A Trapper útra
kél I.
A tél beálltáig is állandóan
a hegyeket jártam. De ahogy a hóréteg megvastagodott, a bakancs már nem volt
elegendő. Elkezdtem a téli tréninget. A sífutással kezdtem. Napközben a
karácsonyi vásárra készültem bőráruval és csont medálokkal. Ám délutánra már
jólesett felkelni a munkapad mellől, és sífutócipőt húzni. Végig menni a
völgyön és egy nagy kanyarral vissza. Az idei tél nagy havazással kezdett, de a
lelkesedése hamar alább hagyott. Nemcsak hogy nem akart hullani a hó, de még az
is olvadt ami eddig meg volt. Valósággal tavasziasra fordult az idő. Az
alacsonyabb régiókban a D –i lejtökön alig maradt valami. De fent, 2000m felé,
pláne az É –i oldalakon méteres volt a hó. De hát ez itt nem sok. Normálisan
jóval vastagabb hórétegnek kellene lennie. De síelni már lehetett, és a hó
vastagság is megkövetelte a hótalpat. Hívogatóan néztek le rám a hegyek. Én is
vágytam utánuk. A fent alváshoz csak szükség van felszerelésre. Nem akarom itt
misztifikálni a dolgokat, és valami nagy hőstettként feltüntetni. De azért
hiányosan felszerelve felelőtlenség felmenni és ott aludni. Azért ez mégis csak
az Alpok és nem a Budai hegység. Nem lehet este meggondolni magam, hogy hát
mégsem alszok kint. Haza megyek, jár még a BKV.
A közelmúltban kisebb
kirándulások során teszteltem a felszerelésem, és a teherbírásom. A lehető
legkevesebb felszereléssel, de mindazzal ami szükséges. Hálózsák, matrac, no
meg azért sátor sem árt. Élelem nem kel sok. Vízre viszont szükségem lesz. Inni
és főzni. Hó van bőven, de mivel főzzek. Gáz nem jó, mert a palackból a hideg
és a kis nyomás miatt csak kevés jön ki. Viaszfőző nagyon kormoz, és abból is
sok kellene. Denszesz kicsi hőt ad le. Benzinfőző még a leg optimálisabb. A
primusom már tönkre ment több mint 30 éves szolgálat után. Vettem egy Juwelt,
de azzal meg nem voltam megelégedve. Különben is, a főző térfogata, súlya, plusz
min. 1l benzin. Ezek valahogy visszatartottak a többnapos túrától. Van egy hobó
kályhám amelyet már a sivatagban is használtam. Kiválóan működött, csak nagy a
súlya, és a legnagyobb gondot az összeállítása jelentette. De egyszerre csak
megoldottam mindezt a gondot. Vettem konyhai felszerelésként, evőeszköz
szárítót. Kis átalakítás, ajtónyílás és már kész is az ujj Hobó kályhám. Könnyű.
Szállításkor beleteszem a főznivalót, s így nem foglal felesleges helyet.
Használat után amennyire lehetőségem van rá eltakarítom. Egy kis vászon
zsákocskában tárolom, s így nem koszolok össze vele semmit a hátizsákban.
Minek után ily módon leteszteltem
a felszerelést, és jómagam. Nagy örömmel indultam el a kétnapos , túrázós
bushcraft - ra.
Este a szobámban, az ágyamra
kipakoltam mindent amit vinni akarok.
Lázban égtem. Érthető, hiszen már egy hét is
eltelt a legutóbbi túrám óta. Kint alvás pedig már régebben volt. Ráadásul
minden nap fent vagyok a hegyen csak nem mehetek el mert a munkám oda köt.
Vártam hogy végre este már ne kelljen lejönnöm a faluba, és fent a hegyen a
„vadonban „ ébredjek.
Szóval pakoltam, kint meg
csendesen havazott, ezzel is fokozva hangulatomat.
Reggel csendes köd. Pláne
fent a hegyen. A seilbahnnal az Ikarussal felmentem a Bischlingre a reggeli
szolgálati járattal. Kalandos a nagy ködben a síelés. Tudtam hogy könnyen
eltéveszthetem az utolsó kanyart, a köd miatt. Ezért nagyon figyeltem. Kár
volt. Mikor előbukkantak a fák a ködből már tudtam hogy túl csúsztam. Y
elágazás, balra le. Semmi vész erre is mehetek, ismerem a hegyet. Csupán
egyszer már szeretném a nagy ködben is eltalálni, a csupasz havas lejtőn, hogy mikor
tartsak balra. Csakúgy megérzés után.
