Hómenedék, Quinzi

                           

                          Hómenedék, Quinzi

Hogyan készült, mire ügyeljünk az építéskor.

Ezt a menedék fajtát kevés hóból is felépíthetjük. Természetesen minél több, minél magasabba a hó, annál könnyebb dolgunk van. Kiválasztjuk a helyet és nekilátunk oda hordani a havat. Spórolhatunk a munkával, ha a hátizsákunkat és ami még van nálunk, egymásra halmozzuk, és arra hordjuk a havat. Ha nincs lapátunk, a ponyvánkat rakjuk meg hóval, és azzal hordjuk össze.

Én most összekötöttem a munkát a szórakozással. A várban ahol lakom,( Osztrák Alpok ) az éjjel jókora hó esett. Azóta sem hagyta abba. Bent az udvarban, egy kis teret tisztán kell tartani a hótól. Ellenkező esetben még a tavaszi szezon megnyitásakor is jéggé fagyott hóhegyek lesznek a bejáratnál. Alig néhány négyzetméterről akkora mennyiséget lapátoltam össze, amekkora az alább bemutatott menedéknek elegendő lett.  Ezért én nem használtam semmi segédeszközt. A hólapátolást nem fotóztam, azt mindenki el tudja képzelni. Inkább csak néhány szép havas képet mutatok, a helyszínről.

Az összehordott havat, hagyjuk ülepedni, tömörödni.  Ez alatt megebédeltem, és még elvégeztem egyéb dolgomat.

A Quinzi építéshez szükséges felszerelések. Lapát. A nagyobbik Ortovox márkájú, akár a bivak zsákom. A kisebb fekete, még ujj, most tesztelem.

A dobozban 60 db mérőbot, nem használtam fel mindet. Kisebb építményhez 20 -30 db elegendő.

A botokat, merőlegesen belenyomom a hóba, a leendő menedékem falába. Elosztva, hogy minden hová jusson. A tetőre is.

 

A bejárat helyét, úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg ne fújjon be raja a szél.

Kezdhetjük az ásást, a menedékünk belsejének a kialakítását.

Ennek az ásónak a nyél hosszúsága változtatható, és tetszés szerint kapává is alakítható.

Most tapasztalhatjuk a mérőbotok hasznosságát. Ugyanis belül nem tudjuk, hogy hol milyen vastag a fal, a plafon. Nehogy kilukasszuk, ezért a hó lefaragásával addig haladunk, míg meg nem látjuk a bot alját.

Haladok befelé az ásással, a havat az ajtón dobálom ki, a maradékot pedig a lábammal tolom ki az ajtón. Ez filmen lenne élvezetes kép, amint elásva magam a hódomban, a lábammal rugdosom ki a havat, mint a Jeti, amikor elássa magát.

Nem mértem az időt, de kb. 2 óra alatt lettem kész az ásással.   Az egyik oldalt meghagytam a havat, itt lesz a fekhelyem. Mellettem a mélyebb rész, pedig a „ fagycsapda”. A meleg levegő felfelé száll mint tudjuk, a hideg pedig le felé ereszkedik. Igy nem a hidegben fekszem, hanem a magasabb melegebb padkán.

A fekhely végében, a bejárattal ellentétes oldalon, egy botot ,jelen esetben egy síbotot nyomok keresztül a falon. Erre azért van szükség, ha éjjel sok hó esne és vastagon betemet, ennek segítségével, mozgatásával, levegőhöz tudok jutni. Ez a fejemnél van, a kezem ügyében. Az ajtót ugyanis a hátizsákommal belülről betömítem, hogy melegebb legyen.

A plafont, és az oldalakat, kezünkkel lesimítjuk.  A kiálló rücskös részek, megolvadnak és lecsöpögnek.

Ennek a menedék építésnek, ásásnak, az a hátránya, pláne enyhébb időben, hogy a ruhánk átázik. Jó ha esőálló ruhát tudunk ölteni, vagy például goratex túraruhánk van ami télen is jó viselet.

Mindenképpen hasznos egy ilyen menedék. Ha kinnrekedünk a szabadba, hidegben, hóviharban, megfelelő felszerelés stb. nélkül, akár meg is fagyhatunk. Sajnos láttam ilyen táblát, hogy ott leltek rá egy illetőre, megfagyott egy őszi hóviharban. Volt már részem júliusi hóviharban is a hegyekben.

Tehát, még ha el is ázik a ruhánk, a menedék készítése közben akkor is megment minket. Hogyan? Bent a hőmérséklet könnyen lehet nulla fok felett. Levesszük a vizes ruhánkat, és pucéran fekszünk a hálózsákba. Szükség esetén az átfagyott végtagjainkat előzőleg jól átdörzsöljük hóval. Igy a hálózsákban nem hogy nem fagyunk meg,de még meg sem fázunk. A továbbiakra most nem térek ki.

A menedék kész be lehet költözni.

Egy darab ponyvát teszek a bejáratba, amely az alsó részen fekszik. Ezen becsúszva , nem leszek havas.

A fekhelyemre terítettem a bivak zsákom, arra a Polifoamot, és végül a hálózsákot. Máris olyan kellemes szélvédett idő van hogy a kabátom levettem és fejpárnaként használom.

A hátizsák a „ nappaliban” majd csak éjszakára tömítem be vele a bejáratot.

Természetesen a bakancs is lekerült, nem fekszünk cipőstül az ágyra.

Üzemben a gázfőző, melegszik a víz. Ha már nem birja, ott mögötte a viaszfőző. Ez igaz, hogy kormoz, de sem a hideg, sem a tengerszint feletti magasság nem számit neki.

A kész menedéket, „ a lakásavató” egy jó kávé elfogyasztásával ünneplem meg.