Énekes madarak védelme a kiskertben:

Énekes madarak védelme a kiskertben:

Madárvédelmi sarok kialakítása

A madárvédelmi “ sarkunkat ”, a kertünk elkülönített részében kell létrehoznunk. Legyen az sarok, mezsgye, vagy a kertünk egy önálló nagyobb része. Terjedelmétől függetlenül, park jelleget adjunk neki. Az odúban költő madarak számára mesterséges fészekodút helyezhetünk ki a kertünk bármelyre részében, de a fészeképítőknek  a  fészek elhelyezésére alkalmas bokrokat nekünk kell ültetnünk és metszéssel alakítanunk alkalmassá az ágvillákat. Itt ebben a kis madárrezervátumunkban állítjuk fel a téli madáretetőt és a  nyári  itatót, fürdetőt. Nagyon fontos, hogy a madarak evés, ivás, fürdés közben megriadva gyorsan el tudjanak rejtőzni. Ezért szükséges  az itató mellé valamilyen  alacsony sűrű örökzöld cserjét ültetnünk.

A madáritató:  Készítsünk egy nagyobb lavór nagyságú mélyedést, mely enyhén lejt a közepe felé. Ezt kenjük ki 5-6- cm vastagon betonnal. A betont ne simítsuk el, hagyjuk meg rücskösnek.. Az itatónk közepe arasznyi mélységű legyen, az átmérője kb. 1 m. A nagy itató a sok víz azért kell, hogy a nyári melegben, lassabban melegedjen fel, ne poshadjon meg.

Az itató takarítása egy lapáttal, pár perc alatt megoldható. Rövid lendületes mozdulatokkal a víz gyorsan kilapátolható. Hogy a friss vízzel való rendszeres feltöltés se okozzon gondot, érdemes az itatót egy kerti csap mellé helyezni. Mint már említettem ne feledkezzünk meg a búvóhelyről sem. Valamilyen fekvő tuja, lícium pár év alatt áthatolhatatlan, sűrű búvóhellyel szolgál kedvenceink  számára. Mint a téli etetés, úgy nyáron az itatás,  a fürdési lehetőség fogja a kertünkbe csalogatni a környék vadonélő madarait. Amint a hó elolvadt, felszáradt a sár, elmúltak a fagyok, meg kell kezdenünk az itatást. A lemetszett gallyak  lazán egymásra dobálva ,szintén kedvelt búvóhellyé válnak.

A fészkelőhely  kialakítása: Először is ültessünk jó ágvillákat nevelő bokrokat.  Mint például a galagonya, a fagyal, a som, az orgona, hogy csak néhányat említsek. E köré védő övezetnek alacsony termetű, vagy metszéssel alacsonyan tartható cserjéket, melyek később soha ne érjék el a törzsbokor magasságát. Ily módon egy zárt bokorcsoportot hozzunk létre, mely a bokorlakó madaraknak fészkelésre alkalmassá válik. Az árnyékban élő megnyurgult bokrok alkalmatlanok a fészkelésre. Ezeket vissza kell nyesni. A visszanyesett bokor alul-felül zártabb, tömöttebb lombozatot hajt. A kiritkult bokor nem nyújt biztonságérzetet. Alulról  sem legyenek átláthatóak.

A fészkelésre alkalmas ágvillákat, csészéket, mesterségesen alakítjuk, neveljük, nem bízva a természetes kialakulásra. A vastagabb ágak vezérhalytásait, csúcsrügyeit, közvetlenül az oldalhajtások fölött visszavágjuk, az oldalhalytásokat is 5-6 cm- re visszametsszük, s így kiváló fészkelőhelyet biztosítunk. Ügyelnünk kell arra, hogy az oldalhajtások túlságos megnövekedésével az ágcsészék ki ne ritkuljanak. Hogy ezt elkerüljük, idővel az oldalhajtásokat is vissza kell metszenünk. Így több fészkelésre alkalmas ágcsészét nevelhetünk.

A bokor felső, kihajló, saját tövét beárnyékoló ágait távolítsuk el. Ezáltal a bokor felfelé keskenyedő kúp alakot kap, egész oldalát éri a napfény és az alsó része is belombosodik. Alulról sem legyenek átláthatóak. Az oldalról zárt bokorcsoportok biztonságot jelentenek, így a madarak fészkelésére alkalmassá válnak.

