Menedék építése, tapasztalatok, Alpesi bushcraft.

Menedék építése, tapasztalatok, Alpesi bushcraft.

Én csodálatosnak nevezem, más esetleg zord hegyeknek. Egy biztos, tisztelni kell a hegyeket, a természtet. Nem meghódítani kell, hanem benne élni. Öröm számomra ha befogad, a részese lehetek. Nem csak sétákat tenni, sielni, hanem ott tölteni a magányos estéket, a sötét éjszakákat, és ébredni a hajnali pirkadattal. Vándorlásaim során, minden este másutt hajtom le a fejem, rögtönzött menedékemem alatt, vagy egyszerűen csak hálózsákomba bujva lefekszem a puha avarra, de ha az sincs, akkor csak a sziklák között.

Vágyakozva nézem az Alaszkai filmeket, mint az Utolsó prémvadász t isl. Néhánv szerszámmal pofás kis rönkházat épített. Nekem itt nincs lehetőségem egy rönkháznak a felépítésére, de az alapokat gyakorolhatom. Nem utolsó sorban, a szerszám készletemet kell összeállítani és éles helyzetben bevetni. Akkor derül ki igazán, hogy az elgondolásom megállja e a helyét. A terveket tett követte.

Egy szép decemberi napon felpakoltam a hátizsákomat és irány a hegy.

Évek óta egyre később köszönt be a tél, késik a havazás.

Ez megkönnyítette a táborhely kiválasztását.

Itt a szikla és a kis fa között nagyjából egyenes a talaj.

A hegyi mentő hólapátommal eltakarítottam a felszínt és próbaképpen a derékaljamat lefektettem, felmérve a terület méreteit. Egy személyre számítva elegendő legyen. Kényelmes, védett helyet tudjak készíteni.

A szerszámok. Lombsöprű, / a hó alól összetudom vele gereblyézni az avart, vastag, meleg, derékaljat készíteni belőle /, véső. bicska fűrész, balta, cigányfúró / 18 mm es a hajtószárat a végében lévő csődarabba dugom bele. egy ágat amelyet a helyszínen gyűjtök. / és a hólapát.

  

Van egy nagy  keretes fűrészem is. A 80cm es fűrészlapot az övemben hordom magammal, és a helyszínen egy meghajlított ágba rögzítem.

Az építéshez anyag van bőséggel. Sok a lábon száradt fiatal fenyő. Először ezeket keresem meg, gyűjtöm össze, hordom a leendő menedékhez.

A tervezett menedék, egyszerű féltető lesz. Ezt ponyvával, zsinórokkal, egyszerűen és gyorsan feltudnám húzni, de a mai célom nem ez, hanem, hogy az elképzeléseim szerint, mindössze néhány szerszámommal egy stabil favázat készítsek.

Ezzel a munkával, módszerrel, egy teljesen zárt, védett, fűthető kis rönkházat is fellehet építeni. Ezt akarom igazolni magamnak, hogy képes vagyok rá. A fotelban, a jó meleg szobában ez könnyen megy. Ami ehhez szerszám szükséges, azt a megszokott felszerelésem és több napi ennivalóm mellett még magammal tudom hozni a hátizsákomban.

A bal oldali szikla már önmagában is védelmet nyújt ha mögé lapulok . Ott ál az termetes fenyő, jó lesz tartó oszlopnak. Szemben vele 4 -5 m re egy vékonyabb, Ezt fejmagasságban kettévágom, és ráhelyezem a mestergerendát. Ez vékony, de magas fa az erős széltől, viharban meghajlik, és veszélyeztetné a tetőt. Ezért inkább elfűrészelem. Lábon hagyom, így stabilan megáll és erős tartóoszlop lesz belőle.

Fentről lefelé a cigányfúróval keresztül fúrom, hozzáfúrva a tartó oszlophoz.

  

Majd fa csappal rögzítem.

A vastag fát állva hagyom, ennek a mozgása már nem fogja tudni széttörni a tetőszerkezetet.

Oldalról fúrom össze, a tető tartót a fával, és facsappal rögzítem.

 A tetőtartót alátámasztom közép tájt is. Ez kettős feladatot fog ellátni. A tető erősítésén kívül, a háttámaszom is lesz. A fekhelyem szélét megerősítettem a környéken fellelt rönkökkel. Így nem csak egyenes, legurulás mentes lett, hanem a szélére is ki tudok ülni. A derekamat pihentetni, kell valami háttámla és ez lett a tartó fa. Így már teljes a kényelem.

Az összegyűjtött kis fákkal besűrítem a tetőt.

A 2 x 3 m es ponyvámat ráhúztam a gerendázatra és jól lekötöttem.

Mára ennyi volt, le kell mennem a hegyről.

Egy hónap multával jutottam ismét fel arra a hegyre, hogy megnézzem, fojtassam az abbamaradt munkát.

