Farmosi bushcraft

2010.11. ...

Eddigi életem során megfordultam sivatagokban, őserdőben, pusztán, vízparton, magashegyekben, tengerparton, stb. A tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a legkönnyebben megélni a vizes biotópokban lehet. Vízi élővilág, nádas, gyékény, és a száraz terület élővilága nyújtja a legtöbb táplálékot. A Pákászok ott élték le egész életüket, önellátva. A következőkben azt írom le, miként próbáltunk ki barátaimmal egy hasonló életformát, a Farmos melletti nádasban.

Röviden a helyszínről. Farmos határában, Nagykáta felé elterülő szikes puszta és nádas tó. Természetvédelmi terület, a Duna Ipoly Nemzeti Park kezelésében, és részben tulajdonában. Több tanösvény és a madármegfigyelő torony segít a terület és az élővilág megismerésében.

http://www.tapiovidek.hu/tapio/tapio_files/File/Kisterseg/kozalapitvany/tanosvenyek.pdf

A terület szabadon látogatható, de a táborozási szándékot, pláne a tűzgyújtást, előzetesen egyeztetni, engedélyeztetni kell a terület kezelőjével. Név szerint Vidra Tamást vagy Kepes Zsoltot kell keresni az alábbi elérhetőségen:

Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

Tel.: 29/441-262, 30-663-4650

E-mail: tapiotk@monornet.hu

Mivel a DINP természetvédelmi őrszolgálatának is a tagja vagyok, az egyeztetés után már indulhattunk is.

Eredetileg nyári, nyárvégi programnak terveztük, a horgászati lehetőség miatt (természetesen a horgászat is engedélyhez kötött, és csak a horgászegyesület vizein), már másfél éve, de mivel nem sikerült az időpontok egyeztetése, ezért lett november. A víz már hideg, a halak már telelnek (kivéve a ragadozókat). A horgászatot a túlélő felszerelésünkben levő szerelékkel terveztük, de ezzel csak a kisebb halakra lett volna esély. Ez így elmaradt. Hogy a hal sütést kipróbálhassuk, egy megtisztított kisebb pontyot vittem magammal a fagyasztóból.

A hétvégi programra négyen mentünk. Filater, Jani, egy farmosi barátunk Nyitrai István, és jómagam.

A terv, rövid túra, és a lehető legtöbb módszer kipróbálása, gyakorlása.

Az autómat Pisti udvarában hagytuk, és innen egyenesen a szikes pusztába vettük az irányt.

 

Az időjárás tökéletes, napos, tiszta idő. A szikesről a nádas szélében, a tanösvényen, a pallósoron mentünk végig. A gátőrház elhagyása után, át a vasúti síneken, az országúton, a magasabban fekvő homokbuckást kerestük fel. Itt a telepített fenyves az első helyszínünk.

A fatwood keresése

Álmunkban sem hittük volna ezt a lelőhely gazdagságot. A hátizsákokat lerakva, nem mentünk el tíz méternél nagyobb sugarú körbe, és a következő variációkat próbáltuk ki, sikerrel:

• Korábban kivágott fenyő csonkja. Ebből baltával rengeteg szilánkot gyűjtöttünk.
• Attila egy kikorhadt fenyő törzséből rúgta ki az ágtövet.
• Élő fenyő törzséről letört ág begyógyult helye. Késsel könnyen lefaraghatóak a szilánkok.
• Élő fenyő régen levágott vagy letört ágának a törzsön visszamaradt csonkja.

Ezek mind telítve voltak gyantával, a róluk lefaragott szilánk, a szikravetővel begyújtható. Az égő szilánkról a megolvadt gyanta lángolva csöppen le. Egyetlen szikrától is milyen könnyen felgyulladhat az erdő.

Az élő fa a vágás, sérülés helyét gyógyító szándékkal telenyomja gyantával. Nekünk az a jó, amikor a felület már sárgás-fehéren csillog, szikrázik a sok gyantától.

Sikereinken felbuzdulva, irány vissza a nádasba. Útközben bogyókat gyűjtöttünk, ettük, és a zsebeinket is megraktuk.

 

Megreggeliztünk. A csipkebogyó már puhult, de ott volt még a galagonya, és a „tökmagfa”, nevét Pistiéktől kapta. Közismertebb nevén Ostorfa.

A gáton ballagva, katángkóró gyökereket ástunk ki késeinkkel az esti kávéhoz.

Hamarosan ráleltünk a táborhelyünkre. Kis természetes tisztás a nádasban, a csatorna partján, néhány fa, bokor között.

Berendezkedés

A többiek ponyva menedéket építettek, én a hammockomat feszítettem ki.

Tűzgyújtás szikravetővel,

majd ivóvíz nyerése, a csatornából.

Erre a célra Attila és Jani hozta magával a tisztító készülékeit. Két különböző fajtát.

Víztisztítás

Attila víztisztítója két készülékből áll.

Az első szűrő:

Neve: MiniWorks EX Water Filter

Típus: mechanikus vízszűrő

Tömeg: 456g

Méret: 17 x 7 cm

Tisztítási idő (1L): 60 másodperc

Szűrőbetét teljesítménye: 2000 liter

Szűrő képesség: 0.2 micron

Az így tisztított vizet sterilizáltuk, ezzel:

Típus: vízfertőtlenítő-berendezés

Működési elv: UV-C fény

Akkumulátor: 2db CR123A Lítium

Tömeg: 105 gramm (elemekkel együtt)

Tisztítási idő (1L): 90 másodperc (automatikus)

Kiegészítők: napelemes hordtok és töltő, előszűrő egység kulacsokhoz (több méretben)

Ár: 125€

Jani víztisztítója kétlépcsős, tehát mechanikusan is szűr, és aktív szén is van benne.

A két nap alatt csak a megtisztított csatornavizet ittuk, és egyikünknek sem volt semmi panasza.

Íjas tűzfúrás

Attila bemutatója következett. Korábban már sikerrel alkalmazta, most a helyi anyagok kipróbálása került sorra. Alapnak hozott magával lián szárat.

Az éleszték már sokszor füstölt, de végül is nem sikerült meggyújtani. Egy pillanatra fellobbant, de a fújástól ki is aludt.

Lehet nem volt eléggé száraz.

Másnap Pistivel a helyben fellelhető faanyagból állítottuk össze a készséget, de végül is ez a tűzgyújtás sem járt eredménnyel, de a sok gyakorlás sok tapasztalatot hozott magával.

Tűzgyújtás kovával: gond nélkül sikerült, égetett pamut élesztékkel.

Tevékenyen, jó hangulatban, gyorsan telt az idő. Pisti agyagot szedett, meggyúrta, előkészítette az esti halsütéshez. A megsózott halat az agyagba „becsomagolta”, és egy valóságos kis halplasztikát alkotott (Pisti hobbija a fafaragás, amit mesterien űz). A halszobrot száradni hagytuk.

Száraz ágban sem volt hiány a tűzhöz, könnyen ment a gyűjtése.

A kávé

A katángkóró gyökereket megmostuk, majd késsel megkaparva megtisztítottuk, gyufaszálnyi pálcikákra vágtuk. Pisti vállalta magára a konyha séf feladatát. A tábori étkészlet serpenyőjében pirította a gyökeret. A kisebb darabok hamar feketedtek, ezért azokat időnként kiszedtük. Nem hagytuk megszenesedni. Bögrében vízzel bőven felengedve főztük. Kóstolási próba, na még hadd följön. Eredmény, általános megelégedés. Ezt kár lett volna kihagyni.

A hal

Vártunk, míg elég vastag lesz a parázs. Széthúztuk, Pisti bele tette a műalkotást, majd parázzsal fedte. Nem tudnám megmondani mennyi idő telt el, de gondoltuk, meg kellene fordítani. Az első mozdításra megrepedt az agyag. Még túl nedves volt. Békén hagytuk. Mikorra az agyag megkeményedett késznek ítéltük.

A vacsora

Izgalmakkal teli várakozás közben a Séf kiemelte az agyagot, benne a hallal és a tisztásra helyezte. Kíváncsian ültük körbe. A kemény agyagréteg szépen levált.

A bőre kissé ropogott az agyagtól. Mivel csak konyhakész hal volt otthon, így hiányzott a pikkelyréteg, mely felfoghatta volna az agyagot. Gondolom. A húsa inkább főtt volt, mint sült. Viszont tökéletesen elkészült, és élvezhető, finom volt, mocsár íz nélkül. Egymás elől lenyúlva a jobb falatokat meg is ettük.

Négy személyre kevésnek bizonyult, ez várható is volt. Mindenkinél volt egy kis vésztartalék, hazai.

Már régen besötétedett.

Csendes kérődzés, én még rágyújtottam az esti pipámra, a többiek a hálózsákjukba bújtak.

Az éjszaka csendje. Valami kisebb állat néha csobbanásokat hallatott.

Jó éjszakát.

Vasárnap. Lustálkodás, ébredezés, kávé, tea, ki mit szeret. Víztisztítás, reggeli.

A délelőtt az íjas tűzfúrás tanulásának, tapasztalásának jegyében telt el. Napos, szélcsendes idő. Gyorsan eltelt. Táborbontás. Visszafelé másik úton mentünk, a madármegfigyelő torony és a horgásztó érintésével. Néhány éve bivalyokat hozott valaki a pusztába és azokat szerettük volna megnézni, egy jókora, villanypásztorral zárt területen. De sajna mostanra már eladták, mert egyeseket zavart, hogy a bivalyok időnként elkószáltak. Pisti leánya, Petra kerékpárral elénk jött és itt várt minket. Hozzájuk érve, felesége, Hajni finom, frissen sült aranygaluskával (vanillin sodóval) fogadott.

Felejthetetlen hétvégét hagytunk magunk mögött.

De már megvan a terv. Jövőre a nyár elején, 4-5 napra kiköltözünk, ismerkedve a pákász élet rejtelmeivel.

Köszönöm barátaimnak, hogy eljöttek, és velük tölthettem ezt a hétvégét.

Berkut