II. Pákász bushcraft - Farmos 2011. április 13-17.

„A pákász szókincse elveszett örökre; életmódjának, fogásainak halavány képét csak az Ecsedi láp némely embere őrizte meg; de ez már nem a régi pákász, mert községhez tartozik, holott a régi, valódi pákász legfeljebb szított valamely községhez; egész életét, télen-nyáron a rétségben töltötte; sokról még az sem bizonyos, hogy keresztelték, éltepárjával megeskették, s harangszóval, papi áldással eltemették volna. Még az a két legfőbb életszükség: a dohány és a puskapor sem igen hozta lakott helyre; - "szerezte" a lápokon, mint ruházatát, kését, bográcsát, s szerszámjának kevés vasát - mindenét, még a "rozsdását", azt az egycsövű, megszögezett, megmadzagolt, s mégis biztos puskáját is.

Adót nem fizetett; neve nem volt beírva község, megye, uraság lajstromába; nem volt jobbágya senkinek; pap nem szedte tőle a párbért, szóval a rétség szabad embere - még a nemes embernél is szabadabb volt.”

/Herman Ottó/

Elérkezett a nagy nap. Magyarországra megérkezvén, elkezdtem begyűjteni a társaságot. Először Budaörsre, Filater-ért, majd Hatvanba, Jánosért. Innen D-re, Farmosra. Elsőként is a tanyámat néztük meg, hogy áll e még. Meg volt.

Itt várt ránk István a lányával, és már együtt is volt a csapat. Üdvözlés, egyeztetés, a kocsimból a felesleges cuccok kiszórása, házamba bepakolása, és még sötétedés előtt kiértünk a gátőrházhoz.

Még tavaly ősszel határoztuk el, hogy most itt rendezzük be a központi táborhelyünket. Azért volt szükségünk egy zárható épületre, mert senki sem akart otthon maradni, őrizni a tábort.

Terveink az elkövetkező napokra: kisebb túrák, ismerkedés a vadon élővilágával, a vízben és a szárazföldön. A vadon élő ehető növényekkel, felhasználhatóságukkal, és ami még belefér. A pákász-élet alapja a halászat, ezért a környék vadvizeire, a Tápióra és a Hajtára kiváltottam a horgászengedélyt.

Első nap. 04.14.

Mi hárman kint aludtunk, István kora reggel jött ki. A Hajta partján indultunk horgászhelyet keresni. A reggeli napsütésben lépten-nyomon napozó vízisiklókkal találkoztunk.

Reggeli frissítőnek, hangyasavat nyalogattunk fűszálról.

A botokat a helyszínen vágtuk, a készséget mindenki a magával hozott túlélőkészletéből állította össze. István gilisztavadászatot tartott, eredményesen. Sőt, csak az volt eredményes, mert a kárászoknak még a nyomát sem láttuk.

Mit eszik a pákász, ha nem kerül hal a horgára? Amit a természet ad. Nézzük a gyékényt.

A fiatal hajtások külső haját lehúztuk, a belső, puha fehér része határozottan kellemes csemege.

Az öreg gyökérrészek szálkásak, grízesek; ehetőek, de nem annyira élvezhető, mint a fiatal.

Viszont este, megpirítva, kellemes „kapucsínót” főztünk belőlük.

Felavattam a Hobó kályhámat is.

Délután fokos-nyélnek valót kerestünk a közeli erdőben, és a Busmanom lándzsa tesztje következett. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egy száraz ágat nyomtam a köpülyébe, és így hajítottunk célba vele.

Miután néhány imát elmormoltam félhangosan, a törzsbe belemélyedt lándzsa hegyét lépésnek használva, ráállva másztam a fára.

A penge tökéletes! A legkisebb károsodás sem látszott rajta. Minden feladatot kiválóan el tudtam végezni vele. Na jó, favágáshoz azért a Gransfors baltámat használtam.

A kirándulásaink alatt folyamatosan ismerkedtünk a növényekkel, határozó segítségével. A kárászok távolmaradása nemcsak a mi étvágyunkat fokozta, hanem a csukákét is. Sikerült is fogni belőlük.

Második nap. 04.15.

A hajnali eredménytelen kárászozás után autóba ültünk, hogy felkeressük a hajdan kipusztult, majd visszatelepített Hódokat. Expedíciónk eredményes volt. Főleg karvastagságú, hód döntötte fákat találtunk.

A „legelésző” éti csigákból könnyedén összejött volna egy ebédre való.

Lósóska leveleket szedtünk a vacsorához. A méretes levelek gyűjtése gyorsan megy, és nem annyira savanyú, mint a vadsóska, amelyből a magas oxálsav tartalma miatt amúgy sem ajánlott a túlzott fogyasztás.

A délután folyamán az ehető növényekből gyűjtöttünk. Vadhagyma, vadzöldség, vadsóska, tyúkhúr, zamatos turbolya, útifű, pásztortáska, gyermekláncfű virág.

Valamennyit a táborunk környékéről, majd a főzőcske ideje következett.

A Menü:

·          Tyúkhúr leves zamatos turbolyával ízesítve

Hozzávalók: tyúkhúr, vadzöldség (gyökere, leveles szára), vadhagyma, néhány vadsóska levél (savanykás ízt ad), kevés zamatos turbolya, néhány pásztortáska.

A tyúkhúrt a sóskalevelekkel, hagymával, felaprítva, a zöldséget egészben tettük a vízbe. Sóval, füstölt szalonnabőrrel ízesítve megfőztük. Tálaláskor meghintettük zamatos turbolya levéldarabokkal. Tökéletes lett.

Mivel a tyúkhúr szinte ízetlen, csak a tömeget adja. A vadzöldség finom, a többi ízesítő anyaggal együtt vált ez a leves igazán finommá.

·          Lósóskaszósz I.

Hozzávalók: lósóska (sokat, ez az alapja), vadsóska (savanyú ízt ad, ízlés szerint egy keveset), füstölt szalonna, vöröshagyma, liszt, tejföl, fokhagyma, só

Az apróra vágott szalonnát kisütöm, majd a zsírról leszedem a töpörtyűt. A forró zsíron, a felaprított vöröshagymát megdinsztelem, majd beleteszem a megmosott, gerincétől megszabadított, összevágott sóskát. Kevergetve addig pirítom, míg meg nem fonnyad, jól össze nem esik. Egy evőkanál lisztet, néhány gerezd aprított fokhagymát adok hozzá, kevergetve megkapatom. Vízzel felengedem, megsózom, puhára főzöm. Egy pohár tejföllel, egy evőkanál liszttel habarást készítek, belekeverem, pár percig még főzöm.

Tálaláskor a tetejére szórok egy keveset a korábban félretett töpörtyűből. Tovább ízesíthetjük pirított hagymagerezdekkel.

·          Lósóska szósz II.

Hozzávalók: lósóska, zsiradék, fokhagyma, liszt, só

A megtisztított sóskát összevágom, zsiradékon megdinsztelem. Rászórom az aprított foghagymát, meghintem liszttel, kicsit pirítom, majd felengedem vízzel és megsózom. Miután felforrt, pár perc alatt kész.

A szószok mellé, ha van rá lehetőség, főtt burgonyát tálalok.

Az ételek ízvilága mindannyiunk számára megfelelő volt. Rendesen be is laktunk.

A felszerelést bezártuk a házba, majd a Bivalyos szigeti nádtetős kunyhóban tértünk nyugovóra.

Harmadik nap. 04. 16.

A mai nap az íjas tűzfúrással indult. Attila tegnapelőtt, az erdei barangolásunkkor levágott egy száraz fenyőág darabot, és abból készítette el az alapot és a szárat. Élesztéknek száraz nádbugát használt. Munkája meghozta gyümölcsét. Hamarosan lobogott a tűz.

Miután ellestük a „Mester” tudását, egymás után gyújtottuk meg a tüzet a már bevált eszközzel. Nem elégedtem meg azzal, hogy a más által készített tűzszerszámmal gyújtok tüzet, ezért nekiláttam, hogy magam is elkészítsem. A száraz ágat a Gransforssal hosszában kettéhasítottam. Az egyik félből kis faragással elkészült az alap.

A másik felet ismét kettéhasítottam, és ebből a negyed ágból faragtam ki gömbölyűre a fúrót. Az utolsó simításokat a Busmannal végeztem. Az íjhoz mogyoró ágat használtam. A tokmány, az érdekesség kedvéért, a sajnos mindenütt fellelhető, sörös konzervdoboz lett. A siker most sem maradt el.