Az odúlakó madarakhoz hasonlóan, a  fészeképítők munkáját is megkönnyíthetjük, a faágakra felakasztott kis csomag kutyaszőrrel, darab gyapjúval, mohával. A fészküket sárral kitapasztani kívánók számára egy kis edénybe agyagos sarat készítsünk . (ne felejtsük el mindig nedvesen tartani).

A tél végén az ágvillákból óvatosan fejtsük ki a fészkeket, hogy a fészket tartó  ágak épségben maradjanak. Az énekes  madarak nem szeretik a régi fészket, nem foglalják el azokat, de a fészeképítésre alkalmas helyre szükségük van. A régi fészek tele van élősködőkkel, atkákkal. Ezeket egy kis rovartalanítás után   megőrizhetjük vitrinünkben.

A rovarevő madarak számára terített asztal a bokrok alatti avarszőnyegben megbúvó rovarvilág. Ezért szükséges a bokrok, fák alatt meghagynunk a lehullott leveleket mellyel az avarszinten élő élőlények megtelepedését szolgáljuk, s ily módon, a folyamatosan biztosított táplálékkal mintegy idecsalogatjuk a rovarevő madarakat, többekközött a kedvelt fekete rigót. A harkályok kedvelt táplálék forrása a beteg, elhalt fa, faág. Ezért érdemes meghagynunk egyes fák elhalt részeit, de akár egész elhalt fát, fákat is megőrizhetünk. Kíméljünk meg néhány idős gyümölcsfát is. És ha már a gyümölcsfákról beszélünk, beszéljünk a permetezésről is. A sok vegyszer nem tesz jót a madaraknak, de nekünk se a friss gyümölccsel elfogyasztott vegyi anyag. A kinemesített bőtermő hatalmas gyümölcsöket hozó fák a szerek nélkül “nem jól üzemelnek”. Ezért célszerűbb a régebbi, kevesebb permetezést igénylő, vagy egyáltalán nem igénylő fajták beszerzése, ültetése. Az a gyümölcs amelyikben a kukac is megtud élni bizonyára nem okozza a mi vesztünket sem. Németországban tapasztaltam, hogy a tehetősebb háziasszonyok nem a hatalmas, gyönyörű zöldséget, gyümölcsöt veszik meg a nagy bevásárló központokban, hanem inkább a  “sarki” Török zöldségestől  a kevésbé látványosat, de amelyek több napfényt és kevesebb vegyszert kaptak.

Örökzöldek csoportját, fenyőt is ültessünk. A fenyőnket könnyen elfoglalhatják éjszakázó baglyok, de akár fészkelhetnek is rajta. Nagy veszélyt  rejteget a házi macska, ezért a fenyőnk alsó, földre hajló ágait le kell vágnunk és a fa törzsére, felmászásgátlót szerelni. Ez lehet: tüskés gallyakat kötözni körbe a fa törzsére, amely természetbe illő látványt nyújt, de lehet egy fatörzs színűre befestet fél méter széles lemezcsík borítás is. A macskák egyébként is szeretnek a lehajló ágak alatt meglapulni, és onnan lesből vadászni, kedves madarainkra

Bogyó evő madarak számára telepítsünk, táplálékot kínáló cserjéket, fákat. Mint például: fekete bodza, kökény, galagonya, madárberkenye, som, stb.

A madárvédelmi sarok mutatós darabja a dúc etető. Szánjunk rá egy kicsit többet és csináljuk meg, ( csináltassuk meg)  oly módon, hogy alulról berepülős legyen, az oldala körben üvegezett. Ily módon az etetőnk jól átlátható lesz, de a kihelyezett eleséget is megóvjuk attól , hogy eláztassa az eső, vagy belepje a hó és kedvenceink éhesek maradjanak.

Ha már vannak tapasztalataink ilyen téren, tudjuk, hogy nem minden madárfaj használja az ilyen etetőket. A pinty, sármány, búbospacsirta, rigó nem szívesen száll rá, bár nem is igen tud. Részükre etető kunyhót készítsünk. A kunyhó vázát vastagabb ágakból készítsük és náddal, gyékénnyel, borítsuk. A formája 1/4-ed gömb alakú legyen. Elöl a legmagasabb pontja derékig érjen, alul a mélysége ennek a duplája.  Háttal a fő szél iránynak, s így a hó nem tud be jutni. Ha az alját megemeljük legalább másfél arasszal és az alapterületét is a duplájára növeljük  akkor a fácán és a fogoly is használatba veheti. Ők ugyanis szeretik ha kilátnak az etető alatt. Fontos, hogy napsütötte szélmentes helyen állítsuk fel az etetőt, ahol  sűrű bokrok nyújtanak  védelmet a ragadozókkal szemben. Az etető kunyhó aljára szórjunk, darát ( a verebek szeretik és kevesebb napraforgót fogyasztanak el),ezenkívül ocsút, kölest, kendermagot. Rigó, vörösbegy számára, főtt -burgonyát,-tésztát,-rizst,-hús hulladékot, répát, gyümölcsöt is rakhatunk ki. Mielőtt megromlana távolítsuk el a lágyeleséget.

Madarakon kívül más élőlényeket is a kertünkbe csalogathatunk. Hogy melyeket ez nagyban attól függ, hogy milyen a természeti környezetünk. A nappali lepkék legjobb  csalogatója a nyári orgona. Méz illatú virágaival ide bolondítja a lepkéket. A közelébe  ültetett néhány tő nagy csalánnal a szaporodási feltételeikhez nyújtunk segítséget  Az itatónk csábító hatással lesz a békák nemzettségének jeles képviselőire is, és nyilván a siklók sem fognak távol maradni.

Az odúk használata, kihelyezése!

A hazánkban költő kb. 180 madárfaj közül 40 faj odúlakó. Az odúban raknak fészket .ebben költenek. Az odú nem etető! Egy cinegecsalád évi rovarfogyasztása 40-60 kg! Évente 2-3-szor is költhet, így akár 30 fiókát is nevelhet. A már kintlévő odúkat, az etetés során odaszokott madarak alvóhelyül is használják. Ezért a tél végén ki kell tisztítanunk az odúkat és a fiókák kirepülése után is, a fészekanyagot ki kell szedni és lehetőség szerint elkell égetni. A régi fészekanyagot nem szívesen használják a madarak a benne levő élősködők miatt. Ősszel a kitisztítót odúk aljára egy marék forgácsot érdemes szórni, hogy a tél folyamán itt alvó madarak ürülékét felszívja.

Fészekanyagot NE tegyünk az odúba! Ellenben március végén az odú környékén akasszunk  ki friss mohát, régi nyúlbőrt, szőrmedarabot, kedvenc kutyánk kifésült szőrét. A cinkék kicsipegetve a szőrt, mohát, felhasználják az odú kibéleléséhez.

Az odúk kora tavasz kihelyezésekkor az első évi eredmény még korlátolt, s csak a következő évben várható a madarak nagyobb mérvű betelepedése.

Kertünkben az odút kezelhető magasságban célszerű kihelyezni, úgy hogy a röpnyilása Kelet vagy Dél felé, illetve az uralkodó széliránnyal ellentétes irányba nézzen. A bejárati nyílást ne takarják ágak, levelek mert azt nem szeretik a madarak. Lehetőség szerint egyenesen álljanak vagy kissé előre dőljenek. A hátra vagy oldalt dőlő odúba könnyen befolyik az esővíz és elpusztítja a fiókákat. Lehetőleg árnyékot is kapjanak. Előnyös, ha az odú előtti tér levegős áttekinthető.

Ahol zavarástól kell tartanunk ajánlatos legalább 3 méter magasra, kihajló oldalágra felfüggeszteni.                     A seregélyeket zavarja az odú himbálódzása.                                                                                            Kertünkben a macskák feljutását gátoljuk meg!

A következő odútípusok az alábbi madárfajok megtelepedésére   szolgálnak:

“A” típusú odú: 25 mm röpnyílású.  Kékcinege, Barátcinege, Fakúsz megtelepedésére szolgál. Erdőben erdőszélen, öreg gyümölcsösökben, nagyobb parkokban célszerű kihelyezni.