Ködben, a szűz havon, egy
külön élmény. Mintha repülnék, nem látom hol a hó alattam. Nem látom hol az ég.
Csak suhanok, időnként megdob valami, aztán leejt. Közben szlalomozva a lejtés
irányába tartok. Könnyűnek nem mondható hátizsákommal bizony nehezen kelnék
fel, ha valamelyik puha hódombnál egyensúlyom veszítve felbukfenceznék. Arról
nem is beszélve, hogyan szedném össze a léceimet. No de egyszer minden jónak vége szakad. Elértem az
alsó állomást. Sí léc, bakancs le. Ezeket itt hagyom. Megvárnak békésen míg
holnap este ide visszatérve újra
felveszem őket. Innen a hátamra csatolt hótalpaimon megyek tovább. Az öreg
rönkház, a hegyi fogadó, néhány méter után már alig sejlik a ködben.
Az éjszakai havazás
láthatatlanná tette az „utat”.
Az irányt ismerem. Felfelé kell mennem, akkor
jó az irány. Fátlan gerincen kaptatok fel. Taposom a mély havat, térdig
süppedek meg benne. Nehéz az előrejutás. Sötét árnyak, fák tűnnek fel a ködben.
Aha, ott abban a nyiladékban balra kanyarodva, és fel. Fák közé jutok. A köd
sejtelmessége oszlik. Hete jártam erre, de a friss hó eltüntette nyomaimat.
Figyelek, irányt tartom. Elérem a múlt heti táborhelyem rejtő fákat.. A köd
mozog. Most belátom az egész kis völgyet. Túl rajta a hegyoldalt, új utamat.
Hófúvásos rész, meredeken felfelé.
Csak lassan lépésenként. Nem zavar senki.
Gyönyörködöm az engem körülölelő Fehér Csend - ben. Úttalan utakon török fel a
gerincre. Fent kicsit könnyebb a haladás, mert taposni kell, de legalább nem
felfelé. Nem tart soká az örömöm, mert a gerinc elfogyott. Lefelé, ködbe vész
minden. Na erre nem megyek. Huszáros bal kanyar, enyhe emelkedő. Táborhely után
nézek.
Fák alatti tisztáson
lepakolok. Mellette a havat letaposom, hogy bakancsban se süllyedjek el. Ide
állítom a sátrat. Alá a fekhelyem taposom ki. Egyenletesre, kis lejtéssel. A
bejáratnál padka. Kényelmes ülőhely a bakancsot lehúzni. Összkomfort.
Tán még dél sincs. Nem is
állt szándékomban ma sokat menni. Kezdődhet a bushcraft. Hobó kályha,
tűzgyújtás. Természetesen szikravetővel, nyírfakéreg élesztékkel. Hó olvasztás,
fenyő tea, leves készítés.
A bushcraft túráim állandó
felszerelése lett az övem, a benne rejtett 80cm es fűrészlappal. A bicska
fűrész, a bushman késem, az EDC táskám eddig is mindig velem volt. Gyakorlat
teszi a mestert. Kezdjem hát a munkát egy keretes fűrész készítéssel.
Megnéztem, 50 perc alatt készültem el vele, de közben a tűzre is figyeltem,
havat olvasztottam, főztem, stb. No de ilyen már volt, most valami újat is
csináljak.
Egyszerű, íves keretű
fűrész. Ettől egyszerűbb megoldás már nincs a földön.
Egy közeli száraz facsonkról
kuglikat vágtam újdonsült fűrészemmel.
Száraz ülő alkalmatosság. A kis kuglikat a
késemmel, ütőfával széthasítom, és a közepe száraz tüzelőt nyújt.
Gondosan el is tettem belőle a másnapi
tűzgyújtáshoz. Az EDC táskámban mindig van éleszték, de most van velem egy
plusz kis táska is a gyújtósnak.
Összegezve, miért is jó
nekem, hogy egy ilyen nagy fűrész lapot hordok magammal.