Kedves látogatóink is voltak. István családja kijött megnézni mit is művel az apu odakint. Árva Zsolt barátunk megjelent a kisfiával, hadd tanuljon a gyerek, de azért őt nem hagyta kint éjszakára. Végül öten aludtunk kint, a nádtetős kunyhóban. Zsolttal már pirkadatkor a csatorna partján álltunk.

Az eredmény egy szép csuka.

Kipróbáltuk a vízmelegítést, műanyag flakonnal. A vízzel színültig töltött palackot ráfektettem a parázsra. Az időt nem mértük, de gyorsan felforrósodott a víz. Csupán a palack nyakán, a kupak alatt képződött egy kisebb dudor. Ismét egy újabb tapasztalással lettünk gazdagabbak.

A mai főzéshez nem akartunk hozott anyagot használni, ezért a lisztet és a zsiradékot kihagytuk az ételekből. A lisztet a gyékény gyökerének megőrlésével lehet pótolni, de a szárításához nem volt elég időnk. Az öreg gyökeret felaprítottuk, szétmorzsoltuk,

majd István gondosan, a tűz fölött, serpenyőben szárította. Az eredmény pirulás lett. Sebaj. Vízben megfőzve, jó kis ital lett, a vélemények szerint a kapucsínóhoz hasonlított.

·          Tyúkhúr leves 2.

Hozzávalók: tyúkhúr, vadzöldség (gyökere, leveles szára) vadhagyma, néhány vadsóska levél (savanykás ízt ad), kevés zamatos turbolya, néhány pásztortáska.

Az egészet apróra vágva megfőztük, megsóztuk. Jó lett a leves, de a tegnapi füstölt szalonnabőrős sokkal ízletesebb volt.

·          Csalán szósz, ala natúr

A felvágott csalán leveleket, vízben szétfőztük. Hát ……

Ettem belőle egy keveset, de számomra ez kritikán aluli. Attila, János kicsit turbósították, tésztával, levessel. Szerintük így már nem is volt rossz. (meg kell jegyeznem, hogy rendszeresen főzök csalán szószt, de minimum a sóska szósz II. recept alapján.)

Negyedik nap 04. 17.

Arra ébredtünk, hogy minden jónak vége szakad egyszer. A mai napon vége a közös táborozásunknak.

János a tegnapi hamu alatt talált nyomokban még valami parázsszerű dolgot, és azt keltette életre a reggelihez.

Séta, fotózás, átbeszéltük a tapasztalatainkat, letöltöttük fotóinkat. Táborbontás. Déltájban elindultuk, hogy mindenkit hazafuvarozzak, meg még én is hazaérjek pizsamaosztásra.

Visszaolvasva ezt a kis naplót, attól félek, hogy nem tudtam visszaadni azt a hangulatot, azt a sok élményt, amiben részünk volt. Pedig volt bőven. Gondtalan, szép napok voltak.

Én nem is tudtam abbahagyni. Még egy hétig voltam otthon. Ez alatt az idő alatt a napfelkelte a kis folyók valamelyikének a partján talált. Minden reggel megfogtam az aznapi csuka adagomat, és gyűjtöttem a zöldséget a határban. Raktam el télire zamatos turbolyát sóban, és lósóskát olajban dinsztelve, szárazdunsztban.

Ősszel megint felkeressük ezt a „vadont”, és végigkóstoljuk, amit a természet ad. Ízeket, élményeket.

A tervezett ételek közül nem jutott mindenre idő. Azóta többször is, (tegnap is) sütöttem:

·          Útifüves palacsinta

A forró palacsintasütőbe kevés olajat öntök, és ráterítem az útifű leveleket. Ráöntöm a híg tésztát. Mindkét oldalát megsütöm. Cukrozva fogyasztom.

Más zamatot kapok, ha először a tésztát öntöm a palacsintasütőbe, erre terítem a leveleket, majd ismét vékonyan meglocsolom a palacsinta tésztával. Mindkét oldalát megsütöm.

Kezdők számára, a palacsintatészta készítése:

A lisztre annyi vizet öntök, míg folyós masszát nem kapok. Pici sót keverek bele. Ennyi.

Valószínű, hogy csomós lesz a tészta. Ha van időnk, nem kell vele sokat vacakolni. Állni hagyjuk, néha megkevergetjük. A csomók szépen eltűnnek.

Folyt. köv. - de majd csak később.

Résztvevők:

Árva Zsolt, Filipich Attila, Nagy János, Nyitrai István, Sági Oszkár

Fotó : Filipich Attila, Nagy János