Mostanra már a tél is megemberesedett. Szívet gyönyörködtető a látvány.

Igazi, magashegyi tél van

Gyalogszerrel már nem egykönnyen lehet eljutni A ból B be. Fel kell csatolni a hótalpakat, vagy a terep sít.

Megmértem a hó vastagságot. A hótalpam mellett lenyomtam az egyik síbotot, ennyire elég is lesz, már csak a markolat látszik ki.

A kis csermely, amely az ívó vizet biztosítja a nyáron számomra előbukkan a hó alól.

A puha hóban mélyre süllyed a hótalp, ahol lazább ott féllábszárig merülök. Nehéz a tovább jutás. Utat törni a havon, alaposan megizzaszt. Mosolyt csal az arcomra amikor meglátom a hóval borított ponyvát. Nemsoká hazaérek, lehet kicsit pihenni. Itt most semmit nem tehetek le, mert elmerül a hóban, aztán csak nehezebb lesz kibányászni, és ismét a hátamra venni.

Lecuccolok, és kezdődhet a hótakarítás.

A fekhelyem előtt van a tűztér, azontúl egy meredek, már majdnem szakadékos lejtő a völgybe. Ide a peremre lapátolom a havat a fekhelyemről és a belépőről. Ezáltal hő visszaverő hó falat képezek.

A  tűzgyújtást, az útközben gyűjtött fenyőgyantával segítem. A fák régebbi sérüléseinek helyén a gyantafolyásokból gyűjtök.

Jöhet egy kis pihenő.

Mára már nincs más tervem, csak főzni és pihenni.

A mai menü,  tésztaleves, botos kenyér, Tatonkában sült cipó, és sült kolbász.

A botos kenyér

Hobó kályhán, a tatonkában sül a cipó.

Annyit sütöttem, hogy maradjon reggelire is.

Korán szürkülődik, de hó jóvoltából nincs teljesen sötét. Hosszúak az esték. Itt nem tűz mellett alszom, ezért hamar kihűl az ember, hamar átfázik. Az nem jó. Nem szabad addig ücsörögni, amíg el nem kezd fázni az ember. Teszek, veszek, kicsit sétálok a környéken, természetesen felcsatolva a hótalpakat. Felmelegítem magam. Visszatérve a táborba, fellazítom a pehelyzsákomat. belehúzom a bivak zsákba. Levetkőzöm és villámgyorsan eltűnök a hálózsákom mélyében. Szorgalmasan belehelem, a testem is fűti, hamar jó idő van idebenn. Csak ezután dugom ki a orrom, jó hideg levegőt szívni. Nincs hőmérőm, nem is fontos. Tél van, tehát fagynak kell lennie, az a dolga. A nyárnak meg hogy meleg legyen. Ez így helyes, minden a maga idejében. Aki ezt nem szereti, az maradjon a városban, legalább nekem több hely  marad idekint. Szélcsend, csillagok mirriárdjai az égen, még a tető sem kellene ma éjszakára. Lent, a völgyben, az 5 csillagos szállodákban alszanak a túristák. Én itt a világ tetején megfizethetetlen csillagos szállásomban alszom békésen, nyugodtan. Még a farkasok sem üvöltenek, a medvék igazak állmát alusszák. Azaz nem mind, mert most születnek a kis bocsok, és a mama éberen viseli gondjukat.

Egyetlen kellemetlensége az ilyen kint alvásnak, hogy bizony éjjel is ki kell menni. Nem kevés lelkierő kell kimászni a melegből a fagyba, mezitláb a hóra. Annál nagyobb az öröm, amikor visszamászok a melegbe. Valamit, valamiért. Áldozni kell. Sokig alszom a jó levegőn, korán miért is kelnék fel. Csábít a kávézás gondolata.  Akár hogy is nyújtózkodom, a hálózsákból nem érem el a szükséges felszerelést, fel kell kelnem. Először is tűzgyújtás, hó olvasztás, no és csak azután készűlhet a kávé.

Szikrázó napos reggel van, besüt a hálózsákomra is.

Kávé, leves, sült kolbász

meg egy kis cipó

Békésen teltek a fagyos téli napok, nem pihentetve a síléceket sem.

Minden télnek vége lesz egyszer és megszólalnak a madarak, megindulnak az ereszek. Óhatatlanul itt a tavasz.

Egy többnapos áprilisi túrámon,útba ejtettem a kis menedéket. Vajon hogyan bírta a telet, hogy viselkedik a csapolás, a fagyok után mit szól az olvadáshoz.

Már messziről láttam hogy a ponyva a helyén.

A faváz jól bírta a telet, a csapok erősen tartanak. Minden a legnagyobb rendben volt.

Mára elég volt hogy megmásztam egy hegyet, ez itt jó hely lesz enni megpihenni.

Megint sütöttem főztem és este itt hajtottam álomra a fejem.

Az csapolt tetőszerkezet, beváltotta a hozzáfűzött reményeket.