Oszkar Steiger Blogja : I. Trapper bushcraft

I. Trapper bushcraft

Mire az óra elütötte a delet, már rég a havat tapostam felfelé a hegyi legelőn. A hótalp a hátizsákon maradt, olyan sekély a hó hogy nem érdemes felcsatolni. Jobbra tartok az erdőbe. Fatwoodra vadászok! Az övemben jobboldalt a Bushmann késem, mellette szintén tokban kis összecsukható fűrész. A baloldalamon az övbetűzve a Gransfors balta. Belül az övben a titkos fegyver, a 80 cm hosszú fa fűrészlap pihen. Had pihenjen.

A mostani tervem, hogy minden féle tuskót, kidőlt fát, ágcsonkot átkopácsolok, megvizsgálok. Az elmúlt két hét folyamán több ízben jártam a környező hegyeket, hasonló céllal és eredménnyel. Az eredmény a nulla. Gyanta folyásokat találtam a fatörzseken, de petróleummal átitatott részt nem. ( két éve Felső Ausztriában, dombvidéken találtam szépen átitatott törzset)

Ha nincs- nincs, használjuk azt ami adatott. A baltával finoman ütögetve a kés fokát, levéstem jókora gyanta darabokat.

Borult ég, szél. Egy száraz vízmosás aljába húzódom.

Az idén még szokatlanul kevés a hó. Normálisan a vízmosásban mellig merülnék a hóban, de most kilátszanak a kövek, pompás lehetőségeket nyújtva a tűz helyéhez a főzéshez.

Nem élek a lehetőséggel, mert az ujj hobó kályhámat akarom felavatni.

Konyhai evőeszköz szárítóként vettem, alján és az oldalán sok- sok lyukkal. Ajtót vágtam rá, és a fenekén ami a teteje lesz, szintén bővítettem a „platni” helyét. Begyújtásnál, hosszabb gallyak szárításánál jól jöhet. Mivel az alja teljesen nyitott, stabilan megáll az egyenetlen, rücskös kövön.

Van nékem Sasa féle szétszedhető hobó kályhám, melyet a Sivatagi vándorúton eredménnyel használtam. Azzal a gondom, és itt nem a mestert kritizálom, hogy az örökös összerakás nem az én műfajom, no meg a súlya, 0.7 kg. Más megoldás keresek. Ez az egyik. Egy nagy konzervdoboz is alkalmas, csak az hamarább szét ég. Az hogy nemlehet összehajtani nem gond, met beleteszem a főzni valót. A használat után lehetőség szerint eltakarítom, majd egy kis vászon zsákocskába csomagolom, megvédve a ruhámat, egyéb felszerelésemet a visszamaradt koromtól.

Élesztékkel könnyen lángra kapott a gyantás fakéreg. Dübörögve égett, füstölt.

Hamarosan alul kis patakocskák indultak meg. Két kis fekete folyam.

A kiolvadt gyanta. No nem jutott messzire. A fagyos kövön hamar megdermedt. Az EDC táskámban, az élesztékes zacskóban kapott helyet.

Tatonka lábasom hóval tömve trónolt a kis kályhán. A gyanta már könnyen begyújtotta a többi száraznak mondható gallyat. A fekete füst alább hagyott, és a tűz kezdte leégetni a kormot, a kályha oldaláról.

Éhgyomorral indultam otthonról, és csak akkor ehetek, ha a hólével elkészítem a levesemet. Mást nem is hoztam. Végül is ez így számomra nem volt nagy kihívás, ezért tovább fokoztam. A leveshez kanál is kell. Kerestem egy száraz kemény ágat.