“B” típusú odú: A legáltalánosabban használt odú a kiskertekben.                                                              32 mm röpnyílású : Széncinke, Csuszka, Nyaktekercs, Mezei veréb                                               46 mm röpnyílású: Seregély. Örvöslégykapó, Harkályok és az előző fajok

“C” típusú odú: Házak eresze alá vagy parkok, gyümölcsösök,                                                                  erdei tisztások szélső fáira helyezzük 3-4 m magasan.                                                                50 X 50 mm röpnyílású: Kerti rozsdafarkú, Szürkelégykapó                                                       50 X 100 mm röpnyílású: Barázda billegető

“D” típusú odú:   60 mm röpnyílású: Búbosbanka

                         80 mm röpnyílású: Csóka, Szalakóta       

                        120 mm röpnyílású: Macskabagoly  megtelepedésére szolgál

“E” típusú odú: Denevér odú.  Szélvédett tisztások, erdőszélek, víz közeli helyek.

“F” típusú odú:  Kuvik odú. Gyümölcsösben, ritkás kertekben fára, eresz alá.

Az énekesmadarak téli etetéséről

    Az etetők használatáról

Az etetés célja: madarainkat a téli éhezéstől, megfagyástól  megóvni, e nehéz időszakon átsegíteni őket. Tévhit, hogy az etetéssel elvonjuk őket természetes táplálékuktól, a fák kérge alatt megbúvó petéktől,  lárváktól. Az általunk nyújtotta eleség csak pótolja szűkös téli táplálékot, s mintegy helyhez köti őket.

Olyan etetőket készítsünk melyhez a madarak könnyen hozzáférhetnek, de az esőtől, hótól megvédje az eleséget, a legnagyobb hófúvás, tehát a legnagyobb szükség idején is. Az olyan etető  mely cserben hagyja madarainkat, többet árt mint használ. Ha nem töltjük fel vagy belepi a hó, az etetőhöz szokott madarak a táplálék hirtelen megszűnésével lefogynak, s a hidegtől elpusztulnak. A környékről az etetőhöz koncentrálódnak a madarak, s olyan mennyiségben gyűlhetnek össze, amennyi számára már nem található természetes táplálék. Ezért a rendszeres és nem a bőséges etetés a fontos. Rendszeresen: otthon naponta, a szőlőben , nyaralóban hetente  ( automata önetetőből) , mindig azonos mennyiségű eleséget helyezzünk ki. Így csak annyi madár szokik oda , amennyit ellát az etetőnk.

Mivel etessünk: A megszokott, a közismert, a napraforgó. Az olajos magvak a téli hidegben pótolják a test fűtéséhez szükséges energiát. Nagyon jó a tökmag, a diótörmelék a férges avas dió. Ne feledkezzünk meg egy darab faggyút vagy madár pogácsát  kiakasztani az etetőnk alá

Az etetőt mindig úgy helyezzük el . hogy macska ne férjen hozzá!

A fenti szempontoknak megfelel ( többbek között) , a következő két  alulnyíló etető.

        Alulnyíló ablak etető:   A külső oldala üvegezett, a belső oldala közvetlenül az ablaküveggel érintkezik. Ily módon a lakásunkból, a függöny mögül , közvetlenül a szemünk előtt figyelhetjük meg kedvenceinket táplálkozás közben. Figyelem! Nem az ablakpárkányra kell helyezni, hanem jóval fölötte, az üveg elé függeszteni.

        Alul nyíló függő etető: A ház falától  távolabb, pl. két fa  közé függesztjük ki. Olyan magasra helyezzük, kevéssel a fejmagasság fölé, hogy könnyen elérve tölthessük fel minden  nap. Ennek a típusnak mindkét hosszanti oldala üvegezett.

Mint korábban említettem, fontos hogy a hó ne lepje be az eleséget. Ennek a szempontnak tesz eleget az üvegezett oldal, ugyanakkor  biztosítja a mi rálátásunkat is a madarakra táplálkozás közben. Az etető magasan hintázik a levegőben és így a macskák zavaró hatását is kiküszöbölhetjük.

A neve is jelzi, hogy alulnyíló, tehát hogy a madarak alulról repülnek be az etetőbe. Egy - két hétbe beletelhet, mikorra a madarak megtanulják, hogyan férhetnek a táplálékhoz. Ebben sokat tudunk segíteni nekik azzal, hogy egy  darab fagyút, szalonnát, madárpogácsát, függesztünk, kis kampó segítségével a bejárati nyílás alá.