ezért vagyok itt, és így, és nem társasutazáson.

A Kaland hajtott idáig, és hajt tovább is.

Szomorú  kép, egy öreg teknős teteme.

A határ. Következik Albánia.

Elértem a Montenegró – Albán határt.

Az innenső oldalon jól megvárakoztatnak a tűző napon. Majd int az egyik határőr és egy gyalogos átkelő helyen tolhattam át a bicajt. Egy motoros is tolta mögöttem a gépét.

Első ablaknál leadtam az útlevelem. Várt, majd tovább küldött a 3 m re lévő másik ablakhoz. Itt láttam,hogy szkeneli az útlevelem, a számítógépén átnéz mindent, azután kérdezés nélkül tovább enged. Egyben volt a két határ.

Átléptem Albániába.

Ami a naplóból kimaradt.

Az út minőségéről.

Muggiából  / Olaszország / indulva.

Megszokott normális állapotú utak.

Szlovéniában  is hasonlóan kezdődött, majd meglepődve tapasztaltam a sok jó minőségű kerékpáros út megjelenését. kerékpáros túra útvonalak táblával jelölve és ingyenes térképek a Turista infós irodákban. / 2000 km hosszúságú , hegyi kerékpáros túra útvonal  van jelölve ./

Horváth országban már nem voltak / nem találtam / kerékpár utat, amerre jártam.  Az országutak még kiváló minőségűek . Az út szélét jelző fehér sávon tudtam gurulni, néha még azon kívül is sima, jó út szaladt alattam.

Kb. Dubrovnik után kezdtek romlani az utak. Ahogy délebbre haladtam a tengerpart vonalát követve, egyre romlott a minőség.

Montenegróban már nagyon rossz lett.  Sok mély barázda keresztbe – hosszába . Gödrök, puklik. Az építkezésekre szállított és a gépből kifolyt betont otthagyták megkötni az úton. Másutt kavics, murva hordalék tette csúszóssá az utat.  Itt már nagyon kellett figyelni. A lejtőkön nem lehet szabadon suhanni, gyakran kell lassítani, mert bármi lehet előttem. Sokfele az útszélen felszedett jókora kanális fedők.és egyébb balesetet okozó akadályok.

Uljcin után már katasztrofális. Ez itt az egyetlen út Albániába.  Illetve, Budvánál már el kellett volna hagynom a parti utat.  Uljcintól nincs már parti út. Át kellett vágnom a hegyeken Shkodir felé.

Az alagutakon a rossz útviszonyok miatt inkább áttoltam a bringát, persze a világítást  így is bekapcsoltam.  A korábbi szakaszok  jobb állapotú alagútjain világítással áthajtottam. A rendőrök sem szóltak.

Semmi gondom az ilyen utakkal, így változatos a túra. Én akartam erre jönni, a kis utakon, a tengert követve.

Élelmiszer vásárlás.  A Marketek.

Az utolsó szakaszt kivéve, tele van velük az út. Horváth o.-ban minden nap nyitva 7 – 20 ig. Hűtött víz, üdítők, sörök  mindenütt. Az élelem nem drága, bár én csak azt veszem ami olcsó.

Hoztam magammal induláskor valamennyi kolbászt és szalonnát. Ez tartott ameddig tartott.

A főbb élelmem a zabpehely, snack leves, orosz kolbász, kávé,  tea. Ez utóbbi szárított galagonya virág és csalán levél. Ezek feláznak hideg vízben is. Napközben kiteszem a napra.

Főzőt nem vittem magammal, szabadtüzet ritkán tudtam gyújtani, ezért az úton nem főztem.

Kenyeret vettem és Bureket.

Horváth burek. Úgy néz ki mint a túrós csusza rétes lapban megsütve és cikkekre vágva. 1 euró általában az ára.

Montenegróban olcsóbb, 80 cent.  Hasonló az előzőhez, csak ezt hosszú rúdba csavarják. és kevésbé érezni a túrós csusza jellegét.  Többféle Burek létezik. 1 euróért vettem húsosat a sütöde előtt az árnyékban megebédeltem belőle. Finom, laktató, nagy adag volt.

Mivel meleg nyár volt már, romlandó ételt nem hordhattam magamnál.

A napirend.

-      Korán indulok a hűvösön.

-      A déli hőség beálltával árnyékos helyet keresek, ahol le is tudok feküdni. Szükségem van rá.

-      Késő délután indulok tovább és estig megyek, néha még sötétben is.