A szállítása, tárolása az
övemben kényelmes, biztonságos, és
mindig velem van.
Egy íves fűrész
összeállítása percek alatt megvan.
Vastag fát is könnyedén
kidöntök vele.
Ha minden vizes, ezzel
vastag száraz ágat, fát kivágok. Felkuglizom, késsel felhasítom, és ott a
száraz tüzelő.
Menedék építésnél is nagy
hasznomra lehet.
Az őv amiben hordom, nem
csak nadrágszíjként jó, hanem egy általános öv. Felfűzve rá a felszerelést, EDC
táska, kés, bicska fűrész, balta Akár a kabátomon kívül is hordhatom, ami
hidegben még jól is jön, mert összefogva azt melegen tart.
Nevezhetem bushcraft
szerszám övnek. A munka végeztével,
azonnal mindent az övemben lévő helyére teszek vissza. Méteres hóban hová is
tenném.
Elkészült a levesem.
Kihasználva a tüzet, hajdan volt pipadohányos fém dobozomban pamutot
szenesítek.
100 % os pamut pólót feldarabolok, a doboz
méretére. Belerakom, a doboz tetején szöggel lyukat ütök. Felteszem a kályhára.
Kis idő után fehér füst kezd szállni belőle. Miután a pamut elszenesedett
abbamarad a fehér füst. A szenesített pamutot, éleszték- ként használom kovás tűzgyújtáshoz.
Táboromat magára hagyva
sétát tettem a környéken.
Kis, hosszú tűjű, fenyő csoportra lettem figyelmes. Letört
ágcsonkok gyantásodni kezdtek, ezeket lefűrészeltem, és elvittem tűzpróbára.
Ugyanis hiába keresek, de nem találok itt
fettwoodot, de még gyantás ág végeket sem. Fatörzseken gyantafolyást, azt
találtam, s gyűjtöttem is.
Mint egy képzeletbeli
varázspálca ütésére felszáll a köd. Szikrázva süt a nap. Megint egy másik arcát
mutatja a Hegy.
De csak innen fentről tűnt
el. A völgyek vastag felhőbe burkolóznak.
Jobbra nézek naplemente,
balra nézek holdfelkelte.
Lassan le- visszasétálok a
bivakkhelyemre.
Vacsorára 3 Ek. Rízst főztem meg, kevés snack
tésztával vegyítve. Nem ettem meg mindet. A maradék jó lesz másnap ebédre.
Éjszakára a sátorban hagytam, de megfagyott.
Csendes este. Ülök a kályha
tüze mellett. Éjszakai fotókat készítek. Mi ez az erős fény. Lepődök meg.
Hangot nem hallok. A hold! Most bukkant fel, oldalt a domb mögül , teljes
nagyságában. Telihold van. Ámulok. A
szűz havon ragyog a fénye. Sétálok, fotózok, gyönyörködök a természet eme
csodájában. Nem tudok betelni vele.
Végül is aludni térek.
Ragyogó napsűtéssel köszönt
a reggel. Az éjjel nem volt hideg, talán -10 C lehetett.
Reggeli tűzgyujtás, kávé.
Táborbontás, nyomaim
eltüntetése után elindulok. A mai nap a túrázásé lesz.
Felmentem a Brandberg Köpfe-
re. Tiszta kilátás nyílt a környékre.
A Dachsteinre az egyik
oldalon.
A Hochkönigre a másikon. A
csúcsán, majd 3000m magasan a menedékházzal a Matrashaussal. Három alkalommal
jártam oda fenn, más és más utakon.
Egy nagyobb kanyarral térek vissza a kiindulási helyemre. A hóban különböző
állatok nyomait láttam.
A még mindég mély hó megdolgoztatott.
Délután a hegy D –i oldalára váltottam, és itt
megtáltosodtam. A sekély, kemény havon könnyű volt haladni. A hegyoldalból,
többször egy más után, egy fajd a párját hívta, csendesen.
Engem nem hívott senki, de
én is hazatértem. Gondolataim már új utakon jártak. Legközelebb, tovább megyek
át a hágón, le a Lammertálba, Lüngötz be. Nem is kell sokáig várnom és ismét
úton leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése