Barlang Bivak 4.

Barlangi Bivak  4. nap

Tegnap hallottam, egy helyi bácsitól, hogy a második világháború idejében, dinamit raktár volt ez a kis kőfülke. Én gyanítottam ilyesmire, hisz nem eggyel találkoztam már. Arra azonban nem, hogy miért készítették ezt. A folyó túlpartján megy a vasút fel északnak.

 Salzburg után, nem messze található Berchtessgáden. Itt volt Hitler egyik kedvenc helye. Nem is csodálkozom hogy oda építetett magának egy nyaralót.

A hadi lényeg, hogy itt egy laza csukló mozdulattal be lehet robbantani a völgyet, aztán se út, se vasút. Hatalmas utat kell tenni, akár jobbról a Tennenge Birgét. vagy balról a Hoch Königet kikerülve. A Szovjet csapatok ellen tárolták itt a robbanóanyagot.

Ma is teljesen felszerszámozva érkeztem.

A hangulat kedvéért bementem, hogy meggyújtom a lámpást. Az üvegbúra, a fémrészek, minden csöpögött a víztől. Meglepő volt ez a páratartalom. A lámpának nem jelentett gondot, égett a kanóc, úgy mint eddig. De a begyújtás, már nem is volt olyan egyszerű.

Évek óta nem hordok magammal sem gyufát, sem öngyújtót. Ott fityeg az övemen a szikravetőm. Ez használom, mindenütt amerre járok. Nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy ne tudtam volna ezzel tüzet gyújtani. Pedig a téli sarkvidéken az életembe is kerülhet a tűz hiánya.

 Itt, ezt a menedéket olyan céllal is hozom rendbe, hogy ha erre jár valaki, és szükségét látja, hát nyugodtan érezze magát otthon, melegedjen meg, vehet az ételből is. Főzhet egy kávét. Ez itt, inkább csak bemutató menedék. Nincs létjogosultsága, hiszen egy rövid kis séta és bent van a faluban. Sőt minden bizonnyal a falu felöl jött. Ez alkalmas lenne foglalkozásra, kis csoportokat megismertetni a szabadban élés mindennapjaival az apró, de annál fontosabb tudnivalókkal. Tehát ilyen hátsó gondolatok miatt, hagytam itt gyufát és gázöngyújtót, ha valakinek szükséges. A gázöngyújtó jól bírja a nyarat, csak a telet nem szereti. A gyufa viszont a nedvességgel áll hadi lábon. A kőfülke minden páráját magába szívta a gyufa feje, teljességgel használhatatlanná téve. Meg sem próbáltam a gyufát meggyújtani, a tűz szélére tettem száradni.

Mi ebből a tanulság, van több is.

Először is, a megszokott, bevált, jól ismert felszerelést vigyük magunkkal. Mellette természetesen vihetjük, tanulni, kipróbálni az újat is. / ez volt nálam, ez esetben a gyufa/.

Az ilyen föld alatti üregek viselkedését ki kell tapasztalni. Ez nem fog menni máról holnapra. Az évszakok változása, az eső és a száraz idő, mind okozhatnak meglepetéseket. Ezeket azok figyelmébe ajánlom, akik azt tervezik, hogy majd jól ellesznek egy barlangban. Többször aludtam már különböző barlangokban, üregekben. Volt ahol a nyakamba csöpögött a víz, másutt meg száraz avar adott kellemes nyughelyet. Egy – egy éjszaka nem jelent gondot. Annál inkább, a túlélésre tervezők számára okozhatnak meglepetéseket. Minden átnedvesedhet, elázhat, megromolhat. Azaz élelmiszert, felszerelést tárolni, nem egyszerű feladat. Légmentesen zárt műanyag hordókban célszerű.

A mai napom terep egyengetés, sziklahordás, anyaggyűjtés.

A szabadbab szeretek aludni, ajtó és egyebek nélkül. Ezért hiába ott a barlang, kell nekem egy kinti hely is.  Nem rég láttam egy rajzot, prémvadász tábor. A ponyva ilyetén felállítását már sok helyen láttam, és kedvet kaptam hozzá. Ilyenem még nem volt. Ehhez kellett egy kis lapos helyet készítenem, ami jelentős csákányozással, kőhordással járt. A felettem magasodó szikláról alá gurult kövek, törmelékkel, kevés földdel keveredve, falnak támaszkodó meddőhányót alakított ki. A laza talaj, könnyen omlott le. A köveket kellett csak meglazítani. Mit kezdjek ezzel a sok szikladarabbal. Kihordom a bejárat elé, és kis disz falat húzok fel belőle, mind két oldalra. Az egyik termetesebb darab, pont sarokkőnek teremtődött. Aki éjjel legény, legyen nappal is. Mély levegő vettem, felszívtam magam, hasizom megfeszítve, emelni akartam. Ekkor valami pattant a jobb vállamban, hallhatóan. Ezzel mára be is fejeztem a sziklahordást, meg úgy nagyjából minden mást is. Meg holnapra is.

A munkámat, hogy változatosabb legyen váltogattam. Így közben kivágtam öt kis fát a leendő menedék vázának. Erre a bicska fűrészt használtam, mert az igen meredek hegyoldalban annak a használatát éreztem biztosabbnak. Azt is utolérte a végzete. Először csak a hegye pattant le, majd egy megcsúszáskor tőbe törött a lap. A csonkkal azért még befejeztem a fűrészelést.

A folyópartról gyűjtöttem a szemetet. Rozsda ette kerékpár, vascsövek, rozsdás lemezek. Felhordtam az uszadék fa tárolómhoz. Majd valahogy elszállítom innen a szemetet, ha már nem találok többet ezen a szakaszon.

Nem bírtam megállni, hogy a sok fából ne mentsek még meg további készleteket.

Ma is meleg nap volt, szakadt rólam a víz. Nincs is jobb ilyenkor egy jó hűs fürdőnél.

Az egyik alacsony szikla védelmében, jó derékig érő vízmélységű fürdő helyre leltem. Innen nem sodor el a folyó. A hűs enyhe kifejezés, mondhatjuk hidegnek is. Tízen harmadik éve élek itt, de még nem láttam senkit, persze magamon kívül, hogy fürdött volna a Salzachban.

Felfrissülve, fájós karommal jól esett a pihenés a függőágyamban.

Napközben főztem is, ma először. Zabpehely leves, rizs, roston sült kolbász volt a mai menüm.